Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-290
50 290, országos ülés november 22-én, pénteken. 188S>. évvel későbben, mihelyt a valuta-rendezés iránti törvényjavaslatot beterjesztették, azonnal 2%-ra, sőt volt idő, mikor 1%-ra szállt le az agio. (TJgy van! jobbfelöl.) Lehet, hogy szemben azon mesterkélt törekvésekkel, melyek az agiónak utolsó pillanatban való csökkentésére irányulnak, a méltányosság talán azt kívánhatja, hogy hosszabb átlagokat kelljen majd felvenni s a rendezett árviszonyok folytonos összehasonlításából és kiszámításából kell az eredményeket levonni. (Halljuk! Halljuk!) A valuta-rendezés kérdésénél azon sok kérdés mellett, mely akkor elintézendő lesz, mindenesetre figyelmet érdemel a váltópénznek kérdése is. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak azt a kisebb jelentőséggel biró kérdést értem, hogy tudniillik 1867-ben, midőn a jövőre nézve megállapították, hogy a váltópénz a quota arányában veretendő, a már meglevő váltópénznek bevonása nem eszközöltetett és hogy e tekintetben bizonyos mértékig hátrányosabb helyzetben van az ország Austriával szemben. De eltekintve ettől, mert elvégre is, leginkább csak rézpénzről van szó, előttem nagy fontossággal bir az, hogy a valuta rendezése alkalmával az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb összegű váltópénzt fog igényelni a forgalom. Ekkor azután elérkezett lesz az idő arra, hogy a mostan forgalomban lévő ezüstpénznek bevonása és váltópénzzé való átalakítása által ezen hátrányon segítsünk, a mi által azt is elérnők, hogy legalább részben elháríthatjuk azon nagy veszteségeket, a melyeket a folytonosan csökkenő árviszonyoknál fogva, az ezüst eladásánál okvetetlenül el kell szenvednünk. (TJgy van! jobbfelöl.) De nem akarok részletesebben szólani a valutáról, mert ez egy igen fontos, beható tanulmányt és igen beható megvitatást igénylő kérdés, a melyet nem lehet csak ugy incidentaliter a költségvetési vita keretében megoldani. (TJgyvan! jobbfelöl.) De, t. ház, nem az agio az egyedüli tétel, mely az ellenzéki t. szónokok részéről kifogás tárgyává tétetett. Ottvan.t.ház, a határvám a melyről Horánszky Nándor t. képviselő ur azt monda, hogy a határvámra felvett összegek magasabban vannak előirányozva, mint a mennyit ámult évek tapasztalatainak figyelembe vételével helyesen felvenni lehetett. (Halljuk! Halljuk!) Utal arra, hogy habár e czímen a bevételek tettek 1885-ben 44 milliót, 1886-ban 40,300.000 frtot, 1887-ben 39,400.000 forintot, 1888-ban 39,300.000 forintot, 1890-re mégis 40,500.000 írt vétetett fel az előirányzatba. Igaz, t. ház, hogy azok az adatok, melyeket t. képviselőtársam felhozott, helyesek; de a következtetést, melyet ebből levont, nem fogadhatom el, mert kihagyta épen a legújabb adatokat. Már pedig a jelen év pénzügyi eredményei részben már ismeretesek. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy 1889. január—augusztui havában aranyban 16,600.000 frt, ezüstben 10,300.000 és papírban 134,000 frt folyt be. Ha tehát összehasonlítjuk ezen eredményeket a múlt év hasonló időszakában elértekkel, a bevételi többlet: 756.000 frt, minek folytán teljesen helyesnek és jól számítottnak kell tekintenünk az előirányzatban foglalt összeget. (Helyeslés jobbf elöl.) Még egy más kérdést is felemlített Horánszky Nándor t. képviselő ur s ez a tőkekamatadó és azt mondja, hogy itt sokkal nagyobb lesz a csökkenés és ennek nagyobb voltát azzal indokolja, hogy habár igaz is, hogy a regale-váltság 220,000.000 frtnyi átlagából, mintegy 40,000.000 forintot oly regale-jövédelmek után kell számítani, melyek megadóztatva nem voltak és a melyek a 10. §. rendelkezésénél fogva kerülnek kártalanítás alá, mégis sokkal nagyobb lesz a tőkekamatadó csökkenése, mert a kormány a regale-váltság átlagának kiszámításánál az 1885-től kezdődő eseket, tehát a legjobb esztendőket nem vette tekintetbe, midőn tudniillik emelkedésnek indulta regale-j övedelem s igy tehát nem vette számításba azon érveket, midőn nemcsak a jövedelem, hanem az adók is magasabbak voltak. (Halljuk! Halljuk!) Adja Isten, hogy Horánszky Nándor t. képviselő urnak állítása minél fényesebben és minél nagyobb teljességben bizonyuljon igaznak, mert alig lenne tétel, melynek igazolásán nagyobb örömöm lehetne, mint épen ez, a melynél el lehet mondani, hogy a mit vesztünk a vámon pár százezer forintban, azt megnyerjük pár millióban a réven. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ha igaz az, t. ház, hogy a tőkekamatadó sokkal nagyobb mértékben fog csökkenni, mert ez előtt nagyobb volta jövedelem, akkor igaz az is. hogy milliókkal kell emelkedni az állam jövedelmének az italmérési jövedék keresztülvitele következtében. (Élénk helyeslés jobbf elöl.) A politikai jellegű kifogások közül felemlíthetem még Molnár József t. képviselőtársam azon kifogását, melylyel azzal vádolja a kormányt, hogy: „Minden érdeklődését és a nemzet minden anyagi erejét a katonai hatalom fejlesztésére fordítja ; hogy nem a szükséges gonddal és gyorsasággal mozdítja elő az ország anyagi erősítését és fejlesztését és kész fátyolt vetni minden abból származó nemzeti hátrányra, csakhogy a katonai hatalom kielégítésének első sorba helyezése háttérbe ne szoruljon". Hát, t. ház, korántsem akarom azt mondani, (Halljuk! Halljuk!) hogy a politikai, a külügyi constellatiók által okozott hadügyi terhek nem nehezednek súlyosan az országra; korántsem akarom azt mondani, hogy nem volna helyzetünk sokkal boldogabb, ha mindezeket a kiadásokat, vagy legalább azok nagy részét culturális és nemzetgazdasági fejlődésünkre fordíthatnék, de ha mindezt elismerem is, azt az egyet nem ismerhetem el, (Halljuk! Halljuk!)
