Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

354 398. országos ülés deezember ?-ÉH, szombaton. 1889. kedést azonnal megkezdeni szükséges volna, az ijesztő mérvű gyermekhalandóság csökkentése. Az életképes és csak a hanyag ápolásnak vagy a bűnös czélzatosságnak áldozatul eső gyermekek ezreinek a megmentése állami szempontból is fontosabb feladat volna, mint sok más czél, melyért ;iz állam áldozatkészségét igénybe veszszük, mert a megmentett munkáskezek bőven kárpótolnák az államot honvédelmi, adózási és közgazdasági szempontból, nem is említve azt, hogy a most kárba menő emberanyagból nyelvre nézve is mind magyarokat lehetne nevelni, a mit bizonyára nem lehet elmondani azon gyermekekről, a kik most a magyar állam költségén a bécsi és prágai lelenczházakban neveltetnek. De bármennyire megvagyok is győződve arról, hogy az e czélra fordítandó kiadásoknem képeznek inproductiv befektetést,oaég sem megyek annyira óhajtásomnak kifejezésében, hogy ezen ügy a maga egész terjedelmében országosan szerveztessék és rendeztessék. Ezt hiába is kérném, mert erre az illetékes körök azt mondanák, hogy az állam nincs abban a financiális helyzetben, hogy ezt tehesse és valóban a költségvetésnek oly nagy áldozatok árán elért majdnem teljes egyensúlyát nem volna, helyes újra megzavarni egy újabb kiadási tétellel, a melyre az államnak ez időszerinti bevételeiből fedezetet nem találunk. Azért én megelégszem óhajomnak kifejezésénél ennél sokkal kevesebbel. Azt hiszem, hogy legalább részben, az államnak számbavehető megterheltetése nélkül lehetne ezen ügyet felkarolni, még pedig a legezélszerűbben és kevés pénzzel a legnagyobb eredményeket biztosítólag olyképen, hogy ha az állam anyagi támogatásban részesítené az ugyanezen czélra társadalmilag alakult jótékony eg) leteket, a minő például az országos fehérkereszt-egyesület, a mely nemcsak a fővárosban, de már a vidéki nagyobb városokban is fiókegyletekkel bir és eszközeinek szerénysége daczára már is számbavehető eredményeket képes felmutatni. Azért tartanám helyesnek, ha az állam támogatásban részesítené a társadalmat és vele mintegy szövetkeznék erre a czélra, mert ezzel eléretnék az, hogy aránylag kevés összeggel meglehetős szép eredmény volna biztosítható ; mert minden kezelési költség elkerülésével ezen összeg tisztán erre a czélra volna fordítható, minthogy fel lehet tételezni, hogy azon teljes tiszteletet érdemlő' nemes SZÍVŰ nők és férfiak, kik ezen egyesület élén állanak, bizonyára lelkiismeretesen gondoskodnának arról, hogy az állam ált il adaadó segély utolsó krajezárig azon czélra fordittassék, melyre az állam adta. Végül, t, ház, kijelentem, hogy az előttünk levő költségvetés közegészségügyi czélökra előirányzott tételét a legnagyobb készséggel elfogadom, mert haladást látok benne a múlthoz képest, több lévén ezúttal felvéve, mint eddig. Az általam felhozott két kérdést — melyeknek az előadott módon való megoldása által nézetem szerint közegészségügyi bajainkon segíteni, a túlságos gyermekhalandóságottetemesen csökkenteni lehetne — bátor vagyok a minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl) Méltóztassék a kérdéseke' átgondolni s ha azon meggyőződésre jut, hogy ily módon a bajon segíteni lehet, méltóztassék már a jövő költségvetésbe a megfelelő költségeket felvenni, mert kétségtelenül a ház minden tagja pártkülönbség nélküli lelkesedéssel fogja megszavazni e czélra a többköltséget. (Helyeslés.) A t. minister ur személye különben is elég biztosítékot és kezességet nyújt arra, hogy közegészségi bajainkon, a mennyiben az államilag lehetséges, a legrövidebb idő alatt segítve leend, mert múltja által nemcsak mint minister, de azelőtt mint magánember, társadalmi úton bebizonyította, hogy egészségügyünk iránt érzékkel bir s annak kellő fontosságot tulajdonít. (Helyeslés a jobboldalon.) Rónay János: T. ház! Midőn a belügyministerium közegészségügyi tételénél ez alkalommal felszólalok, erre nem csupán azon intézkedések szükséges volta, indít, melyeket a közegészségügyre vonatkozó kormányi intézkedések tekintetében előttem szólott Papp Samu t. képviselőtársam oly szakavatottan kifejtett, hanem főként közgazdasági szempontból szólalok fel, a mennyiben az emberanyag megmentébe kérdésében kivánok néhány szót intézni a t. beliigyminister úrhoz és őt megkérni, hogy ez irányban a kormányhatalom által eddig tán a szükséges anyagi eszközök, a pénz hiánya miatt mellőzött, az államra nézve azonban igen fontos kérdést figyelmen kivül hagyni ne méltóztassék. (Halljuk!) T. ház! Az államok ereje nem tisztán csak a műveltségi fokban és pénzerőben gyökeredzik, hanem annak egyszersmind az államokban lakó népesség számaránya is feltételét képezi. Minden egyes ember, a ki elhal, egy tőkéjét viszi el az államvagyonnak, mert az arany, ezüst és hitel mind az emberi munkában találja értékének alapját. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek következtében bátor vagyok a t belügyminister urat megkérni — rövid akarok lenni, nehogy a vita hosszára nyújtassák — hogy a társadalmi öntudat által tisztán társadalmi utón megindított mozgalmat s az ennek következtében csekély eredményben nyilvánuló tevékenységet is, melyet a fehér kereszt-egylet magának feladatául tűzött ki, ne tisztán a társadalom erejére bízza, hanem támogassa azt lehetőleg az imént általam felhozott indokoknál fogva az államvagyonból is és. hathatós befolyásával ajánlja azt legmelegebben az ország összes törvényhatóságainak. (Helyeslés.) Elnök I Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom.