Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

S02. országos ülés deezember 6-án, pénteken. 1889. 347 Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A nemzeti színházi alapok jövedelméből a színház szükségletére 27.300 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A magyar színész-egyesület segélyezésére 5.000 forint. Pázmándy Dénes: T. ház! Hasonló helyzetben vagvok, mint előttem szólott Bujanovics t. barátom. En szintén csak a ház figyelmét és a minister ur jóakaratát akarom felhívni s indítványt nem teszek. Tettem évekkel ezelőtt; azonban ez sikerre nem vezetett. Most tehát csak figyelmét hívom fel a t. háznak arra, hogy a vidéki színészet állapota még sanyarúbb, mint volt évekkel ezelőtt. Pedig ha van culturalis czél, a mely megérdemli, hogy az állam támogassa: az a magyar vidéki szinészet. (Általános helyeslés.) A magyar szinészet a jövő évben fennállásának épen századik évét ünnepli s mi, a kik ezen kérdéssel tüzetesebben foglalkozunk,mindnyájan látjuk és siralmasan tapasztaljuk, hogy a magyar vidéki szinészet a második századba való lépésénél, lehet mondani, a feloszlás stádiumában van. így, a mint eddig tengődött csupán a közönség s a városok segélyével, a mai viszonyoknak, a művészeti igényeknek megfelelő színészetet a vidéken teremteni egyáltalában nem lehet. (Igaz! Ugy van!) E kérdéssel egész Európában mindenütt kénytelenek voltak foglalkozni s azt tapasztalták, hogy a vidéki szinészet ma már nem bírj a kiállani a versenyt a központtal; mert a nagyon könnyű utazási eszközökkel a vidéki közönség koronként feljővén a fővárosokba, az ott látottak mértékét alkalmazza a vidéki színészetre, amely a fővárosival a versenyt semmiféle tekintetben sem képes kiállani. De másrészről nem lehet engedni, t. ház, hogy a vidéki szinmíívészet megszűnjék, mert hiszen annak különösen egy oly országban, mint Magyarország, nemcsak culturalis czélja van, hanem egy igen hathatós nemzetiségi eszközt is képez. Épen arra akarom figyelmeztetni a t. minister urat, hogy Magyarországnak még mindig vannak városai, a hol idegen színészetet űznek. Ott van Pozsony,Temesvár és Sopron, honnan a német szinészet csaknem kiküszöbölhetetlen. Ezen városokban a német szinészet mellett a magyar szinészet csak tengődik s azt sem a municipiumok, sem a közönségből alakult pártoló egyesületek fentartani nem bírják. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon) És, t. ház, épen ott, a hol egy fejlettebb idegen színészettel kell versenyeznie a mi nemzeti színészetünknek, vagyunk abban az állapotban, hogy a versenyt nem birjuk kiállani sem anyagi, sem pedig művészeti tekiutetben. Én azt hiszem, hogy a t, belügyminister ur, a ki, a mint látom, az ilyen apróbb dolgokkal is tüzetesen foglalkozik, ezeket sem fogja ignorálni s a magas politika mellett be fog hatolni ezen kérdésbe is. Hiszen elég tág matériáiét fog kapni, (Derültség) mert a több esztendőn át működő congressusokon, valamint a központi bizottságban, melynek én is tagja vagyok, a kérdés minden oldalról megvilágittatott, mert számtalan folyamodás és kérelem fekszik a t. minister ur előtt, a melyek felett nagyon könnyen dönthet. Ajánlom e tárgyat a t. ház és különösen a t. minister ur figyelmébe és remélem, hogy jövőre ezt az 5.000 forintos tételt fel fogja emelni és ez által mintegy útmutatással fog szolgálni a vidéki városoknak, a megyéknek és egyéb szinpártoló egyesületeknek abban a tekintetben, hogy ha a vidéki színészetet fejleszteni akarjuk, ahhoz nagyobb anyagi áldozatokkal is kell járulni. (Helyeslések) Elnök: T. ház! Maga a tétel nem támadtatván meg, az megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Összes kiadás 388.050 forint. Bevétel 1. rovat, a nemzeti színházi alapok jövedelméből 27.300 forint. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Közegészségügyi kiadások és bevételek. Rendes kiadások: XV. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: IV. fejezet, 4. czím. Közegészségügyi kiadások. Egészségügyi tanács 1.800 forint. Szathmáry György! Szathmáry György: T. képviselőház! Midőn ily előrehaladott időben csak egynéhány perezre vagyok bátor a t. ház figyelmét kikérni, mindenekelőtt köszönetet mondok a t. belügyminister urnak a közegészségügyre, vonatkozólag tegnapelőtt itt a házban tett fontos nyilatkozataiért. Én e nyilatkozatokhoz őszinte lélekkel szerencsét kivánok neki és óhajtom, hogy e téren minél szebb és minél jobb eredményt mutathasson fel. (Helyeslés johbfelől.) Mert, t. ház, röviden szólva, ugy vagyok meggyőződve, hogy a közegészségügy a nemzetre nézve a szónak nemcsak ethymologíai, hanem politikai értelmében is egyik fófontosságú életkérdés. A mi a kormány és törvényhozás részérői megtörténhetett és a minek megtörténnie kellett, meg is történt. Hisz egyike a leg;e!so törvényeknek, a melyek a Tisza-kormány ideje alatt keletkeztek, a közegészségügyi törvény volt, mely a kormány megalakulása után 1876-ban létrejött. De mit ér a, jó törvény, mit ér a kormányzat buzgalma és igyekezete, ha a társadalom e kérdésben oly véghetetlen közönyt és csaknem a barbarismusig menő érzéketlenséget tanúsít. (Ugy 44*