Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-290
62 290. országos ülés november 22-én, pénteken. 1889. hatályáról, az sem a törvényhatóságokra, sem másra nem lehet kötelező és hozzáteszem, hogy azon nagy férfiú maga sem fogná érvényesnek tekinteni e magyarázatot, hacsak maga az országgyűlés nem változtatja meg a törvényt (Zajos helyeslés a szélső balon) mert ő Meszlényi Lajos: Deák Ferenczre hoztak törvényt, mert arra mertek, de erre nem. (Nagy zaj jobbfelől. ügy van! a szélső baloldalon.) Irányi Dániel: .... mert ő, mint teljes életében alkotmányos polgár, a ministereknek nyilatkozatait a törvénynyel szemben nem tekintheti érvényeseknek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De végre, vannak Kossuthon (Éljenzés a szélső baloldalon) kivül más politikai menekültek is, a kik h isonló helyzetben vannak, a nélkül, hogy bármely község által díszpolgároknak választattak volna. Hát azok, t. ház, miért legyenek kizárvü, illetőleg miért legyenek azon szoros feltételek alá vetve, melyeket a törvény rajok nézve megszab? Mi minden tisztelet, minden ragaszkodás mellett is, a melylyel Magyarország egykori kormányzója! Kossuth Lajos iránt viseltetünk, (Élénk éljenzés a szélsőbalon) nem vagyunk dég szíikkeblííek, hogy csak ő reá gondoljunk és megfeledkezzünk többi honfitársainkról, a kik hasonló sorsban vannak. Én ennélfogva kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen okokat figyelembe véve, a t. ministerelnök úr ajánlatát nem fogadhatom el s azt hiszem, nem fogják elfogadni elvtársaim sem, (Zajos félkiáltások a szélső balon: Nem! Nem!) hanem fentartjuk a határozati javaslatot és azt a t. háznak elfogadásra ismételten ajánlom. (Élénk helyeilés a szélső balon.) Beöthy Algernon: Tisza Kálmán ministerelnök ! Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt meg kell hogy jegyezzem, (Halljuk! Halljuk!) hogy én ajánlatot nem tettem és csak nézetemet mondtam el. Ez az egyik. (Helyeslés jobbfelől) A másik az, hogy én is beszéltem egyformán mindazokról, a kik egyforma helyzetben vannak s hogy nem beszéltem specialiter senkiről, sem Kossuthról, sem másról, hanem beszéltem az amerikai emigránsokról épen ugy, mint más kivándorlókról, (ügy van! jobbfelől.) Fenntartom tehát mostan is, hogy nem szükséges külön törvény ; mert egyes emberért — bárki legyen is — külön törvényt hozni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfélől.) Meszlényi Lajos: De Deák Ferenczre hoztak törvényt! (Mozgás jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedek met kérek, halála után hozatott törvény, (ügy van! jobbfelöl) mert ő itt működött közöttünk s részt vett a képviselőházban. Ez tehát más s ne tessék a dolgokat összezavarni. (Helyeslés jobbfelől.) Fentartom, t. ház, a miket mondtam; a képviselő úrnak természetesen joga van határozati javaslatához ragaszkodni s a felett annak idején szavazást kívánni. (Ugy van! jobbfelől.) Mi, a kik itt ülünk, mindazokat, a kikre azok, miket mondottam, ráillenek, tehát Kossuthot is, honpolgároknak fogjuk tekinteni; (Helyeslés jobbfelől. Mozgás szélső balfélől) ha önök nem, arról mi nem tehetünk. (Élénk helyeslés jobbfelől. Gúnyos derültség és Hoch kiáltások szélső balfélől. Felkiáltások: Mondjon le! Zaj. Mozgás.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni az ülést folytatjuk. Ki következik ! Zay Adolf jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T.ház! (Halljuk! Halljuk!) Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a jövő korszakok történetirója, a kinek az a feladat jut, hogy a mai. kor történetét megirja, kénytelen lesz róla feljegyezni, hogy ez a legmagasabb politikai hypocrisis és a legnagyobb társadalmi decreseendo korszaka volt. (Igaz! Ugy van! a szélső balfélől.) És ha csekély magam, a ki ennek, fájdalom, a kornak embere kell hogy legyek, talán azon gondolkoztam is, hogy vájjon áll-e az a tétel, hogy a parlamenti küzdelem közben az elveket kell magasra tartani, nem pedig a személyeket támadni: a lefolyt perczekben és pillanatokban mélyen meggyőződtem arról, hogy Magyarországon elérkezett az a perez, hogy az elvi harezot fel kell függeszteni és támadni kell azt a személyt, a melynek vezetése alatt a magyar parlamentben a politikai hypocrisis a legnagyobb fokra hágott. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Mélyen sajnálom, sőt szégyenlem, hogy meg kellett érnem, hogy Magyarország törvényhozása, a magyar parlament, a melynek első lehellete épen Kossuth szellemének behatása alatt következett be, épen azt fogja kiközösíteni, azt fogja kilökni, nem ugyan a magyar állampolgárságból, a melyre nézve a t. ministerelnök ur addig csűri-csavarj a a dolgot, hogy utoljára a díszpolgárságig jusson, (Derültség a szélső baloldalon) hanem ki fogja közösíteni a magyarságból. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem az önök rongyos állampolgárságáért, nem az önök görnyedező államiságáért fáj az ő nagy szive, hanem azért, hogy magyarságát veszti el egy oly törvény folytán, melyet épen az a töryényhozás hozott, a melyet ő alkotott meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Gr. Andrássy Tivadar: Nemzetiségét nem vesztheti el soha senki! (Nagy zaj és mozgás balfélől.) Herman Ottó: Vegyük, t. ház, ezen parlamentnek legközelebbi múltját. Hát lehet-e egy minnsterelnököt jobban meghazudtolni, mint azzal,
