Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-302

802. országos ülés deczember 6-án, pénteken. 1889. 329 Az államnak joga van a töryényileg megengedett és kivetett adót behajtani, azt concedálom, hogy hogyan szedetik be, az temperamentumától függ, vájjon akkor hajtja-e be, mikor azt a polgárok veszély nélkül megadhatják s ez az okosság szava — vagy pedig akkor is fog exequálni, mikor a szegény polgárnál mást. mint gyereket és havat nem talál. (Derültség.) Nö

9 de ez más dolog, ehhez joga van. azt elismerem; de hogy a múlt évi adó le nem fizetése miatt a választási jogot confiscálhassa, ezt igazságosnak nem ismertem el a múltban, nem ismerem el ina és nem fogom elismerni soha. (Helyeslés a ssélsö balon.) Becses figyelmébe ajánlom a t. államtitkár úrnak — mert vettem észre, hogy sok jó érzülettel van eltelve — hogy a választási törvény azon részét, mely szerint a kérvénynyel megtámadott mandátumok sorsa felett a Curia van hivatva ítélni, vigye keresztül; mert jaj volt mindig aDnak a fazekasnak, kinek sorsa fölött a fazekasok ítéltek (Derültség) és következéskép jaj annak a képviselőnek, a kinek sorsát oly pártbizottságból alakult bíráló bizottságra ruházták, a hol úgy kell intézni a dolgokat, a mint lelkiismeretük mondja; mert nem lehet elhallgatni és nem is lehet a felett mosolyogni, a mit láttunk a legközelebbi bíráló bizottságok eljárása alkalmából. Nem akarok senkinek lelkiismeretébe belenyúlni, hogy ott romboló hatást vigyek végbe, nem is czélom a törvényt sérteni, de a belügyministeri tárczához tartozik az egész választási actus, kötelességem a visszaélésekre képviselői állásomból kifolyólag reá mutatni. Láttuk azt, hogy hivatkozott a vádló ügyvéd 900 tanura, hogy bebizonyítsa, hogy a választások szentségét, szabadságát basáskodó elnökök megszegték, de 900 embert hatalmi szóval nem engedtek az urnához. Mit tett a bíráló bizottság? Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy tekintettel arra, hogy a bírálóbizottság eskü mellett teljesíti kötelességét és tekintettel arra, hogy ily egyes kikapott esetek, melyeknek minden részlete iránt a ház tagjai nincsenek tájékozva, itt figyelembe nem vehetők, ne méltóztassék ekként nyilatkozni, mert ez sérthetné számosak lelkiismeretét, a mi pedig, mint a képviselő ur említette, neki sincs szándékában. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Csatár Zsigmond: En egyáltalában senkinek lelkiismeretét nem akartam sérteni, csak azt akartam jelezni, hogy történtek visszásságok, melyeket e háznak tűrni nem szabad, mert méltóztassanak elhinni, hogy e házra 17.000,000 ember néz és innen veszi életének egész irányzatát és figyeli, hogy a valódi meghamisítatlan igazságnak fogalmával találkozik-e itt vagy nem, mert mindenkiben meg van az itélő tehetség és ép azért, mert nagyon átérzem azon közszükséget, hogy a képviselőház mindenki szemében a maga magaslatán KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XÍV. KÖTET, ragyogjon,akartam ezekre reámutatni. Nem pártbiróságok kezébe valók e dolgok, hanem oly bíróság elé, a hol mérlegelik a tényeket és bizonyítékokat és a szerint mondják ki a határozatokat. Mert nehéz a szegény embernek a pénzt összehozni és fáj a képviselőnek, hogy midőn nem találnak arra okot, hogy a választást megsemmisítsék, még 600—700 frt költséget a nyakába varrnak. Tessék azokat büntetni, kik jogtalan folyamodványaikkal vették igénybe a bizottságot, de nem a képviselőt, kit már az által, hogy 6 hétig, vagy 3 hóig kitesznek a bizonytalanságnak, eléggé meghuiczolnak. Pedig itt az is megtörtént, hogy fizetni kellett jogtalanul. De máskép is kell a választási törvényen változtatni. És kérem a t. beliigyminister és államtitkár urakat, sziveskedjenek megszívlelni és meghallgatni, a mit elmondok. Történt, hogy egy helyen a választásnál nagy visszaélések követtettek el. Az illető e miatt a törvényszékhez fordult. Ez nem talált büntetendő cselekményt, valamint a kir. tábla sem. De az illető egyén nem elégedett meg e két alantas bíróság határozatával, mert tudta, hogy ezekne'- még remélni valójuk van és elment azokhoz, a kik már nem remélnek semmit: a Curiához és ez azt mondta, hogy mindkét első folyamodása bíróság határozata megváltoztattatik és utasittatik az első folyamodása törvényszék, hogy az egész választási actusra vonatkozó iratokat, a mint azok hozzá leérkeznek és jogerejűleg befejeztettek, tegye át az alispáni székhez azon okból, huny a választási elnök ellen és a választásban működött bizottsági tagok ellen fegyelmileg járjon el. S méitóztatik-e a t. ház gondolni, hogy milyen elintézést nyert a Curiának ezen határozata? Azt mondta ki a híres alispán ur, hogy miután az a választási elnök csak egy napig volt hivatalnok, addig, a meddig a választás tartott, ma már nem lévén hivatalnok, őt felelősségre vonni, fegyelmileg büntetni nem lehet; következésképen elvitte egész gonoszságát szárazan. A hol ily dolgokat tapasztalunk, tehát, azt hiszem, a t. ház tudomására kell azokat hozni. Hiszen sokan tudják mindazt, a mit én előterjesztettem, csakhogy restellik elmondani; meg kell pedig nevéről nevezni a gyermeket, mert másképen, ha sokan vannak, nem tudja, vájjon Pistának hivják-e vagy Jánosnak. A vármegyéket okvetetlenül fenn kell tartani, de a vármegyei életbe behozott azon visszásságokat és idegenszerűségeket, melyek 1870. óta behozattak, egy újabb törvénynyel el kell törülni. Talán emlékezni fognak rá többen, hogy midőn a közigazgatási bizottságokat méltóztattak felállítani, már akkor megmondtam azt, hogy ez tulajdonképen odavezet, hogy nemsokára követni fogja a kinevezési rendszer. Mert oly idegen elemek hozattak be a megye közházába, a melyek a bureaucratiának tagjai; a bureaucratia pedig és 42