Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

802. orsEágog ülés flecíember 6-án, pénteken. 1889. 341 ris kormányforma mellett az állami hatalom kifejezését érvényre juttatni. Nézetem szerint, a dolog felülete szerint itél csak az, a ki azt hiszi, hogy most az képezheti vita anyagát köztünk, hogy az állami hatalom a municipalismus vagy a mint egy generalisaló formulában mondani szokták, az állami administratio útján jusson érvényre. Én azt hiszem, hogy a municipalismusnak az 1848 előtti értelmében alig vannak e házban hívei, vagy legalább — ha vannak — akkor az ő szavukat nem hallottuk e vita folyamán. Az a tiltakozás, a melyben a t. államtitkár ur tegnapi fejtegetése részesült, midőn a régi municipalismus gyakorlati következményeit fejtette ki, tanúság erre, de tanúság ama tartalmas szép beszéd is, melylyel a régi municipalismust Bartha Miklós t. képviselő ur méltatta. Mert hogy egyáltalában visszatérés a régi municipalismushoz lehetetlen, az már abból is következik, a mit Bartha Miklós t. képviselőtársam igen helyesen kifejtett, hogy lehetetlen a visszatérés a régi követküldési joghoz, lehetetlen a visszatérés a régi bírói functiók teljesítéséhez. Ezt ma már Magyarország parlamentjében senki szóba sem hozhatja. (Helyeslés.) De midőn ugy a t. képviselőtársam, mint ma Herman Ottó t. képviselő ur megérdemelt meleg szavakban emlékezett meg azon kegyeletről, melylyel mi a régi municipalismusnak tartozunk, eszembe jutott b. Sennyey Pál boldogult hazánkfiának azon igen szép hasonlata, a melylyel a reformtörekvéseket összeegyeztetni igyekezett az úgynevezett conservativ hagyományokkal, körülbelül a következőket mondván: Ha látunk egy fát, a melyre kegyelettel tekintünk, mert árnyékában védelmet találtunk, mert termésével nemzedékeknek nyújtott tápot és ez a fa elkorhadt: a kegyeletnek akkor felelünk meg leginkább, ha mi is olyat igyekszünk plántálni, a melyre az utókor is hasonló kegyelettel tekint. De, t. ház, Holló Lajos t. képviselőtársam, — a ki, sajnálom, hogy nincs jelen — már tovább ment fejtegetéseiben. Ő felállította a reformnak két criteriumát abban, hogy a közigazgatásnak két első és legfőbb feltétele van : hogy jó és olcsó legyen és következtetéseiben oda jutott, hogy ezen feltételek csakis a municipalismus keretéhen érvényesíthetők. De ugyanakkor felállította azon postulatutttokat is, a melyek szerint ezen reformoknak a municipalismus keretében érvényesülnie kell. Mik ezen postulatumok ? Szakszerű, hivatása magaslatán álló tisztikar; a theoreticus képzettséget és függetlenséget biztosító intézkedések állandó alkalmazás és megfelelő fizetés által és végül a joguralom biztosítása a közigazgatás egész területén a sértett jogigények birói védelem alá helyezése útján. T. ház! Ezeket a postulatumokat, ugy j vélem, mindnyájan aláírjuk e házban; de azután j ezek a postulatumok nem is t. képviselőtársunkéi í kizárólag, mert erre a kizárólagosságra részére \ nem adott jogot sem a parlamenti múlt, sem a I parlamenti j<den. (Ugy van! Ugy van! a jobbI oldalon.) Hogy erre a parlamenti múlt nem adott jogosultságot, arra több példára hivatkozhatom. A szabad választási jognak korlátozása a kijelölés által, a kijelölő bizottságnak adott utasítás a qualificationalis törvény formájában nem azzal a czélzattal lett-e megalkotva, hogy a közigazgatás szakszerű hivatásának tudatával biró és hivatásának magaslatán álló tisztviselői karral rendelkezzék ? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És a jelenre nézve azon intézkedések által,a melyeketmi a közigazgatási elméleti képzettség biztosítására nézve tenni akarunk, nem-e ezen czél van inaugurálva? De továbbá a postulatumok másodikára áttérve, a választásoknak hosszabb időtartamra való eszközöltetése, a közigazgatási tisztviselők fizetésének a birói állással arányban álló törvényes megállapítása nem mozdította-e elő.ha nem is egészben, de mégis nagyban azt, hogy a közigazgatási tisztviselőség már most is ne nobile ofiieiumnak, hanem egy élethivatásnak tekintessék. (Helyeslés a. jobboldalon.) A fegyelmi törvény, mely alkotva lett, nem hatott-e közre a tisztviselői kar tisztességének és ez okból tekintélyének is emelésére. És végül a postulatumok legfőbbikéről szólva, azok az alkotások a közigazgatási anyagi jog terén, a melyekkel alkotmányunk helyreállítása óta találkozunk és alaki téren részint a pénzügyi j közigazgatási bíróságok már régebb idő előtt történt felállítása, részint pedig az a körülmény, hogy a közigazgatási bírósági szervezet létesítésére nézve az előkészítések megtörtén'ek. De a mi a fődolog, a birói jogkör kiválasztása és függetlenítése az állami administratio általános keretéből, melyhez 1869-ig tartozott, nem-e annak tanúsága és bizonyítéka, hogy mi a jog uralmának biztosítását akarjuk a közigazgatásban, a közigazgatás egész területén és hogy mi a sértett jogigényeknek birói útra való terelését nemcsak akarjuk, de biztosítjuk is. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azok a törvényhozási institutiók tehát, melyeket eddigelé létrehozott a törvényhozás, Holló Lajos képviselőtársam által a t. túloldal nagy részének nagy helyeslése között felállított postulatumok tekintetéből csakugyan czéltudatos eredményeket értek el. De azt azután ismét nem lehet tagadni, hogy mindezen postulatumok elérésére való törekvés bizonyos irányban megnyirbálta a megyéknek régi jogkörét. Hogy azután mindenesetre Bartha Miklós t. képviselőtársam azt mondja, hogy ezek által a municipalismus össze lett zsugorítva és régi for-