Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

$02. országos ülés decwmber 8-án, pénteken. 188». 3B7 absolutismus korszaka után az az alkotmányos életnek bizonyos foka következzék. (Helyeslés. Ugy van! a ssélső halóidalon.) Mindazon okoskodások, melyek a két renrlrendszert: az absolutismust és autonómiát össze akarják házasítani, egyebet, mint monstrumot, nem szülhetnek.(Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen eljárás szakasztott az, a melyet alkalmaznak a chinaiak a nők lábaira, hogy ezzel a lábat, mejy szervezetnek marad ezentúl is, átformálják. Ok szépnek is találják ezt, de — fájdalom — a mozgás korlátozva van. Tulajdon az; fog létrejönni itt is, a mit a régi avarok és más praehistoricus népek a koponyákkal tettek, hogy deszkák közé szorították a koponyákat, a melyek ennek folytán monstrumokká lettek, de ők ebben is szépet láttak. Szóval bármiként veszem is a dolgot, én az államtitkár ur tegnapi mondásábólcsak azt veszem ki, hogy egészen új' lényekkel fogunk szembeállani, hogyha mindaz létrejön, a mit ő contemplál, Mert a kinevezett állami tisztviselő, ki a hatalom, tehát a kor • mány részéről s egyszersmind a megyei autonómia részéről is ellenőrzés alá van vetve, olyan mixtum compositum, olyan hermaphrodita teremtés, hogy én nem érteni, hogy miképenlesz az képes functionálni? 0 lesz a búzaszem, mely két malomkő közt van s okvetetlenül szétmorzsoltatik. (Ugy van! a ssélső baloldalon.) Hanem, t. ház, én már igen régen gyanítom, hogy azok a törekvések, melyek nem akarnak határozott irányban megindulni, egy alapjából hamis felfogásból indulnak ki. A mindenfelől kölcsönzött rendszerekből s azok egyes töredékeiből képződött e felfogás és a közigazgatás, a melyet itten a sokféle iskola révén contemplálnak Magyarországon, úgy tekinti a magyar nemzetet, a megye népségét, a községet, mint a hogy tekinti például a budapesti rendőr az ntczán járó embereket. „Gyanús szemmel kell kisérni mindenkit, mert nem lehet tudni, hogy minő rossz ember az illető." Innen van az az irányzat, hogy a kormányzat nem arra van fektetve, hogy mondják meg mi szabad, hanem arra, hogy minden intézkedés, minden nyilatkozás azt hirdeti, hogy mi tilos. Ebből aztán oly gyámkodási rendszer fejlődik ki, a mely az embernek minden lépése fölött felügyeletet akar gyakorolni, mely minden egyes mozgásra paragraphust akar felállítani és kényszeríteni akarja a társadalmat, hogy minden lépésében egy paragraphushoz alkalmazkodjék. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Pedig méltóztassék elhinni, t. ház, hogy a mai állampolgárok túlnyomó nagy része tulajdonképen nem is ismeri a paragraphusok azon tömérdek sokaságát, mely ma létezik és folyton változik, síit még magok a közigazgatási tisztviselők sem birnak áttekintéssel és átnézéssel azon paragraphus-erdő felett. Az egyes polgár csak megy jóhiszemííleg előre azzal a feltevéssel, hogy utoljára is valami paragraphusba beleütközik KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92, XIV. KÖTET, (Derültség) és ha egyszer beleütközött, akkor úgy is utóiéri a sors. (Derültség a szélső halon.) A t. államtitkár ur azt mondotta, hogy az van contemplálva, hogy az államtisztviselők rendeletekkel lesznek utasítva (Egy hang jobb felől: Azzal is!) minden functiókra nézve, melyek eontemplálya vannak a kinevezett hivatalos apparátusra nézve. Hát, t. ház,Magyarország országgyűlésének képviselőháza valóságos paragraphus-gyár. Ezen kivül most jön egy külön rendeletgyár, (Derültség a baloldalon.) Ezzel el fogjuk érni azt, hogy úgy fogunk járni, mint a Bach-korszakban, midőn egyedül a pálinkagyártásra csináltak vagy 152,000 §-t, azokat megváltoztatták s majd újból visszaállították, úgy, hogy utoljára — hogy igy fejezzem ki magam — más, mint zsidó, nem tudott pálinkát főzni, nem azért, mintha azt a 152,000 §-t ismerte volna, hanem azért, mert tudta a módját. Ma is általános a panasz, t. ház, a mostani közigazgatás iránt, az a sok rendelet, az a sok mindenféle változás lehetetlenné teszi az illető functionariusnak, hogy tájékozza magát az eljárás iránt. És most jön a mixtum compositum. Attól a tisztviselőtől, a ki az autonómia s a kormány részéről külön ellenőrzésnek van kitéve, a kit folytonosan külön rendeletekkel utasítanak, én egészséges funetiot magamnak elképzelni egyáltalán nem tudok. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Különös hangsúlyt fektetnek arra, t. ház, hogy a közigazgatási apparátust reformálni kell és meg kell keresni a garantiákat a képességre nézve. A t. minister ur már meg is igérte a gyakorlati vizsgák szorgalmazását. Én, t. ház, azt tartom, hogy ha az amerikai Egyesült-Államok elnökei sorából a legdicsőbbek egyike favágóból lehetett elnökké 3 ha ott néha egy-egy szabóból lesz alelnök és elnök, akkor merem állítani azt, hogy a qualificatio kérdésében nálunk túl méltóztatnak menni, ha kimondják azt, hogy a közigazgatásban már gyakorlati vizsgát akarnak döntővé tenni. Hiszen a vizsga semmit sem bizonyít egyebet, mint önmagát azt, hogy ha a vizsgát az illető letette, annak alapján adható neki egy okmány, de ez még nem jelenti azt, hogy a qualíficatio minden esetében és egész kiterjedésében meg is van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ki vannak zárva azok a valóságos talentumok, a melyek városainkban vagy községeinkben keletkeznek; gyakorlati érzékkel, éles, egészséges jndiciummal biró emberek, kik sokkal jobban láthatnák el az illető város vagy község közigazgatási functióját, mint bármely, akár jogilag képzett és megvizsgált ember. És még egy dolog, t. ház — a mire különös figyelmet kell kérnem — ez az, hogy a qualificatióval együtt felállítják a kinevezési rendszert, a kinevezési rendszerrel együtt pedig felállítják a nyugdíjat is. Igaz, t, ház, hogy erről az oldalról történt arra rámutatás, hogy 48