Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-303

SOS.erstógos ülés deezember T-éu, szombaton. 1889. 351 ivány községben a koresmáltatási jogosultság kártalanításra nézve a pénzügyministerhez. Elnök! A képviselő ur az ülés végén fogja megtenni interpellatióját. Következik a napirend: az 1890. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása, még pedig a belügyministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása; jelesül „Egészségügyi tanács". Josipovich Géza jegyző: Papp Samu! Papp Samu: T. ház! (Halljuk!) Habár az utóbbi napokban sokat hallottuk emlegetni a közegészségügyet, mindazáltal legyen szabad a t. ház türelmét igénybe venni s igénytelen nézeteimet közegészségügyünk állapotáról, jobban mondva bajairól és azoknak elodázhatlanul szükséges javításáról a t. ház engedelmével röviden előadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ama fontosságot, a melylyel a közegészségügynek gondozása áilamfentartási szempontból bir, azt hiszem, fölösleges volna hangsúlyozni. Ezt elismerték mindazon t. képviselőtársaim, kik ez alkalommal felszólaltak. Hiszen, t. ház, ez nem is lehet máskép, mert mindnyájan tudjuk, hogy egy népnek, egy nemzetnek politikai jelentősége attól függ, hogy bány ember csoportosul ugyanazon nemzetiségi eszme körül. Jövője pedig szoros összefüggésben áll népességének szaporodási viszonyaival. És itt eszembe jut egy nagy angol államférfiúnak egy mondása, a mely következőleg hangzik : „Ha egy nemzetnél a népszámlálás a népesség csökkenését mutatja ki, arról a nemzetről bizton előre lehet jósolni, hogy történeti fontossága is csökkenni fog". A népesség szaporodásának politikai jelentőségét leginkább illustrálja az európai államoknak hatalmi fejlődése a jelen században. Francziaországnak a múlt század végén közel 28 millió lakossága volt. Vele szemben Anglia és Németország gyenge államok voltak, gyér lakossággal. Anglia összes lakossága a múlt század végén csak 8 és fél milliót tett ki, egész Németországé mintegy 18 milliót, ugy, hogy még együttvéve sem érték el Francziaország lakosságának létszámát. De a jelenlegi század elejétől kezdve ezen viszony lényeges változásnak indult. Anglia és Németország lakossága nemcsak megkétszere ződött, hanem ennél is sokkal többre emelkedett, ugy, hogy a kettő együtt véve Francziaországot több, mint kétszer felülmúlja. Lehetetlen, t. ház, be nem látni, hogy a népesség szaporodásának ezen különböző aranya igen lényeges befolyással volt ezen országok hatalmi állásának és politikai jelentőségének megváltozására. Nálunk, t. ház, különös gondot kellene fordítani a közegészségügyre és annak érdekében nem szabadna visszariadnunk még nagyobb áldozatoktól sem, mert nálunk ez a kérdés nemzeti és fajfentartási szempontból még fontosabb, mint más egyöntetű népeknél. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézzük, t. ház, hogy a népesség szaporodása tekintetében nálunk minő viszonyok uralkodnak. Mindenek előtt örömmel lehet eonstatálni, hogy ezen a téren az utóbbi években igen tekintélyes javulás mutatkozik. Azonban mi még távol állunk a népesség azon arányától, melyen más országok, például Németország áll. Az 1880-iki népszámlálás szerint volt Magyarországon — Fiume és Horvátországon kívül — 13,728.627 lakos; 1887-re, kiszámítva a halálozásokból és születésekből, volt 14,859.288; tehát kitesz a szaporodás ezen 7 év alatt 1,132.066 ot, azaz évenkint 161.880 lelket, a mi megfelel évi átlagban l"08°/« szaporodásnak, Ez, t. ház, kétségkívül igen örvendetes és tekintélyes szaporodás, de ennek daczára hazánkban egy négyszögkilométer-területre még mindig csak 53-1 ember esik, holott például Németországban ugyanakkora területen 879 ember lakik; sőt ennél még sokkal sürííbb népességet találunk, ha a nagynémet birodalomnak egyes országait külön tekintjük; igy például Szászországban lakik egy négyszögkilométernyi területen 212 ember, a rajnai tartományokban 161, Hessenben 106 ember és igy tovább. Ezen adatokból, azt hiszem, elég vüá-a gosan kitűnik, hogy hazánk népesség tekintetében még távol áll azon foktól, melyet termékeny talaja kétségkívül könnyen megbírna is. Ezen ránk nézve ugy nemzeti, mint politikai tekintetben hátrányos állapoton lehetne segíteni, csak az egészségügyi administratióra, a létező törvények végrehajtására kellene több gondot és erélyt fordítani, hygienicus berendezésekre ott, a hol azok szükségesek, nagyobb áldozatkészséget tanúsítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert a baj, t. ház, nem onnan ered, mintha nemzetünknél a születési arányszám volna csekély, sőt ellenkezőleg áll a dolog; nemzetünknél a születési arány magasabb, mint más népeknél. Nálunk, t. ház, 1000 lakosra évenkint 45 születés, holott például Németországban csak 34-8. Itt mellesleg megjegyzem, hogy a házasság kötések is gyakrabbak, mint például Németországban, mert mig nálunk 1000 lakosra esik évenkint 9 házasság, addig Németországban csak 7-8, a mi ismét azt bizonyítja,hogy nálunk a megélhetési viszonyok még sem oly kedvezőtlenek, mint azt némelyek feltüntetni szeretnék. De a mi ezen kedvező számoknak várható eredményét ellensúlyozza és lerontja, az, t. ház, a túlságosan nagy halandóság. Nálunk, t. ház, 1000 lakosra évenkint átlag 34 halálozás esik, holott Németországra csak 25*67. A legnagyobb világvárosban, Londonban pedig csak 20"9. Ha ezen túlságos magas halálozási arányt csak 10 százalékkal volnának képesek leszállítani, úgy éven-s