Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-302
544 *°ä. orsiágos ülés deejssnAer S-án, pénteken. 188fl. lelni, valóban a túlszerénységnek non plus ultrájának tulajdonítható, hogy a tisztviselők hazafias buzgalommal iparkodtak eddig megfelelni kötelességeiknek és megelégedtek oly helyiségekkel, a melyek a nap legnagyobb részében, kivált télen, sötétek, ugy, hogy alig lehet bennük dolgozni, igazi pinezék. Tudom, hogy calamitások voltak eddig e helyiségekben, tudták ezt jól a tisztviselők is. Hisz a tudományos világ egyik díszének mondható levéltárnoka ez intézetnek, a ki szerénység tekintetében is mintául szolgálhatna bármely tudósnak, kénytelen megelégedni és hivatalos kötelességét egészségrontó helyiségben teljesíteni. Én tehát ajánlom a t. minister urnak figyelmébe, hogy adandó alkalommal, majd midőn az átépítésre kerül a sor, méltóztassék e körülményt tekintetbe venni; továbbá tekintettel az óriási mennyiségű okmányokra, arra is méltóztassék figyelmét kiterjeszteni, hogy e helyiségek tágittassanak; mert valóban országos fontosságú, tudományos kincsek vannak ott, a melyek még napról-napra szaporodnak a vidékről küldött levéltári anyaggal; továbbá ha Bécsből is visszakapjuk azokon kívül, a miket már kaptunk, a Magyarországot illető levéltári anyagot, a mihez reményünk van : mindenesetre nagyobb helyiségre lesz szükség. Fontos ez, kivált ha a t. kormány is oly "tudományos intézetté akarja fejleszteni az országos levéltárt, a mint akarjuk midnyájíin, a kik ily dolgok iránt érdeklődünk, de kívánatos az az administratio tekintetéből is. Jól tudjuk, hogy törvényeink eredeti példányai ott vannak elhelyezve ; municipiumaink oda fordulnak minden adandó alkalommal, ugy, hogy valóban e tekintetben is érdemes ez intézet arra, hogy kissé foglalkozzunk vele. Ez az egyik, a mit meg akartam jegyezni. A másik vonatkozik beadandó indítványomnak a levéltári alantasabb tisztviselők fizetésének javítását czélzó részére. Méltóztatik tudni, hogy ezen levéltárban csak valóban tudományos qualificatióval biró egyének, kik szakvizsgát tesznek le, alkalmaztatnak, mint tisztviselők. Ha összehasonlítjuk azt, a mit az országos levéltári szakképzett tisztviselőnek tudni kell, azzal, a mit egy kezelői állásban lévő más tisztviselőnek tudnia kell, óriási nagy a különbség. Ezt azért mondom, mert az országos levéltár tisztviselőinek egy része csak a kezelési tisztviselők javadalmazásában részesül, mint például másutt az iktatói, irodatiszti személyzet. A qualificatiójuk pedig sokkal magasabban áll, mert a levéltári tisztviselőknek doctoratust kell tenniök, a történelemben, paleographiában jártasak, többen a bécsi vagy berlini történelmi seminariumot vagy legalább is a budapestit végezték, ezek iparkodó 8 az irodalom terén is sikerrel működő ifjak, kik bizonynyal érdemesek a fizetésök javítására, hogy legalább is a fogalmazói szak tisztviselőivel egy rangba helyeztessenek. Költségemelést ezzel nem indítványozok, a tételt, mint előirányozva van, elfogadom, azonban van nézetem szerint egy mód, melylyel a t. minister ur e hiányon is segíthet, (Halljuk!) Ugyanis az országos levéltárnak, mely régi, nádori és helytartótanácsi levéltárakból egyesittetett, van bizonyos régi alaptőkéje, speciális tulajdona a levéltárnak. Számszerű összegét annak nem tudom megjelölni, de annyit mondhatok, hogy évi kamatjövedelme 4.000 frt körül van. Ez pedig tudomásom szerint eddig nem fordíttatott az országos levéltár czéljaira — noha annak speciális tulajdonát képezi — hanem — nem tudom, micsoda tévedés következtében, tán Beniczky Ferencz volt államtitkár ur meg tudná mondani — nyugdíjba került, érdemes, agg színésznők dotatiójára. (Derültség.) Nem tudom, minő jogon jutnak különben érdemes színművésznőink a levéltár poros fasciculusaival egy rangba, (Élénk derültség) de azt hiszem, lehet más alapot találni nyugdíjaik számára, az országos levéltár alapja pedig fordíttassák saját czéljaira. (Helyeslés) Ajánlom indítványomat a t. minister ur figyelmébe, kinek különösen most az átalakítások idején, lesz módja a helyiségekre nézve a szükséges intézkedéseket megtenni; a tisztviselők fizetésére nézve, szintén kedvezően intézkedhetik költségemelés nélkül, saját czéljaira fordítván a levéltári alapot. (Helyeslés.) Gróf Teleki Géza belügyminister: Örömmel veszem a képviselő ur felszólalását, annál is inkább, mert épen azt méltóztatik javaslatba hozni, a mi nekem is óhajtásom. Magam is meg vagyok győződve arról, hogy a levéltár jelen helyiségei nem felelnek meg a czélnak, melyre rendelvék s különösen nem alkalmasak arra, hogy az adatokat gyűjtő tudósok ott hosszabb ideig működhessenek. Erre van gondom, a kérdést tanulmányozom s azt hiszem, hogy most, midőn a cultusministerium házunk egy részéből ki fog költözni, majd segíthetünk azon, hogy rendelkezésre álljanak olyan helyiségek, melyekben a kutató tudósok munkájukat zavartalanul folytathassák (Helyeslés) és azt hiszem, hogy a levéltár legbecsesebb része szintén jobb helyen lesz elhelyezhető, mint ma van. (Helyeslés.) A másik kérdésre méltóztassék szintén megnyugodva lenni. A levéltár vezetőjét én ismerem nagyon jól, megtanultam őt becsülni, mielőtt erre a helyre jöttem s még inkább most, a mióta ezen a helyen vagyok. Ha ő nekem alantas személyzetére nézve bármi olyat fog ajánlani, a minek teljesítését méltányosnak találom, én azt örömmel fogom megtenni. (Általános helyeslés.)
