Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-290

48 290. natkgm ülés november 22-én, péntekon, t§8í. Elnök: A bemutatott jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fognak annak idejében napirendre tűzetni. Szathmáry György jegyző: Csávosy Béla, a gazdasági bizottság előadója! Csávosy Béla, a gazdasági bizottság előadója: T. ház! Van szerencsém a ház gazdasági bizottságának jelentését a képviselőház november havi költség-előirányzatára vonatkozólag tiszteletteljesen beterjeszteni s egyúttal a pénztár állásáról szerkesztett kimutatást, az ide vonatkozó jegyzőkönyvekkel bemutatni. Kérem, hogy ez utóbbiakat megtekintés végett a ház irodájába elhelyeztetni; az előbbinek pedig kinyomaíása és szétosztása iránt intézkedni méltóztassék. Elnök : A gazdasági bizottság által beterjesztett jelentés a november havi költségvetésről a hozzácsatolt kimutatással együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, talán a holnapi ülésre mindjárt napirendre tűzhető. (Helyeslés.) Egyszersmind kijelentem, hogy a jegyzőkönyv és kimutatás a ház irodájában fog elhelyeztetni, hogy a képviselő urak ott megtekinthessék. Több jelentés nincs. Következik a napirend, az 1890. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Szathmáry György jegyző: B. Roszner Ervin! Báró Roszner Ervin: T. ház! A most tárgyalás alatt levő költségvetés azon pénzügyi programmnak és az azzal kapcsolatosan tett Ígéretnek beváltását képezi, melyet Tisza Kálmán ministerelnök ur, akkor mint pénzügyminister, az 1888. költségvetés beterjesztése alkalmával tett. 0 akkor e programúinak, a mely három évre terjeszkedett ki, teljesüléséhez bizonyos feltételeket kötött. Egyik feltétel az volt, hogy a külügyi helyzet ne vegyen igénybe nagyobb mérvű költekezést. A mint méltóztatnak tudni, rendkívüli kiadásokat kellett e téren eszközölni: igy tehát mondhatni, hogy e feltétel nem következett be. A másik feltétel az volt, hogy a programmal egyidejűleg beterjesztett három törvényjavaslat kellő időben le legyen tárgyalva, kellő időben emelkedjék törvényerőre ugy, hogy pénzügyi hatásukat kellő' időben érvényesíthessék. E tekintetben sem mondható, hogy a feltétel teljesedett, mert sokkal több időt vettek igénybe a tárgyalások, nevezetesen a tárgyalások közbeni egyezkedések, semmint eleinte az tervezve volt. Daczára annak, hogy a feltételek nem teljesedtek, az eredmény maga teljesült. És épen e két ellenkező tény összehasonlításából magyarázom ki azt a sajátszerű kényes helyzetet, melyben a t. túloldal a jelen költségvetéssel szemben álláspontját indokolja. De kényessé teszi a túloldal helyzetét azon előzetes bírálat is, melyet annak idején, tudniillik az 1888-iki költségvetés és az akkor 3 évre szóló programm beterjesztése alkalmával kifejlett. Akkor ugyanis az egyik ellenzéki vezérszónok azt monda, illetőleg az ő általa pártja nevében beterjesztett határozati javaslat a következő indokoláson alapszik. Tekintve, hogy a kormány eddigi előterjesztései és nyilatkozatai a pénzügyi kibontakozásnak és az egyensúly helyreállításának nemcsak biztonságát, de lehetőségét sem nyújtják, a kölségvetést még általános tárgyalás alapjául sem kívánják elfogadni. A másik t. ellenzéki vezérszónok pedig azt mondotta akkor, hogy rendkívül ügyesen teszi a pénzügyminister ur,mikor programmjában mindjárt 3 esztendőre terjeszkedik ki, mert ezzel eléri azt, hogy 3 esztendőn keresztül mindig arra hivatkozhatik, hogy csak várjanak, a 3 esztendő még nem telt le és igy állását pénzügyi szempontból is 3 esztendőre megerősíti. A 3 esztendőből kettő letelt. Az 1888-iki budget eredményei már a zárszámadásokból is ismeretesek. Tudjuk azt, hogy eltekintve a külön megszavazott póthitelektől, az előirányzat szerinti 12 milliónyi deficit helyett csupán 5 milliónyi deficit olyan, a mely a budget keretében érvényesül. A harmadik pénzügyi évnek pedig a küszöbén állunk. Annak eredményei minden valószínűség és számítás szerint a most előterjesztett költségvetés szerint már megbírálhatok. És ép azért igen érthetően súlyosodnak a t. túloldalra az akkor tett jóslatok, a melyek az ellenzék egy igen t. vezérszónoka részéről odáig terjedtek, hogy önkéntes vaksággal megverteknek állított minket, kik ily pézügyi programmnak a bizalmat tudjuk megszavazni. Természetes tehát, hogy a mostani budgetet ebből a helyzetből kifolyólag a túloldalnak meg kell támadnia. Meg is támadja és támadásai kétfelé oszthatók. Vannak olyan támadások, a melyek pénzügyi jelleggel bírnak, vagy legalább a pénzügyi jelleget igénylik és vannak viszont más támadások, melyek tisztán csak politikai szempontból akarják a pénzügyek felfogását indokolni. Az első irányzat egyfelől arra törekszik, hogy az előirányzatba felvett kiadások és bevételek tekintetében azok realitása iránt a hitet megingassa és kimutassa, hogy egyrészt kevesebb lesz a bevétel, másrészt több lesz a kiadás és igy ezen téren is a deficit emelkedni fog; másfelől pedig ismét számítások nyomán a deficit nagyságának felemelése czéljábóí arra utalnak, hogy még mindig ott van az állam jövedelmei között feltüntetve azon 5 millió forint, mely az államjavak eladásából származik és azon 1,500.000 forint, a mi a tele-