Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

334 80a- országos sttlés deczember 6-án, pénteken. 1889. Egy másik franczia iró meg azt írja, hogy alkotmányos országban a szabadság az önkormányzati intézményekből, az ezek által előidézett mozgalomból él; amely orsz&gban belmozgalom nincs: ott a despotismus, az absolutismus fejlődik ki; a mely országban a népek ereje elsatnyul, a kormány tespedésbe és tétlenségbe sülyed. Ez igaz. És mivel igaz, azért óhajtom én, hogy a közigazgatásban mind a központi hatalomnak, mind az önkormányzati intézménynek része legyen. (Helyeslés jobb felöl.) Ha jól fogtam fel, itt a házban két rendszer küzd egymással, nevezetesen az önkormányzattal kapcsolatos állami közigazgatás rendszere a túlzott önkormányzati rendszerrel. Az igen t. belügyminister ur tegnapelőtt, tegnap pedig a t. államtitkár ur, határozottan kijelentették, hogy ők nem a merev centralisatiót óhajtják létesíteni alkotandó közigazgatási törvényeinkben; hogy ők a központi hatalom mellett az önkormányzati intézményeknek is saját hatáskörükben meg akarják adni az illetőséget. Azok pedig, kik, mint a tegnapi napon Bartha Miklós t. képviselőtársam kenetteljes beszédében a múlt iránt kifejtette, azt akarják, hogy a régi vármegyei rendszer restauráltassék — mint ő magát kifejezte — vagyis — visszaállíttassák Bartha Miklós : Egy szóval sem mondtam! KÖrÖSi Sándor: Azt mondta igen t. képviselőtársam, Bartha Miklós, hogy a régi vármegyéket restaurálni kell, mert azok az alkotmány biztosítékai. Bartha Miklós: Egy szóval sem mondtam! KőrÖSi Sándor: Az alkotmány biztosítékait képezték és képezik a vármegyék, én legalább igy értettem. No hát, t. ház, én azt hiszem, hogy nincs magyar ember, a ki a vármegyék iránt, azok múltja iránt tisztelettel és hálával ne tartozzék; tisztelettel és hálával tartozom én, mint egy, az akkori időnek megfelelő intézmény iránt, mely időben a nemzet a szó mai értelmében nem létezett, ki lévén zárva a népmillió az alkotmányból és csak a nemzet privilegisált része, a Verbőczy populusa létezett. E privilegisált osztálynak igen sokkal tartozunk ; igen sokkal tartozik minden magyar ember, mert ezek mentették meg az alkotmányt az országnak, ezek tartották fenn úgyszólván a magyar nyelvet, a magyar nemzetiséget is. (Helyeslés.) Ezért tehát a vármegyék iránt tisztelettel kell lennünk és én azt hiszem, hogy nincs is magyar ember, a ki azokat eltörülni akarná. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen maga a t. államtitkár ur tegnap határozottan kijelentette, hogy a kormány a tervezett törvényjavaslatban meg akarja hagyni a vármegyéknek a jelenleg is törvényben létező jogait, hogy azok tudniillik nemcsak közérdekű dolgokról, de országos ügyekről is tanáeskozhassannk, véleményeiket, kivánataikat más törvényhatóságokkal közölhessék. Ezt a jogát a vármegyéknek senki sem akarja elvenni, tehát a kormány sem. A kormány is meg akarja ezt tartani. így tehát a vármegyék, ha a múltban az alkotmánynak biztosítékai voltak, jövőben is lehetnek ezen biztosítékok egy része, mert hogy ma s ebben engedelmet kérek t. képviselőtársamtól, a jogegyenlőség alapján álló társadalom rendszerében a parlamentarismus mellett a vármegyék sohasem lennének képesek megvédelmezni ennek az államnak alkotmányát és szabadságát, ez kétségtelen. Miért? Azért, mert a parlamentaris alkotmányban az alkotmány védelmére első sorban a parlament és a szabadsajtó, másodsorban a törvényhatóságok vannak hivatva. De gondoljuk meg, ha akadna olyan vakmerő önkényuralom Magyarországon, a a mely az alkotmányt felfüggeszteni vagy megsemmisíteni akarná: (Hangok a szélső baloldalon: Van most!) akkor első sorban ezen szabadság, ezen alkotmánynak védelmére a parlament és szabadsajtó kelne és másodsorban kelnének a vármegyék. Ha pediglen az önkényhatalom oly vakmerő lenne, hogy a parlamentet megsemmisítené s a szabadsajtót lánczokba verné, akkor higyjék el nekem, t. képviselőtársaim, a megyék termei sem maradnának nyitva; a megyék termeit is be fogj a záratni az a hatalom. Tehát nem lenne módjában a megyének az alkotmányt megvédeni. Az alkotmányt egyedül sem a parlament, sem a sajtó, sem a megye nem képes megvédeni, mert mindezek elnyomhatok; hanem meg fogná azt védelmezni a nemzetnek egyesült ereje és szabadságszerető szelleme. (ÉlénJc helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: A megye!) A vármegyék a közigazgatás rendezésénél, nem mint politikai orgánumok, hanem mint közigazgatási orgánumok jönnek tekintetbe. Mint ilyeneknek hatáskörét a kormány nem szándékozik megsemmisíteni, a mint ezt tegnap az igen t. államtitkár ur is kijelentette, mert a kormány a vármegyéknek saját ügyükben önkormányzati hatáskörét meg akarja hagyni. Sőt még tovább akar menni a tervezetben; még az államhivatalnokok fölötti ellenőrzést is a vármegyékre kívánja bízni. En tehát ebben a vármegyéknek megsemmisítését részemről nem látom. Nem akarom a vármegyéket megfosztani a teljes önkormányzati jogtól. De egyéni nézetemet mondom ki, hogy én a valódi önkormányzat alkalmas közegének, a mai viszonyok közt, a vármegyéket nem tartom. A városokat tartom én a mai napon és a mai viszonyok közt a valódi önkormányzat orgánumainak. Miért? A megye sokkal nagyobb terület, semhogy az azon szétszórva élő intelligentia s vagyonos osztály ingyenes szolgálatokat tehetne a közügy érdekében. Annak a centralis helyre való jövetele, menetele s ott tartózkodása oly költ-