Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

330 802, országos ülésdeczember 6-án, pénteken, 18Ö9." a közszabadságból kifolyólag választott tisztviselőség össze nem illeszthető. Epén azért történt, t. ház, hogy a községek rendezéséről szóló legutóbbi törvény a közszabadságba ütköző oly dolgokat alkotott meg, annyi ebben a törvényben a nagyközönség érdekét sértő ténykedés és intézkedés, hogy lehetetlen egy néhányra reá nem mutatni. Ha pl. letelik a három esztendei idő és módunkban van, hogy községi birót választhatunk, nem lehet az községi bíró, a kit mi adófizető polgárok akarunk, hanem jön a főszolgabíró, vagy annak egy segédje, vagy mint Pestmegyében szokás, a tiszteletbeli szolgabíró és három olyan embert eandidal, a mely három ember az egész község támogatását nem bírja megnyerni és ezen hármas kijelölés ellen szót tenni nem lehet, nem szabad, mert a törvény e jogot a szolgabíró kezébe adta, ezekből kell megválasztani a községi birót. De még rosszabbul állunk a községi jegyzővel. Az 1871 : XVIII. t.-cz. értelmében, ha tizhúsz egyén folyamodott is, az valamennyi jelöltnek tekintetett; most ezek a megyei szolgabíró urak valamennyiből csak hármat jelölnek ki és bármit tegyen a képviselőtestület, az általa jelölt egyént nem jelölik ki. így aztán megtörténik, a mint megtörtént Torontálban, hol a vizsgálat bebizonyította, hogy igazam volt, hogy oly emberek jutnak be, a kik nem odavalók. És ha ehhez hozzáveszszük, hogy nem az egész község, hanem az a 24 képviselő választ s ebből a 24 bői, ha 13-at magának megszerez valaki, készen van a választással. Ez is olyan, a mit szó nélkül hagyni nem lehet. És még arra is felkérem a t. belügyminister ur figyelmét, hogyha csakugyan be fog következni a rendezés, ki tudja meddig fog tartani, mert sokat nem tartok róla, de ha meg akarja hagyni az önkormányzatot, arra kérem, hogy azon törvényben mondassák ki, hogy a községi jegyző megyei bizottsági tag nem lehet, mert a községi jegyző, ki a községben alárendeltje a szolgabírónak, a megye zöld asztalánál főnöke nem lehet és nem vizsgálhatja felül működését. Én ragaszkodom az önálló megyéhez, meg akarom szüntetni a mi visszás dolog, lehetővé tenni, hogy a nemzeti közszellem ezen postulatuma megtartassák, pártolom a választást és ellenzem a centralisatiót. (Helyeslés balról.) Török Zoltán: T. ház ! Tekintettel arra a rövid időre, a mely óta a belügyminister ur vezeti az ország belügyeinek kormányzatát, működésének bírálatától én is tartózkodom, tartózkodom pedig azért, mert az az idő igen rövid az egyéni tevékenység érvényesítésére, annál rövidebb a tévé kenység eredményének megbirálására; de kijelentem már előre, hogy miután működésében a közigaz gátasnak az államélet többi ágazatával versenyképessétételére való törekvést látok kidomborodni és miután a modern állam követelményei iránt jogosan táplált igények némelyikét hallottam tegnapelőtti beszédében fejtegetni,iránta teljes bizalommal viseltettem. (Helyeslés a jobboldalon.) E bizalomból kifolyólag és különösen azért, mert a költségvetésben a budget egyes tételei ez alkalommal még anyagi viszonyainkhoz mérten is elég takarékosan vannak felvéve, a költségvetést, annak minden egyes tételében, ugy, a mint elő van terjesztve, megszavazom. Hogy felszólaltam, annak oka abban van, hogy a minister ur kijelentésének egyik része iránt táplált aggodalmaimat epadokról is kifejezzem; és felszólaltam másodsorban azért, mert bizonyos irányban felhívni óhajtom a t. belügyi kormány tevékenységét. (Halljuk!) Kérem a t. házat, méltóztassék rövid időre becses türelmével megajándékozni, ígéretet teszek az iránt, hogy tárgyamhoz mérten rövid és tárgyilagos leszek annyira, hogy még a vitatkozást is kerülni fogom. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Magyarországon, mint általában minden, a rohamosabb fejlődés terére lépő államban, a polgárok nagy része gyors, íVjabbés íVjabb alkotásokat kíván mintegy ösztönszerűleg űzetve elmaradottsága helyrepótlására. Ennek következménye az, hogy bizonyos eszme körül csoportosul a polgárok nagy része és akkor, ha ezen eszméket illetékes helyről jöttéknek tartja, nem keresi az eszmék lényegét és helyességét, hanem átveszi és követi mintegy öntudatlanul. És ez igen természetes s valahányszor ezt ma ismétlődni látom, eszembe jut a laicus viszonya a csillagvizsgálóhoz. (Halljuk! Halljuk !) A csillagász kiszámítja a csillagok járását, a bolygók futását, sebességüket, tengelyük körül való forgását stb. és mi tudjuk hogy ez így van, de e tudás csak azon a hiten alapul, a melyet mi a csillagászoknak ajándékozunk; meg vagyunk arról győződve, hogy ez így van, de ezen meggyőződést meg sem kíséreljük közvetlen tudással megerősíteni. És igy van ez általában a nagyközönséggel szemben is. Az emberek felkapják az eszmét, magukkal ragadják azt, annak boldogító erejét hiszik és remélik, hogy az az eszme fogja őket az Ígéret földjére vezetni. Két hangzatos állítás az, melylyel a t. ház kegyes engedelmével foglalkozni akarok (Halljuk! Halljuk!) s mely állítások egyikének sincs még helyessége bebizonyítva, de a közönség tudatába átment már azok igazsága. Ezek egyike az — a mint igen sokan állítani szokták — hogy Magyarországon a közigazgatás terén ázsiai állapotok vannak. Ennél igazságtalanabb állítást a magyar közigazgatással szemben senki nem koezkáztatott. (ügy van ! jobbfelöl.) . Jól tudom, t. ház, hogy Magyarországon a közigazgatás nem tökéletes, tudnék én magam-