Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

268 299. országos ülés deezember 8-án. keááen, 18». a közvéleményre hatott épen a ministereinök ellenében. (Igaz! Ugy van! a bal- én szélsőbalon.) Ez az, a mit én tartoztam a képviselő urnak tegnapi beszédére megmondani. A midőn Ugron t. képviselőtársam a tegnapi napon azt mondta, hogy tehát miért nem állanak fel a túloldalról a tekintélylyel biró, vagyis magyarán mondva oszlopos tagjai, miért nem emelik fel hangjukat, miért nem hallatják véleményüket, miért nem hozzák fel érveiket és miért nem mondják meg azt, hogy miben gyökerezik tulajdonképen a ministerelnöknek hirdetett nélkülözhetlensége? Hát Ugron képviselőtársam másra gondolt, mint arra, a mi ma bekövetkezett. Én egész tisztelettel viseltetem az eddig felszólalt képviselő urak jelleme, képessége és hivatottsága iránt, de azt hiszem, ők maguknak is meg fogják vallani azt, hogy rajtuk kivül — már rövid parlamenti multuknál fogva — sokkalta betelepedettebb és oszloposabb férfiak is vannak ott a túlsó oldalon, a kiknek szavait meghallani, nemcsak incidentaliter, nemcsak egy felhívásnál — akarjuk, hanem az ország érdekében levő dolognak tartjuk. Miért nem halljuk mi pl. Falk Miksát, a kiegyezési miinek egyik historiographusát? Miért hallgat Széll Kálmán, a kinek most különösen -legalább az én nézetem szerint — kötelessége volna nyilatkozni tisztán a pénzügyi helyzetre való tekintetből is; mert hisz ő egykoron lemondott a pénzügyek vezetésétől azon indokolással, hogy Bosznia-Herczegovina occupatiója következtében Magyarország pénzügyeit rendezni nem lehet és ime önök most azt hirdetik, hogy Magyarország pénzügyei tökéletesen rendezve vannak, nincsen semmi baj. Saját reputatiója követelné meg, hogy álljon fel és foglaljon állást a dolgok új alakulásával szemben. Miért nem szólalnak itt fel azon férfiak, kiket önök meg szoktak választani újévkor, hogy a ministerelnök urat üdvözöljék ? Elvégre egy üdvözletnek elmondása nem oly rendkívüli dolog; hanem halljuk őket a legilletékesebb helyen, Magyarország parlamentjében. T. ház! Ha arról van szó, hogy a parlamenti helyzet tisztuljon, akkor fel kell szólalni mindkét részről azoknak, a kik igazi tapasztalattal és súlylyal birnak. De tiszta dolog és semmi kétség az iránt, hogy mi folyik a túlsó oldalon velünk szem ben. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egy ellenzék, t. ház, mely 15 év óta szünet nélkül eszmét eszme után felkarol, harczot harcz után vív, mely erejének legjavát behozza és érvényesíti a teremben, mivel találkozik e házban ? Hiszen valóságos ostorsuhintásnak kellett bekövetkezni tegnap, hogy ma a túlsó oldalról pár szónok hallassa szavát. De mi nem azt akartuk tudni, hogy a t. túlsó oldalon a dícshymnusok tekintetében mily magasra tudnak szárnyalni a ministerelnök úrral szemben, hanem a helyzet tisztázását kívánjuk, nem ezen és nem a túlsó oldal, hanem a nemzet érdekében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy menjünk messzebbre vissza. Hogyan került a t. ministerelnök ur azon székbe, melyben ma ül? (Halljuk! Halljuk!) Elveinek teljes épségben tartásával. (Mozgása szélsöbaloldalon.) Hogyan került a t. igazságügyminister ur azon székbe? Elveinek teljes fentartásával; annak kijelentésével, hogy azon az úton, mely innen (szóló az ellenzék padjaira mutat) a szabadelvű körbe vezetett, azon elvekből semmit sem veszthet el. Szilágyi Dezső, igazságügyi minister: Nem az ellenzék padjairól kerültem oda. Herman Ottó: Hogyan kezd a közélet számos férfia most hivatalba j ütni ? Elveik teljes fentartásuk mellett. Ha ez nem hypocrisis, t. ház, ha ez nem a magyar közélet megmérgezése, nem a parlamentarismus meghamisítása, akkor nem tudom, hogy mit jelentsen egyebet; és én bámulatomat fejezem ki különösen a t. igazságügyministerrel szemben, hogy ő az áramlatok által oda engedte magát ragadtatni és elhiszi, hogy valaki ellenzéki elveinek — mert hiszen azok voltak elvei, cs.^k nem desavouálja a maga múltját — . .. Szilágyi Dezső, igazságügyi minister: N em! Herman Ottó: . . . elveinek teljes épségben tartása mellett bement a kormányba, sőt hirdeti a solidaritást azon ministerelnökkel szemben, kinek hosszú időn át oly erélyes ós hathatós oppositiót csinált. Egy hasonlattal élek, t. ház; nem a magamé, de igaz, bárki mondta is. (Halljuk! Halljuk !) Egy hordó, a melyben egyszer eczet volt, mindent eezetté változtat és önök azt az 1875-ben a fusió által megsavanyított hordót töltögethetik a tokaji hegy legnemesebb levével, töltögethetik nectárral, annak szükségkép meg kell eczetesedni. (Élénk tetszés és derültség a balés szélső baloldalon.) Hát, t. ministerelnök ur, a 15 évi kormányzata alatt mivé lett a viszony a kormánypárt és az ellenzékiek között? Vájjon nem a ministerelnök ur kormányzata alatt jött az létre, hogy formális proscriptiót folytatnak mindennel szemben, a mi ellenzéki. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondások jobbfélöl.) k községekben, a megyékben és Magyarország közéletében mindenütt a proscriptio divik. Nem az a kérdés, hogy hol a tehetség, hol a képesség, hanem, hogy hol a szolgalelkűség. (Ugy van!a szélsöbaloldalon) Csak egy qualificatió van Magyarországon: a^kormánypártiság. ( Ugy van! a szélső baloldaoln.) És ha vannak mégis ambitiók, melyek működési tért keresnek, ott van a t. igazságügyminister ur, csak a kormánypártiság árán érhetik el azt. (Mozgás a jobboldalon. Ugy van! a szélső baloldalon.) Mit tettek önök azon a téren, hogy Magyarország társadalmában a különböző véleményű,