Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-301

301. országos ülés deezember 5-én, csütörtökön. 1889. g()9 ezeket ellenőrizze. E tekintetben nem akarom mint panaeeát felemlíteni, de felvettem az eszmét, hogy az ellenőrzés lehetővé tétele végett nem volna-e helyes az ezelőtt fennállott főbírói rendszert életbeléptetni és egy-két járásban az ellenőrzés jogát annak részére biztosítani. A központban is létezik, a mai rendszer folytán is hiba annyiban, hogy a harmad- és másodaljegyzői állásokba a választás folytán sokszor az egyetemi port alig levert fiatal emberek jutnak, a kiknek referádájában hogy mikép nyugodhatik meg az alispán ós ha lelkiismeretes akar lenni, afelülvizs gálatra mennyi idó't kell fordítania: mindenki beláthatja. E tekintetben is nem panaceakép, de mint eszmét felemlítem, hogy a szakreferensek rendszere e dolgon szintén segítene. De némileg abban is látom a bajt, hogy a ministeriumokban s gyakornokoktól egész a ministeri tanácsosi állásokig léptettetnek elő az egyének a vidékről, a városok és megyékből pedig nem visznek fel elegendő számú tisztviselőket, továbbá nem helyeznek ki a központból tisztviselőket az egyes vidékekre és így a külközigazgatást nem ismerik teljesen, azért igen sokszor oly rendeleteket és utasításokat adnak ki, a melyek a gyakorlati élet követelményeivel össze nem egyeztethetők. Én a vizsgálatokra, melyek a közpotból teljesíttetnek, súlyt csak akkor helyezek, ha oly egyének küldetnek ki, a kik a gyakorlati közigazgatással is foglalkoztak. Mert a ki nem ismeri a gyakorlati közigazgatás minden részletét, az, felfogásom szerint, vizsgálatot sem képes teljesíteni. Gróf Apponyi Albert t. képvilőtár~am elismerte — gondolom — a ministerelnökibudget tárgyalása alkalmával, hogy az eddigi kormányzat a közigazgatás reformálásának épületéhez igen sok jó anyagot hordott össze. Gróf Apponyi Albert: Keveset! Varasdy Károly: Sokat méltóztatott mondani. Emlékszem rá, hogy azt is méltóztatott mondani, hogy rosszat és középszeríít is, de határozottan mondta, hogy sok anyagot hordott össze. Nincs Európában állam, mely a jogállam, a magyar állam közigazgatásához, a joguralom biztosításához, az alkotmány és polgári szabadság garantiáinak megszerzéséhez minden előkészület, előfeltétel nélkül jutott volna, Mindenütt volt bizonyos átmenetiidőszak, amely alatt létesíttettek a közigazgatási anyagi törvények, a melyek alapjául szolgáltak a felépítendő közigazgatásnak. Az eddigi kormányzat is mit tett? A közigazgatás terén lévő hiányokat igyekezett pótolni, közigazgatási anyagi törvényeket alkotott, megszerezte a reforraáláshoz szükséges munkaerőt a minősítési törvénynyel, szóval előidézte azt, hogy ma ott állunk, hogy a reform lehetséges. Ezért tehát a a kormányt, nem vád, hanem elismerés kell, hogy illesse. Minthogy a t. belügminister ur tegnapi beszédjéből meggyőződtem arról, hogy feladatának magaslatán áll, hozzá teljes bizalommal viseltetem; egy kérést vagyok bátor hozzá intézni. A reformtörvények létesítésénél kövesse azt, amit az athenei böics törvényhozó, Solon mondott, hogy ő Athénének nem a legjobb törvényeket hozta, melyeket képzelni lehet, de a legjobbakat, melyeket a nép elviselhet. Hiszem, hogy a t. belügyminister ur is a nemzet jellemével megfelelő, e magyar állmaeszme érdeke által követelt institutiókat igyekszik létesíteni és oda törekszik, hogy a magyar nemzet, a magyar állam consolidatiójának nagy műve minél előbb befejeztessék és hogy a személy és vagyonbátorlét biztosításával a nemzeti jólétnek és a nemzet közgazdasági boldogulásánakis alapja vettessék. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bartha Miklós: T. képviselőház! A t. belügyminister ur tegnapi beszédében a közigazgatási törvényjavaslatok előterjesztését igérte. Ezen ígéretet örömmel fogadom s nem kívánom levonni ezen ígéret consequentiáját abból a szempontból, hogy már magában ezen igéi étben menynyi vád rejlik a megelőző kormányzattal szemben, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A megigért törvényjavaslatokhoz természetszerűleg nem szólok, mert tartalmukat nem ismerem, de a belügyminister ur azt is megígérte, hogy a közigazgatást államosítani fogja és miután ezen igéret beváltása nézetem szerint a megyei rendszer összezsugorodását és életképtelenné tételét jelenti, erre nézve, mielőtt ezen nyolezadszázados intézményünkre halálos fejszecsapás méretnék, a t. ház engedelmével bátor leszek azon institutiónak a mivoltával kissé foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Előre kijelentem, hogy részletekbe bocsátkozni nem fogok, mert a mai tárgyalásnak, felfogásom szerint ez nem feladata. (Helyeslés.) Kijelentem továbbá azt, hogy nekem a mostani megye, a mely ugy szerkezetében, mint tartalmában a pártadministratio révén a párturalom kedveért meg van rontva, a melyben az önkormányzat előnyei nem jutnak kifejezésre, ellenben a központosításnak minden hátránya kifejezésre jut, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy nekem ez a mai megye jelen szerkezetében és tartalmában nem ideálom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Előttem egy restaurált megye képe lebeg, a melyben a főispán hatalma vissza van szorítva a maga illetékes felügyeleti és ellenőrzési jogkörébe, (Helyeslés a szélső baloldalon) egy megye, mely hatáskörét kiterjeszti az által, hogy a helyi, közlekedési, tanügyi, közgazdasági élet jelentékeny részét is magába öleli; (Helyeslés a szélső