Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

AÖ& erszAgos ülé» deeze»%er 7-én, szombaton. 188& 36? t. ház, hogy ezúttal a folyó évben, a midőn épen a véderő ügye, a katonaügy oly bőven, részletesen, kimerítően volt szellőztetve e falakon belül, minta magyar parlamentben még soha, ez alkalommal nem lesz szükség, hogy én itt bővebben kiterjeszkedjem a hadsereg ügyeire. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát csak egy rövid kijelentésre szorítkozom. Az a kijelentés pedig abból áll, hogy valamint a pártprogrammimk egyik legsarkalatosabb tétele az, hogy hazánknak az önálló I magyar nucisereget minden alkotmányos eszközzel visszaszerezni iparkodunk, mintán hazánk államiságát addig befejezve nem látjuk, mig védereje felett saját törvényhozása nem rendelkezik; mondom, ennek következtében a közös hadsereg részére valamint eddigelé az ujonczokat c párt soha meg nem szavazta, ugy ezúttal is kénytelenek vagyunk a jelen törvényjavaslat elfogadását megtagadni. (Élénk Jtelyeslés a szélső baloldalon.) Megtagadjuk tudniillik, a mennyiben az a közös hadsereg ujonczaira vonatkozik. Ha a honvédelmi minister ur a honvédségi ujonczokra vonatkozólag egy külön törvényjavaslatot nyújtana be, hogy módúkban volna ahhoz külön hozzájárulni, azt igenis készek volnánk elfogadni, miután a honvédség iránt, mint nemzeti alapon rendendezett intézmény iránt rokonszenvvel viseltetünk, annak önállósítását, sőt a mennyire lehet a hadseregtől külön választását mindenkor készek vagyunk előmozdítani; pénzáldozattól sem riadnánk vissza azok megszavazásánál arra nézve, hogy a honvédség minden ágában kifejlesztessék, tehát nemcsak a ujonczokkal látassák el, hanem pl, tüzérséggel is. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ezt többször kifejeztük, de ismételnem kell ezen felszólalásom alkalmával is legalább röviden, hogy tévedésben senki pártunk elvei iránt e tekintetben ne Jegyen, nehogy ránk foghas ák azt, hogy midőn a közös hadseregtől megtagadjuk az ujonczokat, egyúttal a honvédségtől is megtagadjuk. Ez utóbbi távol áll tőlünk, de az előbbit nyíltan kijelentjük. A közös hadsereget pártunk nem kívánja és minden törvényes eszközzel az önálló magyar véderő életbeléptetésére törekszik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor tehát programmunk egyik alap pontjához ragaszkodunk ezúttal és ragaszkodni fogunk ezentúl is, akkor csak pártunk elveinek szilárdságáról teszünk tanúbizonyságot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pártunk programmpontjai nem olyanok, mint a bihari pontok, a melyek elolvadtak az időben, vagy szegre akasztattak, hogy soha le ne vétessenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi a mi programmpontjainktól, legkivált pedig az önálló magyar hadsereg óhajtásától soha eltérni nem fogunk. Küzdünk addig, mig elveink meg fognak valósulni, ha kell; ha nem éri meg ez a nemzedék, meg fogja érni a másik ; mi a felemelt zászlót átadjuk amannak kezébe, de ezen zászló alól mi soha el nem távozanduuk, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ezen közjogi, illetőleg párt programmponti indokon kivül még más indok is késztetne engem arra, hogy el ne fogadjam jelenleg az ujoncz-kiállítási törvényjavaslatot. Ugyanis, t. ház, méltóztatnak igen jól emlékezni, hisz eleget vitattatott ezen kérdés a véderő vita alkalmával, hogy minő változást hozott létre a régi törvényhez képest az új védtörvény a póttartalékosok ügyében. Akkor is nehéz sérelem gyanánt emeltük ki azt, hogy a katonai államhoz, a kaszárnya-államhoz mennyire közelebb hozza az xíj védtörvény a nemzetet azon intézkedése által, hogy a mig azelőtt a póttartalék, mint az egész létszámnak egy tizede volt megszabva és csak 6 hétre volt behívható fegyvergyakorlatra, addigmost póttartalékosulbesoroztatik mindenki, a ki csak valamennyire alkalmasnak találtatik is a fegyverviselésre és igy ezen törvényjavaslattal tulaj donképen nem is az ujonezcontingenst, hanem az összes fiatalságot szolgáltatjuk ki a soldatesca körmei közé. A véradónak bár igy leplezetten sokkal nagyobb súlyosítása foglaltatik a védtörvényben és az annak végrehajtását tartalmazó ezen törvényjavaslatban, mint azt laicus szem egyelőre hihette volna. Most már tudnia kell ezt az egész országnak, mert hisz a véderő vitában számszerű adatokkal is kifejtetett, hogy cumulative mennyire fog emelkedni jövőben a póttartalékosok száma. Azóta már példára is utalhatunk. Az idén jónak látták, ugy tudom, egy évi szolgálatra az összes póttartalékosokat, a nélkül, hogy a monarchiát valami eminens veszedelem fenyegetné, hiszen egész Európában mindenütt csak béke-óhajokat, béke-vágyakat és béke-jelenségeket látunk. Mégis behívatott egy egész évi szolgálatra az összes póttartalék. Ezt még inkább súlyosbítja egy immár életbeléptetett tény, az új védtörvénynek a póttartalékosokra vonatkozó intézkedése. A ki most ezt a törvényjavaslatot megszavazza, fegyvert ad a hadügyér kezébe arra nézve is, hogy ha jónak látja hasonlót cselekedni, jövőre is behívja őket, mert ime a praecedens az idén már megvan adva. Véghetlen sályosítást tartalmaz tehát számszerűleg megnevezett 41.000 és illetőleg 12.000 főnyi ujoncz contingensen felül is a számszerűleg meg sem nevezhető, ki sem számítható póttartalék besorozása, kiállítása és esetleg egy évre behivhatása által, mert^újra hangsúlyozom, ez utóbbi is megtörténhetik. És nekem, t. ház, röviden jelzett közjogi szempontjaimon kivül még az a körülmény is elegendő volna arra, hogy 10-szer is meg-