Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-303
358 ®X& országos ülés deezember 7-én. Kgombaton. 1889. sem lehet, (Ugy van! a szélső hal felöl) sőterenőrizni sem tudjuk azt kellőleg, mert csak egy szűk jelentésre, vagy az újságokból való informatióra vagyunk utalva, ha csak — mint csekély magam is teszem — a vidékre ki nem megyünk, ott meg nem nézzük a csendőrséget s néhány adatot össze nem böngészünk. Minden parlamentnek tesz a közbiztonsági állapotokról a kormány jelentést. E tekintetben csak az angol minister példájára hivatkozom, aki erről szintén jelentést tesz. Ott van a „Police of Countys and Boraughs" terjedelmes könyve, a melybe minden egyes kis grófságnak, városkának közbiztonsági állapota ki van tüntetve, ugy, hogy az ember tiszta képet alkothat magának és esetleg a hibákra is rámutathat. Thaly Kálmán: A hasmetszőt azért még sem tudják elfogni! (Derültség.) Pázmándy Dénes S Midőn tehát fiatal belügymini sterünknek a csendőrséget ily módon figyelmébe ajánlom, nagyon kérem, hogy ezen, az országra nézve vitális dologra tekintettel legyen és remélem, hogy már a jövő budget alkalmával számokkal fogunk találkozni, melyekből megláthatjuk, hogy megvan a törekvés ezen állapotokon segíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Én a t. belügyminister urat ezen tételnél csak arra kívánom felkérni, hogy szigorúan intézkedni méltóztassék az iránt, hogy a rendőrség semminemű politikai működésnél politikai czélzatböl fel ne használtassák. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Távol vagyunk, t. ház, ugy a múltban megejtett, mint a jövőben megejtendő általános képviselőválasztásoktól ; tehát nem mondhatja senki, hogy pártszenvedély vezet engem, midőn most felszólalok; felszólalásomban pedig nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az állami csendőrség hírnevének tisztán való megtartása, tekintélyének fentartása és megóvása s részére azon tekintélynek megszerzése, a mi minden új intézménynél rendkívül óvatosságot igényel, csak akkor érhető el, hogyha azkor.esszolgálatokrafel nem használtatik (Ellenmondások a jóbloldalon. Helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogyha nem tűnnek fel olyan esetek, hogy a választókkal beérkező szekérsor elsején és végén csendőrök vannak, kik a választókat mintegy bekísérik, mint az erdélyi részeken igen gyakran megtörténik; (Ellenmondások a jobboldalon. Ugy van! a szélső baloldalon) hogyha ki lesz zárva jövőre az, hogy a választók bizonyos helyre gyűjtetnek és ott az állami csendőrség által őriztetnek. Mindnyájunk közös érdeke a rend, a közbiztonság; érdekünk tehát az is, hogy a csendőrök azon tisztelettel bírjanak, a mely nekik tekintélyt ad, ezt pedig számukra csak úgy tudják megóvni, hogyha felülről őrködnek, hogy a csendőrség köréhen mindennemű visszaélésnek eleje vétessék és hogyha visszaélések elkövetésére bármely közeg — legyen az a főispán, alispán vagy szolgabíró — által felhasználtatik, akkor az ez elleni panaszok ne tűnjenek el a belügyministerium feneketlen papírkosarában, mint eddig eltűntek, hanem legyenek orvosolva s a panaszlottak szigorúan megbüntetve. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ezen rövid felszólalás után kijelentem, hogy én a városok rendőrségének államosítását semmi tekintetűén sem helyeslem; (Helyeslés a szélső baloldalon) mert épen a városi rendőri szolgálat teljesítése egyik feltétele az önkormányzatnak, ez azon önkormányzati intézmény, melyet Európának minden civilisált népe, a melynél a városi élet ki van fejlődve, saját önkormányzati hatáskörébe von és ellenőriz. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt csak azért jeleztem, nehogy Pázmándy Dénes t. képviselőtársam által ez irányban felhozott vélemény, mint mindnyájunk véleménye tűnjék fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szalay Imre: T. ház! En is osztozom előttem szólott Ugron Gábor t. képviselőtársam nézetében s hogy mégis felszólalok, annak egyszerű oka az, hogy a csendőrség részére kiadott bizonyos utasításokra vonatkozólag el akarom mondani véleményemet. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Ezen utasítás, melyeién részemről tökéletesen helytelennek tartok, alapul azon a szerencsétlen bureaucratismuson,melylyel lépten-nyomon minden ministeriumban találkozunk, találkozunk a belügyministeriumban is, még pedig igen ecclatans módon. (Halljuk! Halljuk!) Hogy csak egy példát említsek, úgy találjuk, hogyha valamely tűzoltó-egylet alapszabályait felterjeszti a belügyministeriumhoz s véletlenül az egyleti egyenruhának egy posztó darabkáját elfeledi felterjeszteni, az alapszabályokat nem erősíti meg a belügyministerium addig, míg az egylet azt a posztódarabkát fel nem küldi. (Derültség a szélső baloldalon.) Ne keressük azt, t. ház, micsoda egyenruha van azon a tűzoltón, hanem inkább Örüljünk annak, hogy ne öltözzék egyenruhába, hanem ugorjék, szaladjon, úgy a hogy van, a vész helyére. En ezt nem azért hoztam fel, mintha a minister ur ellen vádat akarnék emelni. Sokkal rövidebb idő óta vezeti ö ministeriumát, semhogy reá ért volna ilyen kevésbé lényeges dolgokban intézkedni. Hanem van a csendőrségnél egy utasítás, a mely ellen én határozottan állást foglalok. Ha egy gazdaember abba a kellemetlen helyzetbe jut — pedig ez igen sokszor megtörténik — hogy egy cselédje felmondja az engedelmességet, sőt talán életveszélyesen is fenyegeti, mit csináljon az a gazda? Talán elővegye a revolverét s az illetőt lelőjje? Mert a csendőrségi utasítás miatt majdnem
