Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

303. országos iilés deezember 7-én, szombaton. 1889. 357 őrnél, tehát nem jut V* mértföldre egy csendőr. Már ez a körülmény maga annyira kedvezőtlen, hogy ily csekély szánra csendőrséggel a közbiztonságot nemcsak Magyarországon, melynek speciális viszonyai ép a közbiztonság tekintetéből megnehezítik a feladatot, de sehol e világon, a legcultiváltabb államban sem lehetne fentartani. Francziaországban például 26.000 csendőr van, Olaszországban 14.000, a kis Irlandban 13.000 és a nagyon kis Belgiumban 4.000-nél több. Hogyan kívánhatja a kormány, hogyan várhatja az ország 5.500 csendőrtől azt, hogy ily nagy területen s ily nehézségek közt a közbiztonságot fcntartsa? Szégyenletes, t. ház, azon állapot, melyben közbiztonságunk ma is sinlődik; minduntalan olvassuk, halljuk és tapasztaljuk a vidéken, hogy e tekintetben roppant sok kívánni való van. Pedig Magyarország mindaddig nem fogja elfoglalni azt a helyet a civiligált államok közt, a mely megilleti, mig a vagyon- és személybiztonság garantirozva nem lesz. A csendőrség létszámát tehát szaporítani kell, még pedig gyökeresen, mert ez halasztást nem tür. A belügyministerium is elismeri indokolásában a csekély létszámot és egyelőre 1.000 fővel akarja szaporítani azt. Ez a létszám is kevés, mert a legcsekélyebb számítás szerint legalább 2.500 fővel kell szaporítani, mivel 8.000 csendőrre van szükségünk, hogy egyáltalában megközelíthessük a közbiztonsági állapotokban, ha nem is a tökélyt, de legalább a középszerűséget. De hogyan kívánja a belügymini-ter ur ezt a szaporítást eszközölni ? Ugy, hogy egyelőre proponál 44 csendőrrel többet, a tisztekkel együtt csak 60-al. így 18 esztendeig kellene vámi, hogy e szaporítást elérjük. Tudom, t. ház, hogy abeliigyminister úrban megvan a jó akarat, érzi is talán ezt a hiányt, azonban a pénzkérdés tartja vissza, Én azon véleményben vagyok, hogy ott, hol személy- és vagyonbiztonságiul van szó, a takarékosság igen rosszul alkalmazott eszköz. De ha csak ez tartja vissza a minister urat, mondok módot, melylyel a létszám szaporítását olcsóbban érheti el. (Halljuk! Halljuk!) Ma a csendőrség, a mint tudjuk, hivatásszerű; abba csak önkéntes jelentkezés folytán veszik be a legénységet. Én azt hiszem hogy segítünk a bajon, ha a közös hadsereg legénységi állományából vehetünk át csendőröket s nem ugy, mint azelőtt a honvédségből. Ha megadjuk azután azt a kedvezményt, hogy a csendőrségnél töltött idő kétszeresen számíttatik, nagy számmal fognak jelentkezni és olcsóbbá iog ez által a csendőrség tétetni, mert a hivatásszerű csendőr mellett lehetséges lesz önkéntes jelentkezések utján, de a sorozás bizonyos nemével a szükséges létszámnak felét, vagy legalább egy harmadát pótolni. A mint mondottam, t. ház, egyik uagy akadálya még csendőrségülik szaparodásának a roppant terhes szolgálat és az azzal párosult nagy szigor. A szolgálat igen terhes; mert ma is ugy van még berendezve, mint az osztrák uralom alatt, midőn Magyarországon 11.000 csendőr volt külön előírással és szabályzattal és azt még ma is ép oly szigorral hajtják végre. De ma még e mellett az őrsök csekély számánál fogva, vannak 36—48 óráig tartó őrjáratok és ez alatt a csendőrnek sehol vendéglőbe bemenni nem szabad, hogy magát restaurálja, vagy hogy egyék. Én magam is fentartandónak tartom azt, hogy a csendőr korcsmába be ne menjen; de a mint már a minap is jeleztem, lehetetlennek tartom az ilyen szolgálatban levő kiküldöttíil azt követelni, hogy 36—48 óráig semmi meleg ételt magához ne vegyen. Lehetetlenség, hogy az ilyen ember physicailag tönkre ne menjen ilyen irtózatos járás és azon nélkülözések mellett, a melyeknek kitéve van, sőt a melyekre úgyszólván kényszerítve van. Nem lehetne-e akként segíteni, ha a t. beliigyminister ur elrendelné, hogy az egyes községi elöljáróságok bizonyos összegért nekik étkezést nyújtsanak ? Ezelőtt legalább 40 kr. pótdíjat kaptak, midőn 24 órára kimentek ; most azonban ezen 40 krnyi pótdíjat is csak akkor kapják, ha 24 órán túl terjedő szolgálatra mennek. De 24 órán át éheztetni egy embert és azt akarni, hogy e mellett szemfüles és elővigyázatos legyen, ez lehetetlenség. (Ugy van! a szélső halfelöl.) A csendőrség szaporítása által azonban, t. ház, még nem fogjuk elérni a teljes és jó közbiztonsági állapotokat. Van még Magyarországon egy másik dolog, a melynek ezzel parallel kell haladnia (Halljuk !) és ez a vidéki városok rendőrségének rendezése. Mert most is vannak egyes vidékek, a hol a csendőrség részint jobb vezetése, részint energicusabb fellépése által a közbiztonságot jobban fenn tudják tartani, de mellette van egy kis municipium, egy kis rendezett tanácsú város, a hol a rendőrség oly gyarlóan működik, hogy e város úgyszólván menedéke lesz a csendőrség által üldözött gonosztevőknek. Én a mi városi autonómiánk, a bevett szokások és mindenféle öröklött hibák mellett lehetetlennek tartom, hogy kis városaink a rendőrséget szigorúan és megfelelően gyakorolhassák. Szükségesnek tnrtom, hogy itt is a rendőri felügyeletet az állam gyakorolja. Példa rá, t. ház, Franezi lország, a hol százéves törvény van arra.hogy minden 5000lakosú városban az állam nevezi ki a rendőrbiztost és ez által a rendőrségi felügyeletet ott is az állam gyakorolja. Ezt a rendszert vagy egyik, vagy másik formájában Magyarországon is be kell hozni. Végre, t. ház, felkérem a t. minister urat, hogy Magyarország közbiztonsági állapotáról évenkint tüzetes jelentést terjeszszen a ház elé. Mert e nélkül a dologhoz tüzetesen hozzászólani