Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-302
346 ! * 02 * <>r«zágos ülés deeíember 6-ín, pénteken. 1889. az intézet most tagjaival szemben elvállalt alapszabályszerű kötelezettségének a saját erejéből nem képes eleget tenni. Az intézet állása a következő : Bevételei a 233 ezer alaptőke kamatai, 12 ezer néhány száz forint; a tagok befizetései és az intézetet megillető egyéb bevétel ékből, jutalomjátékok, büntetéspénzek stb. 17,000 forint, azonkívül az állami segély 8,000 frt. Van tehát a nyugdíjintézetnek a nyugdíjazásra fordítható 38.000 frt bevétele. Ezzel szemben a kiadás 1888-ban már 45.000 forintot tett, a jelen évben pedig 54.000 frtra rug s igy mintegy 16.000 frt fedezetlen hiány van. E hiány egy részét az intézet képes volt fedezni e czélból alkotott tartaléktőkéjéből, de c tőke ma fel van emésztve. Hozzájárul, hogy új adótörvényeink értelmében az intézet nem tekintetvén közjótékonysági intézetnek, az adófelügyelőség kirótta rá a tőkekamatés járadékadót az 1884 — 89-iki évekre 4,800 frtot, kirovatott továbbá az illetékegyenérték 1883 — 89-re, 3 ezer néhány száz forint. így az intézet 8.000 frttal rovatott meg, mely összeget, természetesen, fedezni kell. Az intézet igy 16—24.000 forint oly kiadással áll szemben, melyet saját bevételeiből fedezni nem képes. Jutott pedig a nyugdíjintézet ezen helyzetbe alapszabályainak lelkiismeretes alkalmazása mellett, önhibáján kivül és járult ezen helyzet súlyosbításához'nagymérvben az operaháznál természetszerűleg bekövetkezett nagyobb mérvű személy változás és nyugdíjazások. A nyugdíjintézetnek magának a nyugdíjazások eszközlésére nincs és nem is lehet befolyása, az igazgatóságnak dolga megítélni és meghatározni azt, kit és meddig tart alkalmazhatónak és fentartandónak a működő színművészek kötelékében. A nyugdíj-intézetnek ezzel szemben egyedüli feladata oda irányul, hogy constatálja azt, mennyi ideig szolgált az illető az intézetnél, constatálja a szolgálati és a keresetképtelenséget és alkalmazza, reálelkiismeretesenazalapszabályokat.Hogy pedig az operaháznak elválasztása és az ott eszközölt nagyobb mérvű nyugdíjazások hozták nagy részben az intézetet e helyzetbe, erre nézve legyen szabad hivatkoznom arra, hogy 1884. október í-je óta nyugdíjaztatott a nemzeti szinház kötelékéből 8 tag, 9.700 frttal, az operaház kötelékéből 30 tag. Fenyvessy Ferencz: Hála Istennek! Bujanovics Sándor: 23.499 frttal (Mozgás balfelöl) és jelenleg 3 — 4 újabb nyugdíjazásról van szó. Ezekben egész tárgyilagosan feltártam a nyugdíj-intézet helyzetét. A nyugdíj intézet fontosságát színmtívészetünk fejlődésére fejtegetni nem akarom. Tudom, hogy ezt a ház minden tagja ismeri, sőt a törvényhozás is elismerte, midőn 1868-tól mind e mai napig a nyugdíj-intézetet szakadatlanul segélyezte.Részesítettepedig segélyben 1868-ban 4000-rel, 1869-ben 7600-rel, azóta pedig szakadatlanul 8000 frttal. Azon időben részesítette tehát segélyben, midőn a segélyre a íolyó kiadások fedezéséül oly nagy szüksége nem is volt, midőn ezen segélynek egyrészét még a tartalékalaphoz csatolhatta. Ez azon egyedüli intézet ma, mely hivatva van arra, hogy aggkor vag_>betegség következtében továbbműködésre képtelen, tagjait a mindennapi megélhetés gondjai alól íelmentse, ez azon intézet, mely azt á megnyugvást nyújtja tagjainak, hogy özvegyeik nyomorogni nem fognak s hogy legalább megélhetésük biztosítva lesz. Én tehát ennek az intézetnek szinművészetünkre való nagy fontosságát ecsetelni nem akarom, sőt indítványt sem adok be. Nem pedig azért, mert osztom azon meggyőződést, magamnak is az a nézetem, hogy az állami költségvetésbe csak oly tételek vétessenek fel, a melyeknek szükséges voltáról a kormány előre meg van győződve. Ezen felszólalásom egyedüli czélja az, hogy ezen intézetnek, hogy ugy mondj am, közérdekű voltát figyelembe véve, ezen intézet állapotára a kormánynak és első sorban a belügyminister nr figyelmét felhívjam (Helyeslés) s felkérjem őt arra, hogy megvizsgálván a nyugdíj-intézet helyzetét s meggyőződvén az általam előadottak igazságáról és arról, hogy a nyugdíj-intézet a viszonyok természetes fejlődése folytán és önhibáján kivül jutott ezen helyzetbe: nyújtson segédkezet arra, hogy a nyugdíj-intézet ne legyen kénytelen a közadakozásokra apellálni. Ajánlom felszólalásomat a t. belügyminister urnak figyelmébe. (Élénk helyeslés.) Gróf Teleki Géza belügyminister: T. ház! (Halljuk!) Először is köszönetemet fejezem ki t. képviselőtársamnak, hogy külön indítványt nem tett. Magam is tudom, hogy a nyugdíj-intézet nem a saját hibájából jutott azon valóban szűk viszonyok közé, a mennyiben ezt nagyrészt az a körülmény idézte elő, hogy azok közül, kik mig az opera és a nemzeti szinház együtt volt, akkor a nyugdíj-alaphoz járultak, most napról napra többen nyugdíjaztatnak, a mit nem pótolhatnak a befizetések, mert ma már az opera nyugdíj-intézete el van különítve, annak tagjai tehát külön helyre fizetnek. Mindezen körülményeket már ismerve, nem ma fogom kezdeni a kérdést tanulmányozni, hanem már megkezdtem azt és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogyha módot fogok találni ezen nehéz helyzet könnyítésére, én magam fogom azt a legnagyobb örömmel alkalmazni, hogy igy, a mi kötelességem is, ha nem is egészben, legalább lehető mértékben ezen állapot enyhittessék. (Átalános helyeslés.) Elnök: Maga a tétel, 8,000 frt meg nem támadtatván, az megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A kolozsvári nemzeti szinház állami segélyezésére 14.000 frt.
