Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

2*0. országos ülés november S2»én, pénteken, 1889. 61 t. képviselő urnak argnmentatióját illeti, meg kell jegyeznem, hogy abban tévedni méltóztatik, mintha az csakugyan épen ezen szakaszt illetőleg is nem a magyar hagyomány alapján alkottatott volna. Bátor vagyok a t. ház figyelmét, felhívni arra, hogy az 1847/48-iki pozsonyi országgyűlésen, a hol, hogy kik voltak a rendek táblájának vezérei: Magyarország legfényesebb nevei, mindenki tudja, ezen országgyűlésen elfogadott javaslatnak — mert törvénynyé nem vált, nem nyervén szentesítést — 27. §-a beszél igenis a honpolgár ság megszűnéséről és ezen megszűnés egyik föltételéül azt mondja:,, A ki a hon határain kivül 10 évig tartózkodik a nélkül, hogy ezt vagy hazai közhivatal kívánná meg, vagy iskolai tanulás és különös szakképzés végett" . , . (Égy hang a szélső baloldalon: Ez a párisi mágnásokra szól!) Ez általánosan szól mindenkire ... Ez a javaslat nem lett törvénynyé, mert bár mindkét ház elfogadta, szentesítést nem nyert. A mondottakból, gondolom világos, hogy az 1879 iki törvény csakugyan magyar nemzeti alapon indult ki és figyelembe vette a változott viszonyokat is annyiban, hogy először gondoskodott arról, miképen lehessen megakadályozni a honpolgárság elvesztését 10 évi távollét után; valamint azt hiszem, azokra nézve is, a kik bármely oknál fogva veszítették volna el, ezen törvény a visszahonosítási a lehető legkónynyebbé teszi. Tehát nem az idegen államok s nem mint állíttatott, mások utánzásából, hanem a régi magyarfelfogásnak a viszonyokhoz módosított megalkotásából hozatott e törvény. Ezt azon szakasznak létrejöttét illetőleg. És azt hiszem, hogy abban is igazat fog adni mindenki, hogy ha ama törvényjavaslatból törvény lett volna is akkor, ha olyan viszonyok jöttek volna közbe, mint a képviselő ur említette, mint az 1848—49-iki s azután követ kezett évek voltak, egy törvényes intézkedésre nézve azt az időszakot mindenki megszakításnak vette volna és nem lett volna számításba véve. Én elvi szempontból ma is azt hiszem, hogy az a szakasz ugy, a mint van, helyes és módosítása nem szükséges (Ellenmondások a szélső balon) és abból a nézetből indulok ki, hogy — mert általánosságban beszélek — a ki egy államban honpolgár akar lenni, annyit a mennyit a törvény kivan, hogy végre ha nem is kormány közegnél, hanem törvényhatóságnál tudassa, hogy honpolgár akar maradni, megtehet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nevetséges dolog ! Kossuth nem fogj a tenni!) De t. ház, azt hiszem, hogy általában törvényes dispositiot külön egy emberért, bárki legyen is az, hozni nem lehet (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! Felkiáltások a baloldalon : Módosítsák a törvényt!) mondom: alig lehet egy emberért külön, mert végre is egy ország és egy nemzet minden egy embernél nagyobb. (Helyeslés a jobboldalon.) És a t. képviselő ur is igen helyesen, nem speciális módosítást igényel, habár speciális szempontokat is hozott fel indokolásában; de épen azért, mert mondom : általában azt a szakaszt helyesnek tartom, annak módosításába nem bocsátkozom. De viszont mi volt az 1879. törvénynek egyedüli intentiója, melyet alkotásakor mindenki tudott ? (Fgy hang a szélső balon: Simonyi Ernő megmondta akkor, hogy Kossuthot kizárják!) Hogy Magyarország honpolgárainak számát mesterséges úton apasztani érdekünkben nem lehet, az kétségtelen; hanem igenis egyedüli czélja az, hogy valamely úton gondoskodva legyen arról, hogy azon szándéka, hogy az illető magyar állampolgár akar maradni, nyilvánvaló legyen. És azt hiszem, hogy ugy az amerikai emigránsokra nézve, kiket Irányi t. képviselő ur említett— ha azok, a mint rendesen történik, majdnem mindig illető községükkel összeköttetésben maradtak, valamint azokra nézve is — és ez, azt hiszem, csakugyan alkalmazható az általa felhozott speciális esetre is — a kik ezen 10 év alatt az ország bármely törvényhatósága vagy városa által annak díszpolgárává választatván, azt elfogadták, ugy hogy ez a tény maga igazolja, hogy honpolgárok akarnak maradni és rajok annak a ÍO évi határidőnek letelte nem vonatkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és. mozgás a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: Remélem, hogy kegyes lesz a t. ház megengedni, hogy a t. ministerelnök úr iménti vélemény nyilvánítására rögtön megadhassam a feleletet, (Halljuk! Halljuk!) anélkül, hogy ez által a zárszórói, melyhez jogom van, lemondanék. A t. ministerelnök úr azon nézetére kívánom csupán véleményemet nyilvánítani, melylyel kifejezte, hogy a mi különösei! Kossuthot illeti — miután a törvénynek csak az volt szándéka, hogy valaki, a ki 10 évig vagy 10 éven túl távol volt, honosságának fentartása iránt a maga akaratát világosan nyilvánítsa.: az által, hogy valamely törvényhatóság, illetőleg város által annak díszpolgárává választatott s ezen választást elfogadta — megszűnt azok közé tartozni, kik az állampolgárság jogát elvesztik. (Halljuk! Halljuk!) Mellőzve azt, hogy én és barátaim, mint ezt indítványunk is bizonyítja, általános rendelkezést kérünk, mert többi honfitársainkat sem akarjuk hontalanokká tenni; mellőzve azt, a mi különösen Kossuthot illeti, a t. ministerelnök úr —• ugy látszik — nem veszi figyelembe, hogy a törvénymagyarázás joga nem a ministereket, hanem a törvényhozást magát illeti, ne felejtsük, hogy létező törvényt magyarázni, illetőleg módosítani csak más törvény által lehet, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Be igy is lehet!) Bármint vélekedjék is tehát a t. ministerelnök úr, vagy bár a kormány összes tagjai is megegyeznének az ő nézetében, az 1879: L. t.-cz.