Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

802. országos ülés decseinber 6-án, pénteken. 1889. 335 ségekbe kerül, a melyeket nem mindenki visel szívesen a mai viszonyok közt. Ellenben a városokban a vagyonos osztály és az értelmiség egy csoportban lakik; ott tehát nem kerül annyi költségbe a közszolgálat, mint a mennyibe a vármegyékben. A városokban összpontosulnak azok az elemek, a melyek már a közügy érdekében ingyenszolgálatot tehetnek és mai napon látjuk, hogy tesznek is. A megyék, t. ház, eredetileg aristocraticus intézmények. Ezeket a kor szelleme akkoriban a korlátlan királyi hatalom fékezésére állította fel és ezen feladatnak meg is felelt mindazon országokban, a hol ilyen vármegyék alakíttattak. Ilyen vármegyék Fagy caunty-k léteznek ma is még Angliában; de a ki figyelemmel kiséri Angliának fejlődését, annak lehetetlen észre nem vennie, hogy az aristocraticus vármegye épületének oszlopait a democratia szele már Angliában is nagyon megingatta és csak idő kérdése az, hogy Anglia is viszonyainál fogva oda térjen, a hol a, művelt és rendezett continentalis államok vannak. Northon 1878-ban maga is kijelentette, hogy Anglia törvényhozása és az angol belügyminister ma már sok oly ügybe beavatkozik, a mely ezelőtt tisztán az önkormányzat hatáskörébe tartozott, mert a társadalmi viszonyok ma egészen másképen fejlődtek, tehát a központi kormánynak sok oly ügybe is be kell avatkoznia, a melyekbe eddig bele nem avatkozott. Midőn Angliából a szabadságért rajongó honpolgárok Amerikába átvándoroltak, magukkal vitték a caunty-t, a vármegyét Amerikába is, de csak alaki tekintetben, annak aristocraticus jellegét itt hagyták Európában. Amerikában ma is vannak vármegyék, caunty-k, de oly jelentéktelen hatáskörrel, hogy azokra tulajdonképen semmi sines bizva. Az Amerikai önkormányzat súlypontja a községeken nyugszik. Midőn, t. ház, közigazgatási törvényeinket és közigazgatási szervezetünket javítani akarjuk, meg kell vizsgálnunk, mennyi és minő ügyeket bizhatunk, körülményeink és viszonyaink között, az önkormányzatra. Meg kell vizsgálnunk társadalmi, műveltségi és vagyoni viszonyainkat. Ne feledjük, t. ház, hogy az önkormányzatnak első kelléke az ingyenszolgálat; a hol ez nem lehetséges, ott önkormányzatról beszélni nevetséges. Mikor önkormányzatról beszélnek, Angliára szoktak hivatkozni e házban és e házon kivül. Ha Angliára hivatkozunk, t. ház, nem szabad feledni, hogy Angliában ingyen hivatalaskodás a birtokkal van összekötve. A birtokos tartozik büntetés terhe alatt viselni a hivatalt, melyre megválasztották vagy kinevezték. Ez hazánkban is igy volt régen, mig az ősiség fennállott; addig széleskörű önkormányzat volt lehetséges hazánkban. Miért ? Mert a birtokkal volt összekapcsolva a hivataloskodás; a birtokosnak kötelessége volt ingyen szolgálatot tenni, mert azt a pár fejelés-csizmára való díjat, a melyet kapott, azt csak fizetésnek nem fogadhatjuk el, hisz az borzasztó csekélység, a mit egy alispán vagy szolgabíró kapott, ugy, hogy azt mondhatjuk, hogy a szolgálat ingyenes volt. Könnyű volt akkor és helyes volt a széleskörű önkormányzat, mikor a birtokos tudta azt, hogy az ő java az ősiség törvényénél fogva elidegeníthetetlen és hogy fia szolgálni lesz köteles. Azért ő már gyermekkorában nevelte, tanította és odaképeztette fiát, hogy a közszolgálatra alkalmas és képes legyen. De ha ma szétnézünk társadalmi és birtokviszonyaink között, mit tapasztalunk ? Azt, hogy ma már még az ingatlan birtok is az ingó dolog természetével bir és hogy az ingatlan dolog is annyira forog, hogy ma még egyik kézben van, holnap meg már a másikban lesz. Fenyvessy Ferencz: A föld is forog! (Derültség.) Kőrösi Sándor: Igen, csakhogy mégis volt akkor olyan szilárd pont, melyen a birtokos földe állott; de ma akár forog a föld, akár nem, ha egyszer a telekkönyvben kitörlik a tulajdonjogot nevéről, nem birtokos többé. A mai társadalomban tehát nincs egy állandó osztály, a melyre az ingyenes önkormányzati szolgálatot rá lehetne ruházni; mert arról csak nem lehet beszélni, hogy az önkormányzat közegeit az állam fizesse, ép ugy, mint a hogy mostani törvényeinkben van, hogy városokban az önkormányzat fizeti a hivatalnokot és a főispán nevezi azt ki. Én mindig ellenese voltam ennek, ezt sohsem helyeseltem és ezt a házban is kifejtettem. Ma sem tartom igazságosnak, hogy a városok polgárai fizessék a hivatalnokokat és a főispán nevezze ki azokat nyakukra. Az önkormányzatnak magának kell választani a hivatalnokait, ha fizeti, őket; ha pedig az állam fizeti, nevezze is ki azokat az állam. Ez az igazság. Létesítendő közigazgatási törvényeinkben nekünk kerülnünk kell mind a merev centralisatiót, mind pedig a túlzott önkormányzatot. A józan ész és okosság, továbbá nemzeti és állami viszonyaink azt parancsolják, hogy a középúton járjunk; mert a merev centralisatio absolutismusra, a túlzott önkormányzat pedig anarchiára vezet. Nekünk pedig egyik sem kell; minket mind a kettő megsemmisíthet. Az absolutismus megfosztana bennünket szabadságunktól, a túlzott önkormányzat svájczi cantonokat organisálna a vármegyékből, melyek foederativ szövetségben létezhetnének együtt, de állami egységet nem képezhetnének. E melett az ország lehetne szabad és örvendhetne jólétnek, de magyar nem lenne, ha a vármegyékből svájczi cantonokat alakítanánk. Ennélfogva a két túlzást részemről kerülendőnek tartom.