Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

' 54 290. orsíftgos sfllés noTember 22-én, pénteken. 1889. oldalon) azzal akarta szolgálni, hogy támadott engemet, támadott oly hibámért, melyet én e házban egy alkalommal nyíltan elismertem és a melyért nyilvánosan megvezekletf em. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Megtámadott — ismétlem — oly hibáért, a melynek oka talán nem én vagyok, hanem a romlott pártszellem, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) a mely engem is eszközévé gyúrt, a mely kitépi az ember lelkéből a meggyőződés jogait és igazságát. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem akartam én még egyszer kiterjeszkedni erre a múltra, mert beláttam és átéreztem, hogy egy elhibázott lépésnek a következményeit viselni kell; de már a múltkori beszédemben jeleztem, hogy ha valaki helytelen irányban indult s átérzi, hogy egy áldástalan politikai rendszernek kényszerítik vak eszközévé lenni, helyesebben cselekszik, ha inkább elviseli politikai characterén a homályt, mint a foltot lelkiismeretén. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Aztán végre is nem ugyanazon mértékkel kel! mérni, ha ezekről a padokról megy oda valaki, mint akkor, ha onnan jön át valaki ide, (Helyeslés balfelől) Mert az az átlépés, mely onnan ide történik, megmagyarázható az ott uralkodó borravalós rendszerből, (Mos. gás a jobboldalon) de az, midőn onnan ide jön át valaki, csak meggyőződésből történhetik. (Igaz ! Ugy van! balfelől.) T. képviselőház! Mivel felemlítette ittt. képviselőtársam a multat, . . . Szalay Imre: Rossz szolgálatot tett vele a pártjának! Hock Jánost ... én is belemegyek taglalásába és röviden szellőztetem. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, csakugyan irtam a kerületembe és megmondottam, ha a törvény változatlanul, módosítás nélkül fog szavazás alá kerülni, ellene állást foglalok és ellene fogom adni szavazatomat. Az akkor magában a szabadelvű pártban még pártkérdéssé téve nem volt ; mert épen azzal akartak demonstrálni Tisza mellett, hogy a pártfegyelem nyomása nélkül fogja megszavazni pártja a törvényjavaslatot. Ekkor irtam én kerületembe, mert azt hittem, hogy ha valami nem lön pártkérdéssé téve, nem is tartozom véleményemet alávetni a párthatározatnak ; sőt tovább megyek! Nemcsak jogom volt irni, de oda mehettem volna kerületembe lázítani ellene, mert egy oly törvényjavaslatot, melynek elfogadása nem képez pártkérdést s a mely e mellett még meggyőződésemmel is ellenkezett, a kerületben nyíltan megbélyegezhettem volna, ellene demonstrálhattam volna, (Helyeslés balfelől.) A midőn én a levelet már megírtam és elküldtem volt, érezte a kormánypárt, érezte Ba &ZűL~ badelvű párt, hogy tagjai között számosan vannak, a kik félnek a beszámolótól, melyet annak idején tartaniok kell s ekkor elkezdődött a mozt galom, a lappangó oppositio a törvényjavaslaellen. A mit először nem tettek pártkérdéssé, utólag tették azzá, hogy ezzel is kényszerítsék az egyéni meggyőződést a Tisza álláspontjának védelmére és támogatására a viszonyokkal, a mi neki rendes szokása, eltűrte a foltot, eltűrte a kritika szennyét, melyet egy szabadelvű párti, képviselő kerületében nyíltan az arczába dobott, (Felkiáltások: Ki volt az?) Széchényi Aladái gróf volt az, a ki, mivel hatalmas connexiókkal rendelkezik s ministerelnök urnak az atyafiságára szüksége van, sző nélkül követhette el azt, a mit én elkövettem. Vele szemben a tactica szempontja felülkerekedett az igazság szempontján, Széchényi Aladár gróf nyíltan kimondotta, hogy a ministerelnök ur eljárása incorrect volt, hogy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodott, kimondotta mindazt, a mit én még ki sem mondottam. Ezt a pártfegyelemmel megegyeztethetőnek tartják. Miért? Mert ha Széchényi esik, esik egy hatalmas támogatás, melyre a ministerelnök urnak szüksége van és eshetik vele egy hatalmas párt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Bevégzem, t. ház, felszólalásomat azzal az egyetlen kijelentésemmel, hogy nem szabadárpolitikai erkölcstelenségről Roszner képviselőt a samnak leezkéf adni, mert ha hibáztam, én beismertem hibámat, de ő a magáét tetézi azzal, hogy nyíltan kiáll ide kérkedni kormánypárti meggyőződésével, holott ezelőtt pár évvel egészen más volt a politikai meggyőződése. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) 1878-ban — mert a mit állítok, adatokkal akarom támogatni — a képviselő ur a mérsékelt ellenzék vezéreivel, Apponyival, Szilágyival, Horánszkyva. Nagyváradra ment és ott népgyűlést tartott. (Zajos derültség és tetszés a bál- és szélső baloldalon.) 0 vezette azt a fáklyás menetet, a mely Tisza Kálmán ellen tüntetett (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon. Nagy zaj.) Méltóztassanak meghinni, hogy azok a vezérférfiak, a kiknek parlamenti működése Tisza ellen élő oppositio, hogy azok összevéve nem beszéltek Tisza Kálmán ellen annyit, mint beszélt báró Roszner Ervin Tisza ellen, (Zajos tetszés és éljenzés á bal- és szélső baloldalon. Nagy mozgás a jobboldalon.) Elnök: Madarász József képviselő ur félreértett szavainak értelmét kivánja helyreigazítani. Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha csak engem támadott volna meg báró Roszner képviselő ur, e válaszomat későbbre hagytam volna, de miután ő megköszönte, illetőleg megköszönni akarta azon őszinteségemet, melylyel feltártam, hogy a 48-as és függetlenségi párt a személyeskedés terére miért lépett, pártom iránti kötelességből, de magam irányában is késztetve érzem magamat, hogy meggyőzzem a t. kép-