Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-290
890. orszáeos ülés novemlfe vagy magyarázni azt a feneketlen morális princípiumot, a mely ezen Nagy György névben van. Nem akarok hozzányúlni egy szóval sem azokhoz a felülmulhatlan hazafias érdemekhez, melyek érezné! erősebben be vannak gyökereztetve, a mennyiben helységek viselik azon nevet, de mindenesetre jellemző ezen eljárás, hogy az érdemeknek milyen neme az, mely arra jogosít fel, hogy valaki megérje a helységnek saját nevére való keresztelését. Wekerle Sándor pénzügyminister: Már nem viseli! Herman Ottó: Ez az eljárás, t, képviselőház, önmagát jellemzi, ehhez bővebben hozzászólni nem is szükséges. (Egy hang a szélső baloldalon: Lesz Kókámfalva! Zajos derültség!) Azt mondják, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy végre valahára akadt a kormányszéken egy vaskezü minister s ez a minister Baross Gábor kereskedelemügyi minister ur, ki sokszor megérte azt, hogy erről az oldalról is dicséretben részesült. Nem akarok levonni érdemeiből egy hajszálnyit sem, magam is ismerem jellemes, szorgalmas, erélyes embernek, kézszorítása után tudom, hogy vasmarka is van. (Hosszantartó zajos derültség.) Az egész ország, t. képviselőház, reménynyel néz az ország vaskezü ministerére, különösen azóta, mióta az ipart és kereskedelmet is saját kezébe vette. Tele vannak reménynyel, sőt a reményt már propagálják országszerte, hogy ime a magyar iparra be fog következni egy más aera. Maga a t. pénzügyminister ur is azt mondja, hogy ennek a költségvetésnek közgazdasági háttere is van. Hanem emlékezzenek meg jól, t. képviselő urak, arról, hogy valahányszor bárki is abban a szerencsétlen együttlétben, a melyben az ország Austriával van, létesíteni iparkodott oly reformokat, * melyek gazdasági tekintetben Magyarországra nézve rendkívül fontosak és előnyösek voltak, igen hamar találta meg a határt, melyen túl mennie nem volt szabad. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur kételkedik ebben — azon a helyen most egyebet nem is tehet — de meg fogjuk érni mindnyájan, hogy mihelyt például a textil-ipar kényes thémáját érinti, a mely egyik sarkpontja gazdasági életünknek, akkor nem a birodalmi tanács, sem az osztrák ipar-eonsortiumok részéről, hanem egész más helyről fog neki mondatni: idáig és ne tovább, mert mi azt akarjuk, hogy Magyarország piacza legyen egy más tartománynak. Ott fog megakadni s onnan azután nem fog tovább menni. Ha pedig vaskezüségén kívül még vasfeje is lesz és mégis neki akar menni, akkor következik majd egy legkegyelmesebb királyi kézirat és elmehet. KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIV. KÖTET. r 22-éti, Déliteken. 1889. gf, Báró Kaas Ivor: ügy jár vele, mint a belügyministerséggel! (Nagy derültség.) Herman Ottó: Sajátságos az is, mikor felénk hangzanak ezen szép biztatások, mikor mint Csatár tegnap mondta, mutogatnak hatalmas izmokat és a hatalmas izmokban talán rejlő vasakaratot is: mintha meg akarnák téveszteni az ítéletet. De én nem ugy szoktam bírálatokat mondani, mint mások, t. ház. Igen jól tudom, hogy például a statistika számai mennyit érnek; sokszor tulajdonképen hamisítások, nem mint számok, hanem mert az azokhoz tartozó háttér nincs előadva. Közbevetőleg mondom, hogy ha valaki Francziaországot Magyarországgal összehasonlítja, akkor az egy egy ugyan, de az egyik egyes mögött áll egy hatalmas fejlődött, a másik mögött egy agyonsanyargatott nemzet, az nem helyes alapra fekteti kritikáját, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az én kritikám másból indul ki és a kritikából kiindulva, rettegek e nemzet jövőjeért. Egymásután azt tapasztalom, hogy a magyar városok látképe egészen átalakul. (Halljuk! Halljuk!) Nemrég kerestem Szombathely városát és nem találtam meg, mert a város előtt van egy óriási kaszárnya, mely nagyobb, mint a város maga. (Derültség.) Kerestem Mískolcz városát, ez is egészen el van fedve, csupán a görög torony látszik ki belőle, mert a hol legszebb volna a kilátás, azon a területen egy óriási kaszárnya terül el. (Mozgás a szélső baloldalon.) A városok sorról-sorra kölcsönre építik a kaszárnyákat, mintha Magyarországnak egyébre szüksége nem volna, mint kaszárnyákra. (Ugy van! Ugy -van! a szélső baloldalon.) S akkor, t. ház, ha végig megyek a helységeken eső idején, azt találom, hogy a magyar helységek valósággal a trágya-lében f uladnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ekkor előáll a belügy minister B mondja: Magyarország közegészségügyéről szóló jelentésem itt van. Buzgó lelkek szerveznek kísdednevelési kiállítást és kimutatják azt, hogy mit jelent a halálozási arány a, nemzet tulajdonképeni érdekével szemben, hogy Magyarországon a gyermekek fele 5 éves koráig meghal. A sajtó felkarolja, vannak buzgó emberek, a kik azt hiszik, hogy most indul meg az igazi mozgalom. Mintha nem látnák maguk a társadalomnak hanyatlását, mert a kiállításon a szoptató-flaskók és a sterilisált-tej egész ipart mutat már fel és a legrosszabb az, hogy az anya legszentebb érzelmei és legszentebb kötelességeinek kijátszása fekszik ebben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A közegészségügyről volt szó, minthogy Molnár József t. képviselőtársam azt óhajtotta, hogy erre nagyobb költség fordittassék, — sajnálom, hogy nincs itt a t. belügyminister ur, hogy kérdést intézzek hozzá, hogy ismeri-e azt a magyar 9
