Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-289

888. országos ülés november 21-én, csütörtökön, 1889. 29 tandó, a mennyiben máskor is az foglalkozott az ilynemű ügyekkel. (Általános helyeslés.) Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem levén, következik a napirend: az 1890. éyi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Zay Adolf jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Noha jól tudom azt, hogy a t. házban az adott viszonyok és körülmények közt a pártélet követelményei szerint a capaeitatió ki van zárva, ha én mégis hozzászólok a jelen költségvetéshez, nem azért teszem ezt, mintha arról lennék meggyőződve. hogy felszólalásomnak gyakorlati haszna lesz, hanem teszem azért, hogy azzal a közönséggel szemben, melynek irányában kötelezettségben állok, megtegyem kötelességemet hazám és nemzetem iránt. Mélyen t. ház! Midőn 355,663.646 frtot kér a jelenlegi kormány a jövő évre költségül, azt hiszem, minden képviselőnek kétszeres, sőt többet mondok, tízszeres kötelessége megrostálni, előzetesen szemügyre venni s lelkiismeretesen elbírálni, vájjon azon kormány, a mely ily óriási összeget kér magának megszavaztatni, megérdemli-e a bizalmat és megérdemli-e azt, hogy nyugodt lélekkel, tiszta és őszinte szívvel megszavazzuk-e vagy sem, ezen költségvetést. És mindenek előtt szükségesnek jelentkezik, elvitathatlan kötelessége a képviselőnek, hogy számot vessen azzal, yajjon Magyarország külpolitikai tekintetben ezen kormánynak uralma. intézkedése alatt teljesen van-e biztosítva ugy, hogy azon, bármi megtámadtatással szemben, még a pokloknak kapui se vehessenek erőt. (Derültség a szélső baloldalon.) Szükséges megbírálni, hogyha megtámadtatik a nemzet, vájjon a szövetségből, melyet megalkotott, létrehozott, fog-e haszon származni Magyarországra, a magyar királyságra és ő Felsége örökös tartományaira? T. ház! Miként a folyó évben, május 2-ikán tartott beszédemben kifejeztem, hatványozottan elítéltem azon szövetséget, a melybe hazánkat és ő Felsége örökös tartományainak népeit gróf Andrássy Gyula bevezette, a melyben én az okvetlenül bekövetkezendő európai nagy rázkódtatások esetén sem Magyarországra, a magyar királyságra, valamint ő Felsége örökös tartományaira semmiféle áldás jelét fel nem ismerem. Azért vagyok képviselő, hogy ezen aggodalmamnak szavakban adjak kifejezést, hogy ha ütni fog a megpróbáltatásnak órájajegalább elmondhassam, hogy kötelességemet megtettem, idejében beszédemet elmondtam, nem hallgattak reám, Isten és ember előtt a felelősséget magamról elhárítom. Mélyen t. képviselőház! A józan ész, a természet törvényeinek tudása sugallja minden államférfiúnak, hogy csak olyan szövetséget lehet létrehozni, a mely szövetség őszinteségében, kölcsönös bizalmában, egymásnak támogatásában leli fel azon létjogot, a melynek alapján az megköttetett, [ha élet-halál harezot vív egyik fél a mással, a szövetséges társ segedelmet nyújtson. É* addig is, mig bekövetkezik a nagy problémának megoldása, ezen szövetséges társak ugy éljenek, hogy egyik a másik megkárosításával ne gazdagodjék. Mit tapasztalunk, mélyen t. képviselőház? Tapasztaljuk azt, hogy Németország szövetségével szemben Austria és Magyarország népei ma is, a békében, hadi lábon állanak. Mert az a szövetséges, a ki ennek a szegény föklmívelő nemzetnek a terményeit oly óriási módon megadóztatja, ha beviszi piaezára; az a szövetséges, a ki a mi sertéseinknek az árát visszanyomta, mert be nem eresztette — most is csak szórványosan és korlátozott számban ereszti be sertéskivitelünket a piaczára: az a szövetséges nem biztosíthat egy nagyobbszerű probléma megoldásánál az iránt. hogy

r életét, vérét és pénzét fogja áldozni azért, hogy Szent István birodalma és a vele— ahárhogy van, megvan — szövetségben levő örökös tartományok megóvassanak a megsemmisüléstől. Mert tudni kell, mélyen t. képviselőház, hogy Németországnak kilátásai vannak, hogy az örökös tartományokat előbb-utóbb magához fogja csatolni. (Nagy derültség.) Elnök: T. ház! Kénytelen vagyok figyelmeztetni, a t. képviselő urat, hogy ilyen erős vádakkal épen azt a nemzetet, a melylyel szövetségben vagyunk, itt a házban illetni nincs helyén. (Helyeslés. Derültség.) Nekem az, t, ház, mindegy, akárki beszél — mert hallok itt mindenféle közbeszólásokat; az semmiféle parlamentben nem engedhető meg, hogy egy szövetséges államra azt mondják, hogy más államok tartományait beolvasztani akarja. (Helyeslés.) A nemzetközi fogalmak szerint, ennek nem szabad megtörténni, (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: Mindig főhajtással szoktam venni az ország székéről az elnök úrtól az intelmet. Engedelmet kérek, távolról sincs törekvésem, hogy azt a köteléket felbontsam — és arra nincs is elég erőm, hogy azt megtegyem (Nagy derültség.) Ha volna, kétségkívül felbontanám, mert az hazám és uralkodó királyom örökös tartományaira a közel jövőben veszedelemmel lesz. En csak mint képviselő aggodalmaimnak adtam kifejezést. T. ház! Nem mondom én, hogy az egész német nemzet igy gondolkozik, hogy az örökös tartományok elszakittassanak ésbekebeleztessenek; de mondom azt, hogy az az államférfiú, a ki a nagy franczia háborúban ugy nyilatkozott, hogy ö nem a franczia nemzet ellen emelte fel kardját és fegyverét, hanem meg akarta menteni a császártól a