Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

308, orsí.lgós ölés deczemttcr 7-é», szombaton. 1889. 353 Közegészségügy iránti érzéket, t. ház, csakis a műveltség, a felvilágosodás terjedésével lehet növelni. Az iskolának tehát itt is megvan a maga feladata: belecsepegtetni az ifjú nemzedékbe a közegészségiigytannak legsarkalatosahb elveit és fogékonynyá tenni az egészség értékének megbecsülésére. De hogy az iskola ezen feladatát teljesíthesse, ahhoz mindenek előtt szükséges volna, hogy ne csak acathedráról hirdettessenek a szép elvek, hanem hogy a gyakorlatban kivivé is lássa az ifjúság ezen elveket. Szükséges volna tehát, hogy maguk az iskolák a hygienia követelményeinek megfelelőleg legyenek építve és berendezve, hogy az oktatás jól világított, kellőleg szellőztetett, a hallgatóság számának megfelelő tágas, tehát nem túlzsúfolt termekben, czélszerüen alkotott padokban történjék; szükséges volna, hogy minden iskola játszó- és torn ihelyiséggel ellátva legyen, hogy a fiatalság minden óra után ismét kiegyenesíthesse összegörnyedt tagjait, kitágíthassa összeszorult mellkassát, hogy ez által elkerültessék azon könnyen bekövetkezhető veszély, hogy a szellemi oktatás a test fejlődésének kárára történjék. Ha végigtekintünk iskoláinkon és látjuk azt a sok sápadt, kellő levegő és mozgás hiányára valló arezot, valóban kevés iskolára mondhatjuk, hogy a fiatalság testi fejlődésére, fejlesztésére és edzésére kellő gondot fordít. (Igán! ügy van! a jobboldalon.) Ezt, t. ház, csak ugy mellékesen kívántam megjegyezni és mostan áttérek annak rövid fejtegetésére, hogy — igénytelen nézetem szerint — közegészségügyi bajainknak orvoslására a túlságos nagy halandóság csökkentése tekintetében mik volnának a legsürgősebb teendők az állam részéről. (Halljuk! Halljak!) Nem lehet feladatom, hogy ez alkalommal az egészségügyi szolgálatnak minden ágára kiterjedő, teljes reform-javaslatot terjeszszek a t. ház elé; megelégszem tehát azzal, hogy röviden reflectáljak csak két kérdésre, melyeknek megoldása vagy legalább javítása által ezen bajokon lényegesen segíteni lehetne. Az egyik kérdés, t, ház, a közegészségügyi szolgálat kérdése. Az 1876 : XIV. törvényczikk igen helyesenalkotta meg a községi és kör orvosi intézményt, mely mintegy alapköve közegészségügyünknek. Ezen intézmény fejlesztése, tökéletesítése — még pedig állami segélylyel, mert e nélkül nem igen lehetséges — képezné nézetem szerint az egyik fontos feladatot. Mert mit tapasztalunk, t. ház, ezen állások körül? Azt, hogy a körorvosi állások egy nagy része még ma sincs betöltve, azon egyszerű okból, mert a legtöbb ily körben oly csekély fizetés van ezen állásokkal összekötve, hogy a pályázók hiánya miatt azokat betölteni nem lehetséges és ha mégis akad ily körre is vállalkozó, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. az illető állását nem tekinti olyannak, méhben megmaradni érdemes és ennek következtében kötelessége teljesítésénél nem tanúsítja azon odaadáat, melyet egy végleges életczélnak tekintett hivatásnál a legtöbb ember már csak a saját érdekében is tanúsítani szokott. Az ily körben tengődő orvos csak azon töri a fejét, hogy mikép szabadulhasson és cserélhesse föl állását egy jobbal, mely existentiája megalapítására több kilátást nyújt. Innen van, hogy az anyagilag silánynak nevezhető egészségügyi körök vagy soha nincsenek betöltve, vagy ha sikerül is azoknak rövid időre orvosra szert tenni, lemondás folytán minél hamarabb megüresednek és nem fejlődhetik ki orvos és nép közt azon bizalmas viszony, mely csak a hosszú együttélés eredménye. Ezen a bajon csak ugy lehetne segíteni, ha azon körökben, melyekben a népnek szegénysége következtében a jelenlegi fizetés mellett egy orvosnak megélhetése lehetetlennek bizonyult, nagyübb nxumok állapíttatnának meg, még pedig az állam segélyével, mely bizonyos arányban hozzájárulna ezen költségekhez és a szegényebb vidékeket bizonyos arányban anyagilag támogatná. Azután intézkedni kellene, t. ház, az iránt is, hogy a kör- és községi orvosok fizetésüket oly módon k; pják, mint a törvényhatóság többi tisztviselői. Továbbá a községi törvényt oda kellene módosítani és pótolni, hogy ne csak a körés községi jegyző, hanem a községi és körorvos sorsáról, azok özvegyeiről és árváiról is gondoskodjék a törvényhatóság. Ez ép oly természetes, mint méltányos követelés, mert azt tagadni nem lehet, hogy hivatása teljesítése közben az orvos sokkal inkább koczkáztatja életét és egészségét, mint bármely más hivatalnok. Az egészségügyi szolgálat reformálásánál, t. ház, még azon elvet kellene keresztülvinni, hogy külön orvosok alkalmaztassanak a betegek gyógyítására és külön orvosok a szoros értelemben vett egészségügyi rendőri szolgálatra. Ezen két szolgálati ágat teljesen el kellene egymástól választani, mert a teendők oly sokfélék és különfélék, természetüknél fogva egymástól annyira elütök és ennek következtében annyira különféle képzettséget és gyakorlatot igényelnek, hogy mindezt egy emberre bizni teljes lehetetlenség, Az egészségügyi rendőri teendőkre vállalkozó orvosoktól külön minősítő vizsgát is kellene követelni és őket akként díjazni, mint a megfelelő állásban levő törvényhatósági tisztviselőket, hogy a megélhetés tekintetében ne legyen magángyakorlatra utalva. Az így alkalmazott orvosoktól azután méltán meg lehetne kívánni azt, hogy kizárólag hivatásuknak, illetőleg hivataluknak éljenek és kötelességük teljesítésében a kellő odaadást és buzgalmat tanúsítsák. A másik kérdés, a mely irányban üdvös intéz43