Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

2fH). országos ülés november 22-én, pénteken. 1889. 51 hogy ezen a czímen lehessen kormányunk ellen vádat kovácsolni. (TJgy van! a jobboldalon.) Minthogy Molnár József igen t. képviselő urnak minden felszólalása élénk tanúbizonyságát adta annak, hogy tárgyilagosan törekszik az ügyek megvilágítására, egynehány adatot akarok figyel­mébe ajánlani, mert meg vagyok győződve, hogy ezen adatokat figyelembe is fogja venni. (Halljuk! Halljuk!) A mi hadügyi kiadásaink a közösügyi budget szerint — hogy ha hozzá számítjuk, a mit kell is, azon összeget, mely a határvám quótájában leli fedezetét — 38,500.000 frt; a honvédelmi rendes kiadások, saját rendes bevételeinek és a csendőrségi kiadásoknak levonása után, 10,900.000 forint; a honvédelmi átmeneti kiadások : 4,300.000 forint; összesen 53,834.000 frt. Ebbe be van számítva minden rendes és rendkívüli, hadügyi, tengerészeti és honvédelmi kiadás. Van benne még olyan tétel is, mint a miiyen a mostani bud­getben szerepel, a honvédség részére szükségelt fegyverek beszerzésére. Nem hagytam ki semmit azért, hogy ne lehessen azt mondani, hogy számi­tásom optimisticus. És mégis milyen eredményre jutunk, ha Összehasonlítjuk ezen kiadásokat az összkiadásokkal? (Halljuk! Halljuk!) Az össz­kiadások a budgefben 355 millió frtot tesznek ki. Ehhez a közösügyi fedezet quótáját kell még hozzászámítani, mert. ott netto-budgettel állunk szemben, a mi 13,300.000 frt. Ez tehát kitesz 369 millió frtot. Ha most összehasonlítjuk az 58 milliót a 369 millióval, akkor arra az eredményre jutunk, hogy összkiadásainknak 14'6%-át fordítjuk had­ügyi és honvédelmi ezélokra. (ügyvan! jobbfelöl) És most, hogyha megnézzük a szomszédAustriát és azután a többi európai államokat, azt tapasz­taljuk, hogy — nem akarom most részletesen fel­sorolni azoknak összkiadásait és külön a hadügyi kiadásokat, de szívesen rendelkezésére bocsátom ez irányban az adatokat bárkinek is, hanem a rövidség okából csak a százalékokban fogom kifejezni az arányt, mely szerint Magyarországon a hadügyi kiadások az összkiadásokkal szemben 14'6%-ot, Austriában 17'98%-ot, tehát már 3%-kal és egy fraetával többet, Olaszországban 23-6%-ot, Fran­cziaországban 24'42%-ot, Oroszországban már pláne 27-92%-ot tesznek. (Halljuk! Halljuk!) En­gedje meg a t. ház, hogy Angliára vonatkozólag részletesebben mondhassam el az adatokat, mert ezeket, azt hiszem, szívesen fogja venni Beöthy Ákos képviselő ur, a ki nagj^on szeret Anglia példájára hivatkozni és tegnap Magyarországgal, illetve a magyar kormáuynyal szemben azt a vádat emelte, hogy nálunk miíitarismus uralkodik, (Halljuk! Halljuk!) Hát a szabad nagy Angliában hogy áll a viszony ? Ott van összkiadás 86 millió font sterling, vagyis a mi pénzünkre átszámítva a iaai árviszonyok szerint Í030 millió forint; a ka­tonai kiadások pedig 16,236.000 font sterlinget, a tengerészetiek 13,820.000 font sterlinget, ösz­szesen 29,800.000 font sterlinget tesznek, a mi a mi pénzünkre átszámítva 354 milliónak felel meg. És összehasonlítva ez összeget az összkiadásokkal, azt találjuk, hogy Angliában, a hol általános véd­kötelezettség nincsen, az összkiadásoknak több mint 34%-a megy hadügyi ezélokra. (Halljuk! Halljuk!) Ezekből láthatjuk, hogy habár súlyosak is a terhek és ha kétségen kívül sokkal szivesebben vennők is valamennyien, (Halljuk! Halljuk!) ha a mostani fegyveres terheken könnyíteni lehetne és ha ezen megkönnyítést megengedné az országnak biztonsága, a hazának érdeke ; (Helyeslés jobbfelöl) de azt a vádat, hogy nálunk miíitarismus ural­kodik, hogy ez a mi kormányunknak bűne, hogy a mi kormányunk az, a mely mindent csak katonai ezélokra fordít, minden más államban inkább lehet az illető kormányra emelni, csak épen Magyar­országon nem. (Helyeslés jobbfelől.) A vitának további folyamában Horánszky Nándor t. képviselőtársam kiterjeszkedett arra a beszédre, a mely ezen párt padjairól hangzott el és ezen beszédnek tendentiáját abban vélte fel­találni, hogy az itt hangoztatott takarékosság nem akar egyéb lenni, mint elodázása a reformoknak és hogy a folytonos elodázásnak az a czélja, hogy a reformok teljesen levétessenek a napirendről. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, hogy régen nem értelmeztek hibásabban beszédet, mint midőn Rakovszky István t. képviselőtársamnak ily szándékot imputáltak. (ügy van! jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy mindenki, a ki számada­tokkal komolyan foglalkozik és különösen pedig a ki, mint a zárszámadási bizottságnak elnöke, folytonos éber figyelemmel kisérheti ezen foly­tonos emelkedést, mely hazánk jövedelmeiben észlelhető, természetszerűnek fogja találni, hogy azon szerves reformok, melyek kilátásba helyez­tettek, természetszerű fedezetüket a bevételi többletben, a következő budgetek kereténe belül meg fogják találni, (ügy van! jobbfelől.) Tehát nem a kormánynak szólt a figyelmeztetés. Hiazen parlamenti tapasztalás szerint nem is a kor­mányokat kell óvni, hogy a takarékosság elvétől ne térjenek el, hanem sokkal gyakrabban a ház tagjait, rendszerint a t. ellenzéket. Ez annyira általános baj, hogy Leroy-Beaulieu azt mondta: csak akkor lehet a budgeteket igazán sanálni, ha ki lesz mondva, hogy a képviselők ne tehessenek költséges indítványokat: sem túlkiadá­sokat, sem új kiadásokat ne proponálhassanak. (Tetszés jobbfelől.) Beőthy ÁkOSÍ Angliában a házszabályok­ban ez meg is van! Báró Roszner Ervin: Annál jobb. Nézzük meg már most, hogy egy részletes budgetvita 7*

Next

/
Thumbnails
Contents