Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

•01. orsíftgos ftlés deozember 5-én, csfltfírtSlíSn. 1889. ggl könnyen hozzáférhető forumokat szervezze, a hol a sérelmek orvoslást találjanak. Ezek azt hiszik, hogy ezen az utón egy császárvágással egyszerre legyőzetnék minden baj, egyszerre véget érne minden méltó panasz és zúgolódás. A kik azonban áthatóbb tekintettel, mélyebb megfigyeléssel vizsgálják a törvényhatósági életet, régóta szemlélik, hogy ez a megyei központi elick, mely az állandó választmányban a közgyűlési tárgyak előkészítésénél dominál, a közigazgatási bizottságban az összes ügyekben alkalmazkodik. a megyei hatósági önkénynek olyan szervezett hatalmát teremte meg, a mely kiterjeszkedik a mindennapi élet részleieire s a mely épen, meit autonómia alakjában, szabadság örve alatt és az egyéni felelősség teljes kizárásával gördíthet akadályt minden lépésünk elé, százszorta súlyosabb és gyűlöletesebb az állami, de garantiákkal ellátott közigazgatási rendszer minden képzelhető hátrányainál. A megyei hatóságok nem győzik nagyjából sem végezni a reájok néző feladatokat. Ellátják az adó- és katonaügyet, mert ezek miatt nemcsak gyors és erélyes, hanem felfüggesztéssel is kezdődik ellenük a feo-yelmi kényszer Elhanyagolnak, mentségükre legyen mondva, hogy részben kénytelenek is elhanyagolni, mindent, a mi a közönségért van, a miért a panaszjog nem a főispánt, adófelügyelőt vagy ministeriumot, hanem a magánosokat illeti. Az iskola és közegészségügy, közlekedési és gondnoksági ügyek, rendészet és és toloncz ügy, valamint az összes községi ügyek elhanyagolásában, bár ázsiai állapotokat látunk mindenfelé, az egyes polgárra háruló kár vagy sérelem mégis jelentéktelenebb, hogysem érte a nehézkes fegyelmi útra lépnie s az alispánnal, szolgabiróval és szövetségeseikkel ujjat húznia érdemes volna. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mindezen igen nyomasztó közigazgatási bajok miatt tehát fegyelmi panaszok ritkán érkeznek be, de egész vidékek méltó zúgolódása és feljajdulása annál gyakoribb, csaknem szakadatlan. (Igás! ügy van ! jóbbfelől.) Ezért tartom én sürgősnek a közigazgatás óriási munkahalmazának megosztását egy centralisált állami szervezet és a helyi önkormányzat hatásköre között. Midőn tehát a kormány szerenesés pénzügyi politikája kezdi lehetővé tenni, hogy a közigazgatás radicalis reformjára gondoljunk s midőn e reformtól a közvélemény túlnyomó része egyenesen várja, hogy az a önkormányzat intézését a szakértelem és hivatás embereivel kinevezés utján eszközöltesse: akkor, ha akarjuk, hogy az állam és felelős kormánya administrativ hatalmának épségben tartása, sőt fokozása mellett, a közigazgatás szabadsága s a honpolgári önállóság is . mindenütt, a hol az jogosult, a hol az a politikai nemzet erejét vagy egységét nem gyengíti, megKÉPVH. KAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. óvassék; akkor a centralisált állami közigazgatáshoz okvetlenül meg kell alakítanunk az önkormányzatnak is egy lehetőleg tág és intensiv szerepkörét. Mindazok a közigazgatási ügyek, a melyek első sorban helyi érdekűek s a melyek testületek által — a helyi viszonyokkal ismerős elemekből alakíttatva — jobban végezhetők, mint a központi hivatalból, mindazok az ügyek, a melyeknél a tisztviselő' hivatűos önkénye, ballépése vagy egyoldalú elméleti felfogása a helyi érdekek egész sorát sértheti, mindezek a dolog természete szerint, a helyi önkormányzat hatáskörébe tartoznak. Az adminifttratiót, annak ezerféle ténykedéseit, új meg új. naponkint változó feladatait paragraphusokba szedni amúgy sem lehet. Pedig a mennyire a hivatalos hatáskör kiterjed, részint egy szolgálati pragmatica, részint törvény és rendeletek utján ez a jogállapotnak egyenesen követelménye és feltétele. Maga ezen körülmény kizárja, h központi kormány kezébe rakjunk le minden intézkedő hatalmat. A közigazgatás állomosítása, a hivatalos hatáskör tehát csakis odáig nyúlhat le. de odáig szerintem mindenesetre, a hol a kormányzat a helyi és egyéni jogosult érdekkel érintkezésbe jut s ezek különféleségeihez alkalmazkodni kénytelen. Vagyis katona- és adóügyekben le egészen a községig, sőt a község kehelében levő egyénig, egyéb ügyek-ben pedig odáig, a hol a közigazgatási feladatok hely és egyén szerinti elágazása kezdődik. Eddig terjedhet s itt véget kell érnie a központi kormány intézkedési jogának. Igenis én a centralisatio hive vagyok: óhajtom, hogy egy, a központi felelős kormánynak hierarchice alárendelt közigazgatási szervezettel szorosabbra tűzessék az álla intést minden alkatrésze, de ezen szervezet conditio sine quanonjakép oda állítom a helyi érdekeltségek hatáskörét, mint biztosítékát nemcsak az egyéni szabadságnak, hanem magának a helyes elintézés sikerének R Nemcsák időelőtti fejtegetés, de talán szerénytelenség is, vagy visszaélés lenne tőlem a tisztelt ház kitüntető ügyeimével, (Halljuk! Halljuk!) ha részletekbe bocsátkoznám a reformra vonatkozó nézeteim előadásával. Csupán egy-két problémával óhajtok még röviden foglalkozni, a melyek közigazgatásunk újjászervezésénél előtérben állanak. (Halljuk! Halljuk!) kz egyik probléma, hogy mekkora területi egység képezze az önkormányzat intézkedő hatalmának szinterét és hatáskörét. Csupán az intézkedő hatalmat említem, mert önkormányzati testületeket, a melyek az ellenőrzést és felügyeletet gyakorolják, az államszervezet minden fórumán nélkülözhetlennek gondolok. S itt nem tehetem, t. ház, hogy reá ne mutas41