Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

' SOS. ortzigoi ölés decBtmber ?-én, szombaton. ISSt. 35^ Gróf Teleki Géza belügyminister: T. ház! (Sálijuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak tndni, nekem egyik fő- és elsőnek kitűzött czélom a közegészségügy rendezése; azokért a figyelmeztetésekért tehát, melyeket tenni méltóztattak, csak köszönetemet fejezem ki a t. képviselő uraknak. A mi pedig azt illeti, hogy a fehér kereszt egyletet ajánljam az ország törvényhatóságainak, ez irányban nincs szükségem figyelmeztetésre, mintán azt már amúgy is megtettem. (Helyeslés) Elnök í Maga a tétel, az egészségügyi tanács czímén előirányzott 1.800 írt meg nem támadtatván, megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Betegápolási költségek 682.249 írt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Himlőoltási költségek 80.000 frt. Elnök í Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Járványok és más rendkívüli okoknál fogva felmerülhető költségek 5.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A trachoma elfojtására szánt kiadások 40.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa).- Szülházi kiadások 10.000 frt, Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza 'jegyző (olvassa) .- Tébolyda! kiadások 419.551 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Leien ezek és törvénytelen ágyból származott gyermekek tápdíjai 55.900 frt. Madarász József jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula: T. ház! Mikor a t. belügyminister ur költségvetése általánosságban tárgyaltatott, Orbán Balázs barátom szóba hozta a lelenczügy sürgős megoldását, sőt maga a minister ur is kiterjeszkedett beszédében erre a valóban fontos kérdésre. Igaz, hogy a multak tapasztalatain okulva, az efféle ministeri nyilatkozatban vagy ígéretben más körülmények közt kevés megnyugtatót találnék, mert ilyen ígéretekkel tractálnak bennünket vagy tizenöt esztendő óta; de másrészt talán jól vagyok informálva, ha constatálom, hogy az új belügyminister vezetése alatt a ministeriumban ezzel a kérdéssel csakugyan valahára foglalkoznak. E kérdés fontosságát tagadni alig lehet, habár be kell ismernem, valami nagy figyelmet az ország közönsége, maga a törvényhozás sem fordít reá; pedig ha a t. képviselőtársaim megnéznék a Budapest város környékén lévő községeket s tapasztalnák azt, mily nyilvánosan, mily mesterségesen űzik a gyermekpusztítást, az angyalcsinálást, (Ugy van ! balfelöl) vagy ha ezzel fáradni nem akarnak és ha csak Jókai Mórt fogadnák el autornak, a ki egy alkalommal gyönyörűen irta meg, miként űzetik ez a gyalázatos mesterség, vagy ha egy tekintetet vetnének képviselőtársaim a gyermekhalandóságra Magyarországon s látnák azt, hogy nálunk a gyermekhalandóság majdnem megközelíti Württembergét s hogy Magyarországon a gyermekhalandóság majdnem háromszor akkora, mint Norvégiában : akkor lehetetlen, hogy erre a kérdésre nagyobb figyelmet nem fordítanának. Hiába akarjak mi a pénzügyi egyensúly helyreállítása czímén költségvetésünket az erre a czélra fordítandó összegektől megkímélni, mert e költségek elől kitérni előbb-utóbb ugy sem tudunk. A mi budgetünk rövid idő alatt kell, hogy e czímén nem ezrekkel, hanem százezrekkel, sőt talán egy-két millióval megterheltessék. És ezt nem egyedül philantropicus érdekek kívánják, hanem a közbiztonság, közgazdasági, sőt politikai érdekek és a magyarság érdeke. (Élénk helyeilés a szélső baloldalon.) Ezért nagyon rosszul teszszük, ha e kérdést odadobjuk a társadalomnak s várunk, hogy az oldja meg. A társadalom, melynek kezei minden irányban meg vannak kötve, e kérdést meg nem oldhatja, e feladat egyedül az államra vár. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) T. ház! A mit a kormány, illetőleg a t. belügyminister ur e tárgyban elérni akar, engem nem elégít ki. Kicsinyben kezdeményezni a dolgot, talán egyedül a lelenczekre fordítani a figyelmet, ez nem az én ideálom, mert nekünk nem lelenczházakra, hanem gyermekmenhelyekre van szükségünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A sok ezer lelenczen kívül százezer törvénytelen gyermeket vagy oly törvényes gyermeket találunk, a kiknek szülei őket ápolni és nevelni nem képesek. A belügyminister ur e kérdéssel, mint tudom, foglalkozik s ez örömmel tölt el engem, ámbár beszédében tett kijelentése nem valami tetszetős előttem. A minister ura dolgot nem találja annyira megérettnek, hogy e kérdéssel azonnal ne csak foglalkozzék, hanem tegyen is valamit; szaktanácskozásokat akar tartani, szakértőket vagy nem szakértőket akar megkérdezni. Én, t. ház, félek ezektől a szaktanácskozmányoktól; folynak ezek évek hosszú sora óta, hatalmas jegyzőkönyvek vétetnek fel és ha jól tudum, ezek a jegyzőkönyvek meg is penészesednek Trifunácz ministeri tanácsos fiókjában. Soha se törődjék a minister ur ezekkel a szaktanácskozmán y okkal, hanem hallgasson saját józan eszére és e szerint cselekedjék s ha valakit mégis megakar kérdezni, akkor kérdezze meg Teleki Géza gróf pribékfalvi földbirtokost. A mit Magyarországon a parlamentben eddig hiába sürgettünk, azt, ugy tudom, e nemesleíkű főúr életbeléptette Pribék45*