Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

ä90. orszégos ülés november 22-én, pénteken. 1888. 67 egészen lenn, az úgynevezett alsóbb rétegekben is egész sorok arról álmodoznak; egy kis hivatal és nyugdíjra való kilátás. (Élénk tetszés a vsélsö haloldalon.)'!, ház! Megmondtam már máskor és ismételem most: nem féltem e nemzetet pénzügyi deficitektől, mert azokat mind kiheverhetjük; nem féltem bizonyos tereken tán elhibázott reformoktól sem, mert azok helyreüthetők, valamíg a nemzetben az erkölcsi érzék él és erős. De féltem a nemzetet az erkölcsi hanyatlástól, mert ez helyrehozhatatlan. Az a családfő, ki eltántorodott, soha többé önérzetes polgárt nem fog nevelni a hazának; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a lejtőre lépett ember csak magával ragadhatja ivadékát, mert megmérgezi egész környezetét. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Nem ugy, t. ház, itt azt a legfőbb princípiumot kell hirdetni, hogy nemesítő csupán csak a munka, a törekvés, az ismeret; de akkor változtassák meg az önök agész rendszerét, mert meg fog érkezni pillanat, mikor mi nemcsak általánosságban, hanem ujjunkkal rá fogunk mutatni Magyarország azon hivatalnokaira és azokra, kik állásokat betöltenek, daczára annak, hogy arra nem érdemesek. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Gondoljanak vissza, t. uraim, ott a túlsó oldalon s különösen az öregebbek, hogy volt már egyszer ebben a házban erről szó, hogy volt praecedens, mikor Simonyi Ernő előszámlálta a magyar törvényhozásban ülő képviselők részesülósi arányát szemben azokkal, a kik függetlenek. Be fog következni az még egyszer, mert, t. ház, a ki a magyar közéletet figyeli és ennek 1 üktetését ismeri, az észre fogja venni, a mint észrevettük már mindnyájan régóta, hogy az a sorvasztó valami, ami Magyarország népét bizonyos apathiába dönti, a küzdelemtől való elundorodás (Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl) mert azok, kik az ügyek élén állanak, azok vezetésére hivatással bírnak, elundorítják azt, kiben még törekvés, hajlam és ösztön van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Rosszai]ák, t. ház, azt, a mit már beszédem elején mondtam, hogy személyek ellen küzdünk. Én egy hitvallással akarom befejezni beszédemet és ezt egész ünnepélyességgel mondom. (Halljuk! Ralijuk!) Én kötelezni fogom rnaganiat arra, hogy soha többé személyeskedni, hogy személyt érinteni egyáltalában nem fogok, hogy az elvek magaslatán fogok állani és küzdeni, a meddig a választők bizodalma itt tart, de csak egyetlen egy feltétel alatt, ha tudniillik akadnak a túlsó oldalon vagy bárhol férfiak, kik nekem egyetlenegy esetet tudnak felmutatni a történelemből, hogy személyes bélyeget viselő kormányzatot, személyes bélyeget viselő áramlatot, inasként, mint személyeskedéssel lehet megbuktatni. Személyhez kötött kormányt és aerát másként, mint személyi támadással leütni nem lehet. És minthogy önök nem fognak tudni egyetlen egy esetet sem mutatni, a melynél az ellenkező éretett volna el, szükségesnek és indokoltnak találom azt, hogy személyek ellen támadjunk és azok között első sorban azon ministerelnök ellen, a ki ma is a hypocrisis tetőpontján megbotránkoztatta minden igaz magyarnak legszentebb érzelmét. (Igaz: Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon;) Elnök: Az idő előrehaladván, azt hiszem, a t. ház a tárgyalás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre méltóztatik áttenni azzal, hogy az előtt a gazdasági bizottság jelentése lesz napirenden. (Helyeslés.) Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 45 •pereskor.) ''--