Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

308 801. országos ülés decíember 5-én, csütörtökön. 1889. volna-e tekintendő az árvák vagyona, a gyámok és gondnokok kezelésében? Ezt, ugy hiszem, senki sem állítja. Mikor a Bach-korszak után az árva székek felállítása alkalmával ezekazárva-vagyont átvették, az egész országban az árváknak „jaj"-a hangzott fel, épen az árva-vagyon elkallódása miatt. Én tehát annak barátja, hogy a gyám- és gondnoksági ügyek bírósági hatáskörbe utaltassanak át, a felhozott okokból nem lehetek. T. képviselőház! Tegnap felemiitette, ha jól emlékszem, Apponyi t. képviselőtársam, hogy a belügyminister úr azon kijelentése, hogy az általa eszközöltetett vizsgálatokból arról győződött meg, hogy a közigazgatás sem nem olyan jó, mint a minőnek mondják, sem nem olyan rossz, mint a minőnek állítják hanem középúton van az igazság és a reform szüksége: az eddigi kormányzatnak elítélését képezi. T. ház ! Én nem akarok a felett vitatkozni, vájjon néhány vármegyének megvizsgálásából előállott azon eredmény, hogy egy-két vármegyében a közigazgatás jónak, egy párban megfelelőnek, ián egyben rossznak találtatott, mennyire alkalmas az eddigi kormányzat elitesére. Csak arról kívánok szólani, hogy a reformszükségének voltaképen mi az oka, hogy mi az oka annak, hogy a nemzet közszellemében gyökeret vert a reform szükségérzete és hogy ez érzett gyümölcsnek tekinthető. A t. ellenzék azt állítja, hogy ennek oka a közigazgatást befolyásoló pártkormányzatban rejlik, mely a polgár önérzetét és önérdekét elnyomja és a helyzetet türhetlenné teszi. Én, t. képviselőház, sokkal objectivebb, a dolgok rendjéből folyó természetes okát tudnám megmagyarázni a reform szükségének. (Halljuk.'Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy 1867-ben, illetőleg az alkotmányos aera beálltával közigazgatásunkat patriarchális állapotban találtuk, hogy közigazgatási törvények hiányában, a közigazgatási ágak fejletlensége folytán a tisztviselők legjobb belátásuk szerint, more patrio szoktak volt eljárni. Azt hiszem, méltóztatnak tudni — hisz Apponyi t. képviselőtársam is be ismerte — hogy az alkotmányos aera, de különösen Tisza Kálmán 15 évi kormányzata óta számtalan közigazgatási törvény létesült, melyek a közigazgatást kidomborították, az egyes közigazgatási ágakat kifejlesztették és igen sok oly közigazgatási feladatot vettek föl, melyekről korábban beszélni, úgyszólván nem is lehetett. Ezen közigazgatási feladatok a polgárok által felismertetvén, igen természetes, hogy annak jóságát belátták és felébredt bennök a hajlam a közigazgatási modern intézmények iránt. És miután ezen feladatok megoldására nagyobb szakértelem, képzettség, pontosság, nagyobb ttgybuzgalom és lelkiismeretesség kívántatik, a mostani választási rendszer mellett pedig ezen kellékek, eléggé el nem érhetők és a létező munkaerő sem elégséges ezen körülmények voltaképen okai annak, hogy a reform szüksége beállott. Méltóztatnak tudni, hogy a községek belügyeiben, de a törvényhatósági és állami közigazgatásban is az átruházott jogkörben a végrehajtásnál a közigazgatás egyes szálai a község kezében csomósodnak össze. Már most bármily üdvös törvény vagy rendelet alkottassék, bármily helyes közigazgatási határozat hozassék, ha a végrehajtás nem foganatosítható, jó közigazgatást hiába várunk. Azt pedig nem tagadhatja senki, hogy a községekben nincs meg az az intellectualis, de erkölcsi erő sem, hogy e közigazgatási feladatok betöltésére képesek volnának. Első sorban tehát ez is oka annak, hogy a közigazgatási reformok szüksége elérkezett, szükséges, hogy mód kerestessék, hogy e feladatoknak megfelelő közegek állíttassanak fel, akár az osztrák mintára a közigazgatási egység létesítésével, vagy bármely más módozattal, de annyi kétségtelen, hogy a községek részére bizonyos kényszerítő hatalmi jog is adassék, különösen pedig kihágási szabályrendeletek alkotásának joga is, mert e nélkül feladatukat sohasem effectuaIhatják. A reform szükségének oka abban is rejlik, hogy a járási tisztviselő a községeket nem képes ellenőrizni. Az egyes járások 100—115 községre terjednek kies így nem lehet kívánni, hogy a főszolgabíró évenkint többször meglátogassa a községeket és ellenőrizze a végrehajtást, mikor számtalan nyilvántartási, kimutatási, jelentéstételi és egyébb teendőkkel is el van foglalva, azonkívül pedig hatáskörébe tartozik a katonaügy, az iparügy, a cselédügy, a szegényügy, az állategészségügy stb. oly halmaza a teendőknek, hogy ezeket és még a községi kormányzati teendőket is a mostani munka erővel, midőn rendelkezésére egy irnok és közigazgatási gyakornokai!, teljes lehetetlenség, hogy elláthassák (Ellentmondások a szélső balon) és ezeken kívül még minden községben elöljárókat is választathassanak. Csatár Zsigmond: Évenként egyszer ! Varasdy Károly: De ha azt akarjuk, hogy jó legyen a közigazgatás ós hogy az kellően ellenőriztessék; akkor többször kellene eljárniok, már pedig annyi időt a hivatali teendőktől elvonni nem képesek. (Ellentmondások a szélső oahn.) Abban is rejlik a baj, t. ház, hogy az alispánok sem képesek ellenőrizni a községi és a járási administratiót; az alispánok annyi bizottságnak tagjai, előadói, elnökei és annyi representafionalis dolgaik vannak, hogy lehetetlen a járásokat és községeket évenkint többször meglátogatniok. Midőn egy megyében, mint pl. Vasmegyeijén 634 község van, teljes lehetetlenség, hogy az alispán