Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

04 ^** orssAgos ülés november 23-én, pénteken. 18§», itt az ország ügyét és a politikát, vagy nem. Ha igen, akkor követelnünk kell a kormányszékekbe olyan férfiakat, a kik a múltban kifejtett tevékenységük által határozott irányt jelöltek ki, hogy tudhassuk, mennyit nyomnak a latban, mi az ő irányuk. Odadobni jelszavakat, mint a milyen jelszó a közigazgatás reformja, nincsen annál könnyebb, t. képviselőház. De az, hogy megmondják, mi annak a jelszónak a tartalma, hol marad? miért késnek vele az éji homályban? Azt mondani, hogy a közoktatásügy vezetése ezentúl intensi vitásra lesz irányozva, lemond az extensivitásról. Ez is egyike azon jelszavaknak, de kérdem, hol a tartalma? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akár ezen a téren, akár más téren, tárczáról-tárczára, ügyről-ügyre megyek, mindenütt találom ezt a "hyproerisist, mely jelszavakkal dobálózik, a tartalomra nézve pedig nem vall színt. Nem vall színt és miért? Mert nem szabad neki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát miért nem szabad neki? (Halljuk!) A dolog tiszta és egyszerű. Minden kornak, lett legyen annak a hatalma még oly leplező, vannak férfiai, a kik a hatalom kebelében bizonyos tevékenységet fejtenek ki és a kiknek szava nem onnét a hatalmi J3zékről,hanem a társadalomban és messze kihatóan hangzik szerteszéjjel és a mely jellemzi a kort, a hatalmat és annak törekvéseit, T. ház! Megértük azt, hogy kincses Kolozsvár városában leleplezték Mátyás király szülőházán az emléktáblát. A leleplezési ünnepélyen felállott a pénzügyi budget t. előadója és fényes közönség előtt demonstrálta, hogy Mátyás király kora és Tisza Kálmán kora egy. (Derültség a szélső baloldalon.) Sőt constatálta azt is — ha nem csalódom — hogy Szilágyi Dezső minister ur jövőbeli reformjai akkor csíráztak már Mátyás király idején. (Derültség a szélső baloldalon.) Ilyen ünnepélyen elmondott szó messze elhangzik, t. ház. Utána következett a másik: Jókai Mór, Magyarországnak, fájdalom, ma már nem kellő melegséggel ünnepelt koszorús költője, a ki odaérkezett az ő ódájában egy fordulathoz, a hol látni Yélte a jövőnek elhomályosodását, mindenek elpusztulását, mert elvesztette az ő vezércsillagát, azt a vezércsillagot vesztette el, a melyről ő azt hitte, hogy Mátyás korának második kiadását ez fogja megcsinálni. Elvesztette a vezércsillagot. Miért? Nagyon egyszerűen,mert egy ephemeridához kötötte az ő egész reményét és munkásságát; mert a trónokon ülők és azok utódai alá vannak vetve ugyanazon sorsnak, a melynek alá van vetve az utolsó koldus is, nem lehetnek az igazi hazafiságnak vezéresiliagai; az igazi hazafiságnak vezércsillaga a nemzet maga, a nemzet jogai, annak aspiratiói. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Választotta volna Jókai Mór vezércsillagát Magyarország önállóságában és függetlenségében. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélső baloldalon.) Az nem fog meghalni sem az ő számára, sem a más számára. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És ha önök nem mernek színt vallani és ha önök meghökkennek bizonyos pillanatokban, az a mélységes mély lealázódás az, a mely már az önök vérébe is átment, a mely arra ingerli, hogy a trón előtt, az osztrák érdek előtt, ott könyörögjenek, no, az az, a mi önöket megállítja. (Igaz! TJgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Akadt ma a túlsó oldalon egy férfiú, a ki megmagyarázta, hogy az államjavak eladása mit jelent, aki ránk akarta magyarázni, hogy az cserénél nem egyéb. Igen nehéz és lelkiismeretlen dolog bizonyos ilyen tételeket felállítani. Egyfelől szoktatni az egész országot, az ország társadalmát, különösen annak megvesztegethető s vezethető részét arra, hogy semmit se várjon saját erejétől, saját igyekezetétől, hanem mindent a kormánytól, mely épen ezért oly jövedelmi forrásokra, a mik az adón kívül esnek, a melyeknek költségeit tehát az állam törzsyagyonából, az államjószágokból is kellene fedezni. Ha ebből a szempontból veszszük az államjavak eladását, akkor rámondhatjuk a kormányra és a deficitnek, az öt milliónyi tételnek eltagadására azt, hogy a t. minister ur tulajdonképen azt hirdeti, hogy a midőn a rossz utód már a szérűjét adja el abból, a mit az ő apjától átvett, sőt a szérűre ráfeszíti már a saját ruházatát is, ez tiszta bevétel, az még segít rajta és biztosítja az ő positióját. Ha pedig, t. képviselőház, másképen veszszük vagy ugy vennők, a mint venni kell, akkor a magyar államjavakra nézve nem marad egyéb hátra és azoknak más hivatásuk nem lehet, csupán csak az, hogy rendeztessék be azokon az államjavakon az államnak legbiztosabb jövedelmi forrása, tudniillik telepítés által az emberanyagnak a biztosítása, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert az emberek azok, a kik az államot a teherviselésben erőssé teszik, a kik annak culturalis és mindennemű törekvéseit lehetségessé teszik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Halljuk azt, t. képviselőház, a jelenlegi főldmívelésügyi minister ur be is vette a programra jába, hogy őt a telepítés ügye foglalkoztatja. De vegyük a concret példát, a melyet a múlt nyújt. (Halljuk!) Ugyan hogyan telepítették a csángókat ? Egy maroknyi boldogtalant bedobni az Al-Duna miasmaticus légkörébe s kitenni annak, hogy ott kiveszszen, azt nevezik önök telepítésnek ? Eshogy e telepítési eljárásra feltegyék a koronát, az odavaló telepítvények falvait nem nevezik Kossuthfalvának vagy Deák Ferencz-falvának, hanem azt mondják: Nagy György-falva. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, egy szóval sem akarom fejtegetni