Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

SBf, orsfágAB ülés deecentber 3-án, kedden. 1888. §g$ különböze törekvésű elemek érdesén össze ne ütközzenek? Nemcsak a politikai téren, hanem a társadalmi a tudományos téren is, vagy bárhol a kizárás indokolása mindig az ellenzékiség volt. És ha [itt megtámadjuk a ministerelnök úrnak személyes pótlékát és látom, hogy milyen gúnyos mösolylyal fogadják a túloldalon ezt a támadást s hogy milyen tűzzel és hévvel áll elő Horváth Gyula képviselő ur, azt mondván, hogy ő egy ministerelnöktől nem mulatozást, nem evést-ivást, hanem munkát vár. . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van!) T. ház, az nagyon helyes. Valósággal dolgoznunk kell mindnyájunknak, hanem a mi alól még a legdeinoeraticusabb állam feje, az amerikai köztársaság elnöke sem tudja magát kivonni és nem is vonja ki magát okosságból és a minek eleget te>z a franczia köztársaság elnöke és eleget tesz minden férfi, a ki a közéletben vezető szerepet ját zik, az nem az evés-ivás, hanem a különböző elemek ös-vzetalálkozása, a különböző elemeknek egymás közötti megismerkedése, (Ugy van ! a jobboldalon) azon csúcsoknak és érdességeknek lecsiszolása, a mit valósággal nem érhetünk el máskép, minthogy találkozzanak a mindenféle gondolkodású és törekvésű emberek. Nem tőlünk ered, hanem — tiszta tudattal mondható m —a túloldal részérői tapasztaljuk, hogy az ellenzékben ellenséget látnak és semmi mást nem keresnek az ellenzékben, mint üldözni és kivetni valót. A dolgok ily állásánál fogva gondolkozóba kell esnie az embernek és nincs semmi oly jellemző, mint az az interpretatio, a melylyel Vállyi Árpád t. képviselőtársam határozati javaslata találkozott épen a ministerelnök ur részéről. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy hiszen nem is képzelhető, hogy magyar minister alkotmányellenes eskünek vesse magát alá, A t. ministerelnök ur hosszú politikai pályája után talán csak tudhatná azt, hogy nem az a kérdés, hogy önök miféle esküt mondanak, hanem, hogy az az eskü Magyarország törvénykönyvébe foglaltassák. Mi a valóságot keressük és a társadalom is kell, hogy ismerje azt a fogadalmat, a melyet önöknek le kell tenniök. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én teljesen osztozom azoknak meggyőződésében, a kik azt mondják, hogy ugy, a mint ma alakult a helyzet, azzal a methodussal, melyet önök folytatnak, azt többé rendbe hozni nem lehet s annak más orvossága nincs, mint gyökeres rendszer-változás. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi fontosabb az országra nézve, Tisza Kálmán megmaradása-e, vagy a magyar parlament normális funetiója? Mert a kérdés ugy áll. Nekem lelkiismeretem azt mondja, hogy sokkal fontosabb a ház normális funetiója és nemcsak pillanatnyi érdekből, hanem abból is, a mit Ugron Gábor képviselőtársam tegnap igen jól hangsúlyoztatok, hogy tudniillik Magyarországon semmiféle vezéreszme, semmi előre törő egészséges törekvés nincs. Az ilyen eszme és törekvés helyébe odaállították önök a helyi érdekek, a személyes érdekek istápolását, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) egy kielégítést máról holnapra; a mely eljárásra mi, kik időkön át nehéz harezot vívunk a nemzeti élet érdekében, rá nem állhatunk, azt meg nem tűrhetjük. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Jól van, t. ház. Most látjuk az elfajulást, magában véve az a kinos jelenet, mely e házban ma lefolyt s mely a lefolyt jelenetek sorozatainak fokozása, intsen minden igaz hazafit arra, hogy vegye fontolóra a helyzetet (Ugy van! ügy van! a balés szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon.: Ugy van! Intse Önöket rá!) Hiszen ha a ministerelnök úr egyébben, ha az ellenzékben látja az okot, oszlassa fel a házat. (Ugy van! a bal és szélső baloldalon ) Mi nem félünk a választásoktól, nincs okunk rá. Ha minket Magyarország polgársága— de csak a választások tisztasága mellett — cserben fog hagyni, legyen önöknek igazuk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) De azon a nyomon, a melyen a ministerelnök ur halad, nincs kiegyezés, nincs parlamenti normális kerékvágásba való visszatérés. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondják, a közvélemény nem mozdul meg mi mellettünk. Mellettünk megmozdul a közvélemény 48 óra alatt abban a perezben, a melyben felhívjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség a jobbóldalon. Felkiáltások jobbról: Tudjuk!) Ne méltóztassanak a csőcseléket s egyéb régi nótát ismételni. De hát miért nem mozdul meg a közvélemény a ministerelnök ur mellett? Miért nem gyűléseznek azok a fényes testületek és nem küldik egymás után sorjában a bizalmi feliratokat? Miért nem hallunk egyebet, mint egy más férfiú dicsőítését, magától a nemzet nagyreményű fiatalságától nem halljuk Tisza dicsőítését, hanem a Kossuthét 1 (Éljenzés a szélső baloldalon,) Önök megkísérelhetik, hogy sophismákkal elütik a honosítási kérdést, de vájjon megnyugtatják-e vele a magyar társadalmat és vájjon megnyugazik-e a magyar nemzet, melynek valóban szivébe nyúltak be kegyetlenül s annak kegyeletét sértik meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur egész törekvése, egész kormányzata csak a közönséges mindennapi siker hajhászata, minden terv és megfontolás nélkül. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azok, a kik az ő háta mögött ülnek, különösen a fiatalok, nekünk öregeknek szemünk láttára növekedtek, ismerjük politikai működésüket, törekvésüket, látjuk hogy szemünkbe kaczagnak, reánk vigyorognak, (Élénk félkiáltások a jobboldalon: Nem igaz! Nem igaz! Micsoda hang ez!) de csak akkor szólalnak meg, mikor dicshymnust kell zengeni. Hol vannak hát az eszmék, melyeket önök vitat-