Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

Ö90. orsságos ülés november 22-én, pénteken, 1889." 55 viselőházat arról, hogy milyenalaptalan és igaz- ( ságtalan volt t. képviselőtársam azon állítása, hogy mi a kormány ellenében személyes politikát folytatunk. Engedje meg a t. ház, hogy felolvassam ki nem igazított nyilatkozatomat és meg fognak győződni arról, hogy én inkább az ellenkezőt kívántain indokolni, azt ugyanis, hogy tudja meg az ország és e ház, hogy mi nem Tisza Kálmán személye, hanem Tisza Kálmán politikája ellen harczolunk. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) A t. képviselő nr pedig — én is utalom őt mai előadására — meg fogja látni, hogy a miért ő megköszönte őszinteségemet, az valótlanság. Méltóztassanak beszédem ide vonatkozó részét meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) „Távol van és távol volt tőlem majdnem félszázados parlamenti működésem alatt mindenkor, hogy én a személy elleni támadást tartsam kötelességemnek. De mikor azt olvastam a szabadelvű párti lapokban a véderő-vita alatt, midőn a közösügyes kormánypártból a kormányt vezérlő szelle mes Tisza Kálmán ellenében sokan kételyeket fejeztek ki az iránt, hogy azon út, a melyen haladna, j'ó volna és intették, figyelmeztették őt, hogy betclend a nemzet keserűségének pohara és tartózkodjék újabb jogfeladásoktól; mikor azt olvastam, hogy a tanúság a kormánypártra nézve a tekintetben az, hogy Tisza Kálmán nélkül megszűnik a szabadelvű párt, vagyis a kormánypárt: akkor, ha ez igy van, ha ezt igy érzik a szabadelvű párttagjai, nem személy elleni küzdelem az, melyet Tisza Kálmán ellenében kifejteni kötelességünk, hanem küzdelem azon közjogi alap megtörésére és azon közösügyes kormánypárti többség megsemmisítésére, a mely ellen mi kötelességünknek tartottuk 1867. óta mindenkor azt mondani, a mit a rómaiak mondottak: „eenseo delendam esse Carthaginem". De mert mi nem rómaiak, hanem magyarok vagyunk, ezért azt mondjuk és azt fogjuk mondani, ha isten elveinket épen megtartja, hogy a közösügyeknek, tehát az 1867 : XII. t.-cz. által biztosított kiegyezésnek, a mai kiegyezés ezen gonosz szellemének, a jelen kormány rendszerének és elnökének helyé ől távoznia kell és hogy neki meg kell töretni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) ítéljen a képviselőház, ítéljen hazánk közvéleménye, hogy minő okokkal és minő elferdítésekkel küzdenek a. való szó ellen. Zay Adolf jegyző: Gróf Károlyi Gábor! Gróf Károlyi Gábor: T. ház! Roszner t. képviselőtársam engemProttmannak nevezett. Én előbb nem ismertemlloszner urat és nem is hallottam róla semmit, de most hallottam róla eleget és azok után, a miket hallottam, bogy hogyan szokta a dolgokat felfogni s elferdíteni, nem vehetem tőle sértésnek az elnevezést. Csak azt jelentem ki, hogy újabb bakot lőtt, mert nem itt kell a Prottmannokat keresni, hanem a túlsó pártban, ottkönynyen megtalálhatja azokat. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobbf lói.) Báró Roszner Ervin: A mi Madarász képviselő ur felszólalását illeti, az félreértésen alapszik, mert én épen azt vitattam, hogy a személves harcz sokkal messzebb menő törekvéseknek a leple. Epén azt hangsúlyoztam, hogy ezen harcz végczéljäban nem a személy ellen, hanem a közjogi alap ellen lett intézve. (Felkiáltások . szélső halról: Az nem titok! Zaj. Halljuk]) Azt hiszem, hogy evvel a magyarázattal Madarász képviselő ur meg lesz elégedve. A mi a szili kerület képviselőjének felszólalását illeti, (Halljuk! Halljuk!) a ki először is azt mondta, hogy én hajdanában nem e párt kötelékébe tartoztam, azt hiszem, ő ezt azon időre értette — mert más politikai szereplésemből kifő lyólag ezt nem mondhatta — midőn 1878-ban Nagyváradon (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen! Igen!ezt mondta!) a kormánynak jelenlegi t. igazságügymiíiisterére szavaztam. Én nem akarom ezt fejtegetni, felesleges volna akkori cselekvésem indokait (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső balon.) Hogy én mikép akarok eljárni, arra egyedül az én lelkiismeretem a birám. De feltéve, hogy én az önök pártjának tagja lettem volna, a mi nyilvános szereplésemből sem azelőtt a főrendiházban, sem mióta képviselő vagyok, a képviselőházban tett nyilatkozataimból nem indokolható, mondom, feltéve ezt: még akkor is lényeges különbség van köztem és a szili kerület képviselője között; mert ha ide jöttem, a magam akaratából jöttem ide, a képviselő ur pedig nem a maga akaratából ment oda. (Derültség és tetszés jobbf elől. Zaj és nyugtalanság a bal- és szélső balon.) Zay Adolf jegyző: Irányi Dániel! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédemnek tulajdonképeni tárgyára mennék át, kötelességemnek tartom a tegnapi nap két szónokának, Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak és a t. ministerelnök urnak beszédére néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a közvetlen előttem, szólt képviselőtársamnak, báró Roszner Ervin urnak beszédére nem fogok felelni, ezt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy a t. képviselő ur beszédének elején és csaknem a végéig pénzügyi kérdésekkel foglalkozván, azokra nálam illetékesebbek fognak válaszolni, valamint azért nem, nehogy beszedtem túlságosan hosszúra terjedve, azzal a t. ház becses türelmét kimerítsem. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos t. képviselőtársam, Madarász József t. barátomat czáfolgatván, egyebek közt azt állította, hogy már az 1848-iki országgyűlés táplálta azt a szándékot, a melyeta 67-ikiország-