Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

3gf SOS. orífcágo* lilét depzember ?-én, szombaton. 1889. kint ez által 50.000 életet lehetne megmenteni a mRgyar nemzet szellemi és anyagi gyarapodásának hazánk culturájának érdekében. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De a mi még elszomorítóbb — majdnem megdöbbentő — az azon körülmény, hogy ezen magas halálozási százalék nemcsak a kevésbé gazdag és kevésbé művelt falvak és községekben mutatkozik, hol a közegésszégügyi intézkedéseket nehezebb keresztülvinni és ellenőrizni, hanem ugyanilyen állapotokat találunk a cultura központjainál, város-dnk nagyobb részénél, sőt részben még rosszabbakat is. Ha végigtekintünk a magyar városok halálozási kimutatásain, ugy meggyőződhetünk arról t. ház, hogy a viszonylag legegészségesebb magyar város Székesfehérvár, hol a halálozás ezer lakosra éveukint 228, egy 68 európai várost magában foglaló kimutatásban csak a 33-ik helyet foglalná el. Maga a főváros ezen hosszú sorozatban a 65-ik díszes helyre jut; 9 városnak pedig, t, ház, részint Szabadka, Békés, Jászberény, Békés-Csaba, Pozsony, Nagyvárad, Temesvár, Kan-Félegyháza és Kecskemét, melyeknél a halálozási arányszám 1000 lakosra évenkint 343—41 5-ig terjed, egészség tekintetében jóval utána következnék ama 68 európai városnak. Kétséget nem szenved, t. ház, hogy ezen elszomorító állapot okai a folytonos ragály és járvány, a melyekből ki nem fogyunk s a melyek a köztisztaságnak gyarlóságából, az ivóvíznek tisztátlauságából, a csatornázás hiányából erednek. De nem akarom a részletes adatok felsorolásával tovább untatni a t. házat. (Halljuk! Halljuk,!) Azt hiszem, hogy az eddig felhozottak elegendők annak bizonyítására, hogy közegészségügyi állapotaink, habár tagadhatatlan, hogy a javulás utján haladnak, mindazonáltal nagyon messze állanak azon viszonyoktól, a melyeket más nemzeteknél találunk. Ebből önként következik, hogy ha nemzetünket erősíteni, számban gyarapítani s ez által politikai súlyát emelni akarjuk : (Halljuk ! Halljuk!) a legközelebbi jövő feladatai között a közegészségügy javítása kell, hogy az első helyet foglalja el. Állami és társadalmi életünknek összes feladatai között az egészségügy leginkább megköveteli a hatalomnak gyors támogatását és segélyét, mert ezen a téren az elodázás, a halasztás nemcsak anyagi viszonyaink későbben pótolható hátramaradásával van összekötve, hanem örökre kárba menő emberáldozatba kerül. (Általános helyeslés.) A közegészségügy javulásának egyik feltétele kétségtelenül a nép műveltségének és vagyonosodásának gyarapodása és abban tökéletesen igaza van Herman Ottó t. képviselőtársamnak, hogy a közegészségügy: a nagy gyermekhalandóság részben közgazdasági kérdés; összefügg a népnek vagyoni és kereseti viszonyaival. De azért. t. ház, még sem szabad ezen ügynek javulását tisztán ezen factoroknak lassú haladására bizni. Nem szabad a közegészségügy tekintetében a javulást, a haladás létrehozását egyedül a társadalomra hagyni, annál kevésbé, mert egészség tekintetében nem egészen áll azon közmondás, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, nem egéäzen alkalmazandó azon elv, hogy a ki szorgalmas, törekszik, az boldogul. Ezen állításom igazsága azonnal világosan fog előttünk állani, t. ház, ha azon feltételekre gondolunk, a melyek az egyén egészgéges életének fentartására okvetlenül szükségesek. Arra, t. ház, nem elegendő az, hogy valaki saját személyére nézve az egészségtannak legfőbb elveit szemmel tartsa és kövesse, nem elég az, hogy jól, de mértékletesen táplálkozzék, szóval, hogy józanul éljen, mert ezen kétségtelenül igen fontos elveknek követése daczára beállhat az egészségnek időelőtti romlása, ha pl. fertőzött azon levegő, melyet beszívni vagyunk kénytelenek, vagy ha mások, kik kevesebbet adnak a tisztaságra, mint mi, beszennyezik azon talajt, melynek vizét mi italul használjuk. (Igaz! Ugy van!) Az egészségnek némely szüklégleteiről, t. ház, csak a hatalom: részben az állami, részben a község gondoskodhatik; a hatalomnak kötelessége meggátolni azt, hogy egyeseknek értelmetlenségéből vagy hanyagságából eredő hiba ezreknek kárt okozhasson; ennek kötelessége mindazokat, a kik azt önként nem teszik, oly magatartás követésére szorítani, minővel tulajdonképen minden ember embertársaival szemben tartozik. Ebből az következik, t. ház, hogy kedvező közegészségügyi viszonyokat csakis a hatalom támogatásával és ha kell, kíméletlen beavatkozásával lehet elérni, (Helyeslés jobbfelöl) miután nem mindenki bír annyi felvilágosultsággal és belátással, hogy a legfőbb egészségügyi szabályoknak értékét kellőleg becsülni képes volna. De egyszersmind fel lehet állítani azon tételt is, hogy a polgároknak egészségeért és életéért nemcsak ők maguk, hanem részben, mint a hatalom képviselője és gyakorlója, az állam, a város, a község is felelősek. Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy kedvező közegészségi viszonyok létrehozására a hatalom alkalmazása egyedül elégséges, sőt ellenkezőleg készséggel elismerem., (Halljuk! Halljuk!) hogy ehhez okvetlenül szükséges a kellő érzék közegészségügyi kérdések iránt az egyesek, a társadalom részéről. Minden háziasszonynak, minden gazdának és iparosnak a maga háztája körül, minden p.ipnak hivei között és végül minden egyes embernek saját személyét illetőleg megvan a maga feladata, teljesítendő kötelessége, melyet ha elhanyagol, nemcsak magának, hanem másoknak is megmérhetlen kárt okozhat. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.)