Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-302
342 *° 2> orsságos ülés deezember «án, pénteken, 1889. májából teljesen kivetkőztetve, hogy nem ez a municipalismus az, a mely az ő ideálja g a melyért ő lelkesül, ebben az irányban, t. képviselőtársam, végezzen nemcsak velünk, hanem Holló Lajos t. képviselőtársunkkal is. Kettőre azonban mindezekből folyólagrákell utalnom, mert e kettőből alakul a helyzetnek valóságos képe. Az egyik az ; hogy tőrvényhozásunk a közigazgatás terén az alkotmányosság visszaállítása óta nem volt meddő s iránynélküli, hogy ennélfogva vannak ugy anyagi, mint alaki téren jól concipiált, viszonyainknak teljesén megfelelő oly törvényalkotásaink, a melyek ha szigorúan végrehajtva volnának, a jogos panaszok sokkal gyérebben fordulnának elő. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) De e mellett azután van egy régi, az idő által túlhaladott, a parlamenti felelősség consequentiáiba csak közvetítés — mondjuk határozottan a főispáni hatáskör — útján beilleszthető nehézkes szervezetünk, mely egyrészt bénítólag hat az államhatalom functióira, de másrészt nem biztosíthatja a társadalom közreműködését abban az irányban, a mely irányban szükség van arra, hogy administratiónk helyes és egészséges legyen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ez, t. ház, a tényekből levonható eonsequentiák elseje. A másik pedig, a mit azokkal szemben, a miket Apponyi Albert gróf igent.képviselőtársam minapi felszólalásában kifejtett, különösen kiemelni óhajtok, az, hogy mindebből folyóiag a közigazgatás reformjára való törekvés mai nyilvánulása ezen párt és a kormány részéről nem szakítás a múltnak tényeiv, 1, nem megtagadása a múltban történt alkotásunknak, nem atespedésbőí atevékenységnek terére való lépés, vagy — a mint ő egy szóban kifejezve megjegyezte — elítélése a múltnak: hanem igenis, a már kellőképen előkészített talajon és a nemzeti öntudatba mindinkább átmenő elvek alapján az eddigi hiányos szervezet helyébe olyan szervezetnek a beállítása, a mely a felelős kormányzattal a kormányhatalom minden szervét jobban eszközölni és egyúttal a szabadság biztosítékait inkább nyújtani van hivatva. (Helyeslés jobbfelől.) És mert ez a mai helyzet világos, minden tendentiosus színezéstől ment képe, azért ebből a helyzetből folyóiag azután elvállalhatja a felelősséget a közigazgatási múltért ugy ez a többség, mint a kormány; elvállalhatja a felelősséget épen azért, mert ezen múltnak tényei nem állanak a most létesítendő reformok útjában, de elvállalhatja főleg, mert azon szellemi és anyagi előfeltételeket, a melyek szükségesek, hogy egy nagy, szervei reform életbeléptethető legyen, épen ez a múlt létesítette és teremtette meg. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezen előfeltételek pedig a szellemiekben a tisztviselői karnak meglétele, a melyeknek nagy részét az új reformban is használhatjuk; a másik pedig államháztartásunk helyzetének javítása, a melynek javulása önmagában is bizonyítéka annak, hogy az állami administratiónak a pénzügyi administratióra vonatkozó része tetemes javulásnak indult. (Helyeslés jobbfelől.) Magára a reformszervezetre vonatkozólag el kell ismernem, főleg annak tekintetéből, hogy milyen alakot fog az valóságban ölteni, igen nehéz nyilatkozni; mert ugy az igen t. minister ur, mint az államtitkár ur, csak egész vázlatosan és inkább az elvek hangoztatásával jelölték meg a reform útját és irányát. És ebből a szempontból én igen értem azon kérdését Bartha Miklós t. barátomnak, a midőn a ministerhez fordul s azt veti fel, hogy mikép véli megoldhatónak azt, hogy midőn egyik szavában magát az állami administratio hívének vallja, a másik szavában egyúttal az önkormányzat érvényre jutását helyezi kilátásba. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a mi ezen kérdés elvi részét illeti, igen t. képvisetőtársam azon felszólalásokban, melyeket tegnap az államtitkár ur, valamint Vadnay Andor barátom érdekes fejtegetéseiből hallattunk, a kielégítő feleletet megtalálja; de azt el kell ismernem, hogy a gyakorlati feleletet erre a kérdésre csak a reformtervezet részletei adhatják meg. És én magam is azt tartom, hogy épen ezen probléma helyes megoldása az, a mi a reform súlypontját képezi, mert ez adja a reformnak jogosultságát és életképességét egyaránt. Mert a közigazgatási szervezet, ha azokat az alapelveket veszszük, melyeket tegnap az államtitkár ur kifejtett, csak ugy lehet az államhatalom érvényesítése mellett egyiittal a szabadságjogoknak biztosítéka, ha megtalálja a, kellő formákat a polgárok részvételére az ellenőrzést illetőleg; ha gyakorlati érvényre juttatja és érvényre juttatni képes a teljes önkormányzat elvét azon ügyekben, melyek az önkormányzatnak fentartandók és végre, ha elégséges tért szolgáltat a társadalmi tevékenységnek. Az a reform, mely a számításból kihagyja a társadalmi tevékenységet, vagy nincs úgy eonsignálva, hogy a társadalmi tevékenységet a maga részére biztosítsa, az semmi esetre sem fog hivatásának megfelelni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És azután, t. ház, hogy melyik legyen az első lépés a reform terén, egyoldalúlag a tisztviselői kar államosítása-e, vagy pedig egy alkalommal ez egész új szervezet életbeléptetése, ez már teljesen az eljárás módjához tartozik. Az én nézetem szerint a fokozatos átmenetel a mai megyék időleges fentartása mellett, nagyobb rázkódtatások nélkül és könnyebben volna eszközölhető. Időlegesen, mondom, megmaradhatna nézetem szerint a municipalismus mai formájában, az erő-
