Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-290
60 290. országos ülés november 22-én, pénteken. 1889. állampolgári jogától és nem akarom e jognak akár fentartását, akár visszaszerzését bármely feltételhez kötni. (Élénk helyeslés a szélső balfelől.) Azért kérésem oda terjed, hogy a fennálló törvény ily értelemben módosíttassák. (Helyeslés a szélső balon.) De nem tagadom, sőt nyíltan megvallom, hogy midőn ezt teszem, különösen egykori sorsfeleimre., bajtársaimra és ezek között a legnagyobbra, Kossuth Lajosra gondolok. (Hosszantartó zajos éljenzés a szélső balon.) Megsérteni vélném önöket, t. uraim, ha ezen férfiúnak érdemeit bár csak vázolni akarnám is; ismerik azokat önök, ismeri e hazában az utolsó kunyhó lakója is; ismeri az egész po.gárosult világ. (Megújuló éljenzés.) Azt sem tartom szükségesnek megemlíteni mert tudják, hogy őt politikai múltja, elvei visszatartják attól, hogy az állampolgárság fentartására szabott feltételeket teljesítse. De azt, a mit az imént a menekültekről általában mondottam, hogy ne kény szentsük őket arra, hogy vagy meggyőződésük és elveikről mondjanak le, vagy pedig állampolgári jogaikat elveszítsék, lehetetlen különös hangsúlylyal nem ismételnem akkor, midőn oly rendkívüli férfiúról van szó, a kinek elvei, meggyőződése önbecsülésével szorosan összeforrtak és a kinek becsülete egyszersmind a nemzet becsülete, kincse (Zajos helyeslés a szélső balon) most és minden időre. (ügy van ! ügy van! a szélső balon.) Ne fosszák meg polgári jogaitól azt, a ki millióknak adott polgárjogokat. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső balon.) Ne tagadják ki Magyarországból azt, a kit két világrész csodált, ünnepelt fényes tehetségei, rendíthetetlen hazaszeretete, világra szóló tettei, páratlan ékesszólása miatt és a kit, ha magukénak nevezhetnék, a világ leghatalmasabb nemzetei is dicsőségüknek tartanák. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Ne szakítsák el a hazától azt, a ki agg kora daczára is e hazának, és csakis e hazának szenteli bámulatos tehetségeit és fáradságot nem ismerő munkásságát; (ügy van! ügy van! a szélső balon) őt, a ki negyven év után is, mint szerető fiú, édes anyjának nevezi ehazát; őt, a kit a magyar nép édes atyjának nevez. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Kíméljék meg e nagy embert, e tiszteletre méltó aggastyánt élte alkonyán azon fájdalomtól, melyet neki magyar állampolgárságának elvesztése okozna, és kíméljék meg a nemzetet (ügy van! ügy van! a szélső balon) attól a bánattól és hozzátehetem a szégyentől, (Zajos helyeslés a szélső balon) a melyet benne leghívebb és legnagyobb fiának kiközösítése okozna, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Az nem lehet, hogy a kit ezelőtt hét évvel, születésének nyolczvanadik évfordulója alkalmával, megemlékezve halhatatlan érdemeiről, csaknem valamennyi törvényhatóság tisztelet- és szeretetteljesen üdvözölt, mint a haza jótevőjét; az nem lehet, hogy az, kit azóta is számos város és község díszpolgárának választott, néhány rövid hét múlva megszűnjék Magyarország polgára lenni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Az nem lehet. A világ megütközéssel fogadná e hírt, a magyar nép milliói pedig szégyenpírtól és haragtól égve kiáltanák önök felé: Ti megtagadtátok apánkat, mi titeket tagadunk meg. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Hárítsák el e csapást a nemzettől és önmaguktól, elfogadva a határozati javaslatot, melyet benyújtani szerencsém van. (Hosszántartó zajos helyeslés, meg-megújuló éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Elnök í Méltóztassanak meghallgatni a határozati javaslatot. Madarász József jegyző (olvassa): Határozati javaslat, beadják Irányi Dániel és aláirt képviselőtársai. „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1879: L. törvényczikk azon rendelkezéseinek, a melyeknél fogva „azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány, vagy az osztrákmagyar ministerek megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, magyar állampolgárságát elveszti", eltörlése végett mielőbb, és pedig oly időben nyújtson be törvényjavaslatot, hogy az, mielőtt még az említett törvény életbeléptetésétől számított 10 esztendő letelnék, törvény erejére emeltethessék. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Irányi Dániel, Polónyi Géza, Kiss Albert, Illyés Bálint, Meszlényi Lajos, Papp Elek, Madarász József, Szalay ? Imre, Madarász Imre, Hentaller Lajos, Vállyi Árpád, Majthényi Árpád, Petrich Ferencz, Farkas Imre, Boda Vilmos, Almássy Sándor, Komjáthy Béla, Herman Ottó, Mudrony Soma, Beniczky Árpád, Lukáts Gyula, Tors Kálmán,, Simonfay János, Gosztonyi Sándor, Czirer Ákos, Orbán Balázs, Tóth Ernő, Lits Gyula Madarász Jenő, gr. Károlyi Gábor, br. Jeszenszky László, Szádovszky József, Helfy Ignácz, Csávoíszky Lajos, Justh Gyula, Ábrányi Emil, Horváth Ádám, Nagy Ferencz, Unger Alajos, Haviár Dániel, Zboray Béla, Gulácsy Gyula, Ugron Gábor, Hoitsy Pál, Szederkényi Nándor, Holló Lajos, Hevessy Benedek, Kun Miklós, Szecsődy Kálmán, Kürthy Sándor, Somossy Béla, Bartha Miklós, Olay Lajos. Szathmáry György jegyző: Tisza Kálmán ministerelnök! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előre kívánom jelezni, hogy beszédemet, mely különben is rövid lesz, két részre osztom. Először szólok elvi szempontból, azután szólok az életben levő törvénynek szerintem helyes applicatiójáról. A mi az elsőt illeti, a mi az 1879-iki törvény 1 létrejötténél felhozott indokot és ezzel szemben a
