Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

8.02. orsüágos ülés dec»ember 6-än, pénteken. 1889. 331 nak jobb közigazgatást teremteni; jól tudom azt is, hogy közigazgatásunk még csak a követelményeknek sem mindenben megfelelő: de én közöttem és az ázsiai állapotokat hirdetők közt van mégis egy lényeges különbség és ez az, hogy én elismerem a hibákat és szívesen nyújtok kezet azok javítására, de nem ismerem el azt, hogy Magyarországon a közigazgatás olyan kezdetleges, olyan rossz volna, hogy annak javítása mellett jó közigazgatást a jelenlegi alapon teremteni ne lehetne. (Helyeslés jóbbfelöl.) Nem zárkózom el, t. ház, azon hiányok elo'l, melyek a közigazgatásnál előfordulnak és méltóztatnak megengedni, hogy főbb vonásokban — mert a részletekre kiterjeszkedni nem szándékozom — ezen hiányokat összegezzem. (Malijuk! Halljuk!) Közigazgatásunk egyik hiányát nem az egyesek tevékenységéből, hanem a közigazgatás fejlődéséből keletkezett azon tényben kell keresni, hogy hiányzik belőle majdnem teljesen az egységes vezetés. Hogy félre ne értessem, megjegyzem, t. ház, hogy véleményem szerint a közigazgatás nem lehet annyira elkülönzött, mint bármely más szakágazata az államéletnek, mert valamiképen az emberi testben a vérszervezet a véredények által táplálja a testet, azonképen a közigazgatás hivatott minden szakágazatnak tevékenységét magába az életbe be és átvinni. De, t. ház, az mégis csak megkívánható lenne, ha megfelelő közigazgatást akarunk, hogy a közigazgatási hivatalokat a belügyministerium előleges megbeszélése, azzal hivatalból való előleges megállapodás alapján lehessen csak igénybe venni és csakis a belügyi kormány hozzájárulásával a közigazgatás tisztviselőivel rendelkezni. Én nem akarom a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy micsoda inconsequentiára vezethet ez a vármegye első tisztviselőinél. Mennyi sok, részben felesleges munkától lehetne megkímélni azon járási tisztviselőt, a ki ma 32-féle nyilvántartást, ellenőrzést stb. kénytelen vezetni és 100-féle kimutatást készíteni. De én lemegyek egyenesen oda, lemegyek a véredényhez, a mely tulajdonkép az életbe plántálja át az egyes intézkedéseket, a községi és körjegyzőhöz. És mit tapasztalunk? E tekintetben ott vagyunk, hogy valósággal Magyarországon nincs az a hivatal, legyen az az államélet működésének bármely ágazatában, a mely ne érezné magát jogosítva arra, hogy a körjegyzőkkel rendelkezzék és ez eredményében oda vezet, hogy az a körjegyző, a ki 10—12 helyről veszi az utasításokat és nem ritkán 8—10 községben kénytelen egymaga a közigazgatást végezni, feladatának nem képes megfelelni, mert áll az az elv, hogy jó szolga nem lehet ki száz urnak szolgál. (Igaz! Ugy van!jóbbfelöl.) A másik, t, ház — miután csak általánosságban óhajtom jelezni a hiányokat —(Halljuk! Halljuk!) a mi az administratio versenyképességét veszélyezteti, felfogásom szerint a megyei dotatio. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Nem akarok vitatkozni a felett, hogy ez a dotatio elégséges e vagy nem, ámbár nem hiszem, hogy egy, a megyei életet ismerő ember mondhatná, hogy a megyéknek jutott dotatióban a legszükségesebb és legeikerülhetet]énebb kiadásokon felül van-e még valami, a mit abból fedezni lehetne. Én csak egy tényre mutatok rá és ez az, hogy mig az állami működésnek minden ágazata évről-évre fejleszthető és tökéletesíthető, a közigazgatás meg van akasztva, mert ott hiányzik az anyagi erő, mert nincs meg a fedezet, a legutolsó, a legcsekélyebb fizetés teljesítésére. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) S igaz, azt szokták mondani, hogy hiszen a vármegye autonóm hatáskörén belül a költségeket szabályrendeletileg feloszthatja és viszont azt is szokták ellenvetni, hogy pótadót is kivetni jogosítva van. Az elsőre nézve megjegyzésem az, hogy akkor, midőn oly dotatiót adunk a törvényhatóságnak, a mely csak a legszükségesebbek fedezésére is alig elégséges, akkor szabad intézkedési körről szólani alig lehet. A másodikra nézve megjegyzésem az, hogy általában a jog szempontjából azt hiszem, hogy az államra, mint az állami polgárok összességére azon joggal szemben, hogy az állampolgárok jövedelmének bizonyos részét elveszi, bizonyos kötelezettségek is hárulnak és ezek közt nem utolsó a közigazgatás. És tovább megyek, vájjon akkor, midőn nálunk az állampolgárok a községi administratiót egészen a maguk vállán viszik; midőn a város administratiójával az állam terhelve nincs : nem jogosult kivánság-e, hogy legalább megyei administratiónk költségeit viselje az állam? A harmadik pont a tiszti kar fizetésének elégtelensége és helyzetök bizonytalansága. Ha azt akarjuk, hogy a tisztikar megfelelő elemekből alkottassék össze, ha szakértelmet követelünk tőlük, ha azt akarjuk, hogy e pálya életpálya legyen, melyre valaki férfikora minden erejét szentelje, megfelelő fizetésről kell gondoskodnunk, még pedig olyképen, hogy ne csak a legszükségesebb legyen meg, hanem legyen meg a tisztviselőnek az is, a mit minden müveit ember megkívánhat, bizonyos fokú kényelem is. És gondoskodni kell arról, hogy a tisztikar minden tagja, a ki feladatát lelkiismeretesen teljesíti, semmiféle külbehatás által hivatalától el ne legyen mozdítható. Más szóval abban én is egyetértek minden eddigi felszólalóval, hogy gátat kell vetni az elharapózott nepotismusnak. Es végre negyedszer az állampolgárok érdekében elkeriilhetlennek tartom azt, hogy gondoskodjunk a közigazgatásban a jog érvényesülésének lehetőségéről. Ezt már a t. minister ur is hangoz42*