Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

972 299. országos Ülés deczember S-sVn, kedden. 1399. mon kérik a kormányzati ág vezetését, a mit tet­tünk és mulasztottunk és ha akkor nyilatkozunk, a minthogy kötelességünk nyilatkozni, bírálatot is mondhatnak fölöttünk, véleményt, követeléseket is formálhatnak irányunkban. Eldönthetik azután azt a nagy kérdést, a mely mint egy oldatlan kétely itt lebeg ebben a teremben, hogy megfelel-e a kormány a parla­menti kormányforma azon alapelvének, hogy mint cabinet egységes politikát kell követnie solidaris felelősség súlya alatt, (Élénk helyeslés jobbfelől) valamint meggyőződésem t. eollegáimról és hatá­rozottan mondom, magamról is, hogy semminemű kérdés elől ki nem térünk és legjobb belátásunk szerint, teljes tudatában annak, hogy az adott szót be kell váltani, nyilatkozni fogunk. Ez a tárgya­lásoknak normális menete. A tárgyalások normá­lis menetéhez tartozik azután az — és ez ellen én nem szólok, ha a legerősebb, a legszilajabb tá­madások történnek ellenünk, ha a legerősebb fel­szólalások történnek is mellettünk, mindig alapul véve azt, hogy azon eHek és azon irány, melyet megjelöltünk és melyet képviselünk, melyen ál­lunk vagy bukunk, (Általános élénk helyeslés) váj­jon birja-e ennek az oldalnak, az egész pártnak, melyre támaszkodunk, vagy a mint épen nem le­hetetlen, egyes részében az ellenzéknek helyeslé­sét és ki is fejezhetik azt, vájjon veszedelmes-e, rossz-e az a politika és meg is vizsgálhatják, váj­jon a tettek megfelelnek-e a szavaknak a kor­mányzatnak általános vitelére nézve is. Mondom, ezen az alapon ütközhetünk tüzesen és belemerül­hetünk a viták szilaj forgószelébe, de sohasem normális tárgyalás az, soha nem normális alapja a parlamenti ellenőrzésnek az, ha minderre nem tá­maszkodunk, mindezt be nem várjuk, hanem pusz­tán feltételezések és jövendölések alapján hypo­erisissel vádolunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem én félek a küzdelemtől, t. képviselőtársam. Ezen az alapon, ezen korlátok között, az egyedüliek között, melyeket a képviseleti kormányforma is­mer és megkövetel, felajánlom a normális tárgya­lást és ennek keretében felajánlom a legélesebb, a legerősebb küzdelmet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ennyit általánosságban. És most, t. ház, miután már felszólaltam, át­térek arra, a mi felszólalásom tulaj donképi indoka, (Halljuk!) tudniillik helyzetemre a cabinetben és e pártban, a melynek tagja vagyok, a szabadelvű pártban. (Halljuk!) Először is én nem hypocrisis alapján jutottam ide, (Helyeslés jobbfelől) mert hi­vatkozom mindenkire, hogy arra nézve, hogy én mikép gondolkozom, mikép fogom fel azon gya­korlati problémákat, gyakorlati feladatait a ma­gyar nemzeti politikának, nyilatkoztam nem egy helyen, nem egy ízben választóim előtt, annak a pártnak az értekezletén, a melyhez tartozom, (He­lyeslés) választóirahoz intézett nyilt levelemben Mindezek nyilvánosságra voltak szánva és eléje ke­rültek. Nyilatkoztam oly határozottsággal, oly rész­letességgel, hogy többet tőlem semmiféle oldalról sem kívánhatnak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezen nyilatkozatom mellett maradok ma is. (Általános helyeslés.) S a mik azóta történtek, csak megerő­sítenek abban, hogy én ezen nyilatkozatom irá­nyában becsületesen meg is maradhatok, solidäri­tásban a cabinettel. (Helyeslés a jobboldalon.) A múltra nézve, t. ház, midőn ide léptem, sem nyilatkozatot nem tettem és mondhatom, soha senkinek eszébe nem jutott abban kételkedni, hogy semmit azon elvekből, a mit én a reformokra nézve a múltban hirdettem, sem szépíteni, sem visszavonni, sem változtatni nem akarok és nem fogok. (Helyeslés.) Meggyőződésem lényegét ide­hoztam és merem mondani, hogy az a meggyőző­dés, a melylyel idejöttem, nem idegen, nem össze­férhetlen ebben a pártban. (Élénk helyeslés jobb­felől.) És t. képviselőtársaimon lesz egyenesen a sor — s erre nem én jogosítom fel őket, ez az ő jo­guk, a parlamenti élet törvénye és én csak egye­nesen kérem arra: ellenőrizzék, hogy ugy lesz-e, megfelelek-e azon nyilatkozatomnak ? (Élénk he­lyeslés.) Azután pártonkívüli állásomból léptem én ide, (Igaz! Ugy van!) minden kötelességnek, a melyet a legkényesebb igény formálhatott hozzám, igye­keztem megfelelni és most, midőn itt vagyok eb­ben a cabinetben és itt yan ez a párt, a mely a cabinetet azon az alapon, a mint a cabinet kike­reste és kifejtette Magyarország jövő politikáját, a nemzeti politikának főbb elveit és irányait, azon gyakorlati feladatoknak egész sorozatát, a melye­ket meg kell nevezni, hogy érthető legyen s hogy becsületesen lehessen egy pártnak és az országnak támogatását felhívni, ezen az alapon támogat ben­nünket a párt (Ugy van! jobbfelől) s reméljük — és erre törekedni fogunk — hogy az ország tá­mogasson. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De neu jött — legalább itt — kifejezésre azon feltételezés, egész nyíltan mondom meg, hogy én hátsó gondolattal jöttem be, akár az országgal szemben is: mert bármennyire nem tartom maga­mat nagy emberek, annyi politikai jelentőséget mégis tulajdonítok magamnak, hogy teljes őszinte­séggel tartozom az országnak és teljes, férfias meg­állással a kimondott szónok. (Élénk helyeslés jobb­felől.) T. ház! Azt senki sem tette fel rólam és ha ki­fejeztetett volna, megvallom általam is felemlitte­tett volna és indignatióval utasítottam volna vissza, hogy én itt — mint arról az oldalról jött — de csak tréfás, szerfölött ízléstelen közbekiáltás mon­dotta valami trójai lónak, vagy a trójai ló belse­jének szerepére vállalkoztam volná. (K'őébessólás baloldalról: Csatár mondotta!) Mondom,csak közbe­kiáltás volt, magam sem vettem komolyan, talán

Next

/
Thumbnails
Contents