Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

802. országos ülés deezember 6-áa, pénteken. 1889. 345 Elnök: Maga a tétel meg nem támadtatván, a 31.221 frt megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Bevétel 4.255 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai. Rendes kiadások: XV. fejezet, 4. czíin. Kiadás. Vármegyék közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásai 4,515 000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Főispánok és a budapesti főpolgármester fizetései és lakpénzei.Rendes kiadások: XV. fejezet, 5. czím, Kiadás 333.298 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): Színművészeti kiadások és bevételek. Rendes kiadások: XV. fejezet, 6. czím. Rendes bevételek IV. fejezet, 3. czím. Kiadás. A magy. kir. operaház állami segélyezésére 215.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A m. k?r. operaház 315.000 frtos és 85.000 frtos kölcsönének törlesztésére 27.750 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház állami segélyezésére 53.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti szinbáz 450.000 frt kölcsönének törlesztésére 38.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Báró Roszner Ervin jegyző (olvassa): A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére 5.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Madarász József jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: Engedje meg a t. ház, hogy nagybecsű figyelmét e tétel tárgyalásánál néhány perezre igénybe vegyem. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt azért, mert mint a nemzeti színház nyugdíjintézete kormányzó választmányának évek hosszú során át tagja, ugy ezen intézetnek szinmtívészetünk fejlődésére kiható áldásos tevékenységét, mint az intézet jelenlegi pénzügyi helyzetét, különösen pedig ezen pénzügyi helyzetnek jelenlegi súlyos voltát részletesen ismerem és a kérdés közérdekű voltánál fogva kötelességemnek tartom a t. háznak, a t. kormánynak, első sorban pedig az igen t. belügyimnister urnak figyelmét ezen kérdésre irányítani. (Halljuk! Halljuk.') A nemzeti színház nyugdíjintézete 1852-ben alapíttatott, tartaléktőkéjének alapját egyes, a színművészetek iránt lelkesülő-hazafiak adományai és alapítványai vetették meg. A nyugdíjintézet KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XIV. KÖTET. tagjai lettek a nemzeti színház drámai, operai, zene, ének és tánczkari személyzetének tagjai, a kik nyugdíjjogosultságuk biztosítása ellenében fizetésük 2 százalékával járultak a nyugdíjintézet pénztárába. Az intézet első alapszabályai szerint az első rangú tagoknak adható legmagasabb nyugdíj 800 írtban állapíttatott meg, míg az özvegyek semminemű nyugdíjban nem részesülhettek, az árvák pedig semmi néven nevezendő neveltetési segélyt nem kaphattak. Ezen alapszabályok mellett állott fenn az intézet 1883-ig. Tartaléktőkéje gyarapodott egyes buzgó hazafiak adományai és hagyományaival; gyarapodott a tagok hozzájárulásából, feleslegessé vált összegekkel, ugy, hogy a tartaléktőke jelenleg — tekintve a czél nagyságát — bár nem nagy, de magában véve elég jelentékeny összeget, 233,000 irtot képvisel. 1883-ban a nagyon megváltozott megélhetési viszonyok, főleg annak mélyen érzett szüksége, hogy a nyugdíjintézet jótékonysága az özvegyekre is kiterjesztessék és az árvák is némi, habár igen csekély segélyben részesittessenek, végül az operaháznak kiépítése folytán az operának a nemzeti színháztól való elválasztásának közelléte arra indították a nyugdíjintézet tagjait, hogy új alapszabályokat alkossanak. Ezen új alapszabályokban a tagok hozzájárulása 4%-ra emeltetett, a nyugdíjak maximális összeg, 1,500 forintban állapíttattak meg és bizonyos igen szerény mérvű özvegyi és árvasegély lett biztosítva. Ezen alapszabályok a ministerium által jóváhagyatván, életbeléptettettek és mai napig is érvényesek maradtak. Ezen alapszabályok megalkotását csakhamar követte tényleg a nemzeti szinháznak és az operának kettéválasztása, a mely következményeiben igen súlyos terhekkel járt a nemzeti színház nyugdíj-intézetének pénztárára. A nemzeti színházi intézet tagjai maradtak ugyanis mindazon drámai, operai, énekkari és zenekari tagok, a kik a nemzeti színháznál, míg az az operával egyesítve volt, szer'ződtetve voltak; tagjaivá váltak továbbá a nemzeti színháznál az idők folyamán újonmm szerződtetett tagok; azon tagjai az operának azonban, a kik az elválasztás után szerződtettek az operához, r.zok nem tagjai többé ezen intézetnek, azok részére az operaház keretén belül egy új nyugdíjintézet felállítása terveztetett. Az idők folyása azt hozta magával, hogy az utóbbi években a nyugdíjazások főleg az operánál sokkal nagyobbakká lettek szükségkép, mint voltak azelőtt és ez a körülmény, hogy épen a nyugdíjintézet azon testületénél van, a mely a tagúk számára nézve a legnagyobb és melytől, ha nyugdíjazás áll be, compensatiót a nyugdíjintézet nem kap, az által, hogy új tagok hozzájárulásával gyarapítják, ez hozta létre azt, hogy a nyugdíjszükséglet oly magas összegre emelkedett, hogy 44