Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

390. országos ölés deczei (ügy van! ügy van !a jobboldalon.) De midőn felszólalok, t. ház, mi sincs távolabb tőlem, mint az, hogy szükségét látnám, vagy magamat hívatva érezném, a t. minisíerelnök ur védelmére kelni. Embere ő annak és nem Szorult az én gyenge tehetségemre, sem a mások erősebb képességére, megmutatta ő azt annyiszor és annyiszor, a mikor nyomós érveire és meggyőző indokaira csak zajongással tudott felelni a t. ellenzék, (ügy van! ügy van ! a jobboldalon.) Ha mégis felszólalok, teszem ezt, t. ház, azért, hogy megmutassam, hogy meggyőződésemnek minden megtámadtatással szemben is van bátorságom kifejezést adni, hogy nem tétovázom nyíltan is kimondani azt, hogy a ministerelnök urnak hazafiasságát kifogástalannak, politikáját jónak és helyesnek, működését pedig a hazára üdvösnek tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És épen azért, mert igy gondolkozom, igy érzek és igy vagyok meggyőződve, midőn az érdemileg különben sem kifogásolt, még kevésbé megtámadott költségvetést elfogadom, egyúttal kénytelen vagyok Ugron Gábor t. képviselőtársam azon kívánságával szemben, hogy temessük el a ministerelnök urat, egy jobb, keresztény emberhez, tehát ő hozzá is illőbb, pártjának, saját pártunknak és az egész országnak inkább érdekében álló kívánsággal válaszolni: vajha a végzet az általa oly igen sürgetett ezen temetést tőlünk még messze időkre elhalasztaná. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről iparkodjam a parlamenti helyzetet egy világos kérdésbe összefoglalni, a mely — hitem szerint —- ezt a helyzetet teljesen megvilágítja. Nem kecsegtetem ugyan magamat avval, hogy ennek a megvilágításnak helyességét a t. túloldal meg fogja nekem engedni; de meg vagyok győződve arról, hogy az ellenzék az én véleményemet osztja. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) A kérdés, t, képviselőház, az: méltóztatik-e azt kívánni, hogy itt normális parlamenti helyzet és parlamenti vitatkozás legyen? Ha ezt önök is úgy kívánják, mint a hogy mi kívánjuk, akkor el kell távolítani azt az okot, mely a parlamenti helyzetet tarthatatlanná teszi. (Élénk helyeslés balfelöl) Természetesen az ok semmi más, mint Magyarország ministerelnöke, Tisza Kálmán. (Igaz! ügy van! balfelöl.) T. képviselőház! En iparkodom a helyzetet objectivitással jellemezni és elkövetem magamon azt az erőszakot is, hogy iparkodom teljes objectivitással Tisza Kálmánnal szemben is megmondani a véleményemet. (Halljuk.! Halljuk!) Az kétségtelen dolog, t. képviselőház, hogy a 15 évi kormányzásnak és e kormányzás rossz következményeinek a culminatiója most következett be és ugy Ugron Gábor, mint gróf Apponyi Albert 267 t. képviselő ur a tegnapi napon világosan és tisztán levezették a dolgot odáig, hogy a helyzet kezdődik a véderő-törvényjavaslatnak 14., illetőleg 25. §-ával. Ha mi nem tartjuk meg a parlamentben azt, hogy a kormány az elvek mellett áll és ugyanazon elvekkel bukik is, akkor bekövetkezik az a helyzet, a melyet Beőthy Ákos t. képviselőtársam a múltkor nagyon élesen fejezett ki, amidőn Hegedűs Sándornak felhozta az esetet az angol parlamentből, az ellopott ruháról vagyis az elvek eltulajdonításáról; arról a veszedelemről, hogy akkor a parlamentben bekövetkezhetik az, hogy iparlovagok és szédelgők fogják a kormányt, illetőleg annak többségét alkotni. (Mozgás jobbfelől. Halljuk! Halljuk! balfélől.) Ezekkel szemben, t. képviselőház, midőn azt a meggyőződést fejezem ki, hogy a parlamenti helyzet összebonyolítása a véderő-törvényjavaslat ötletéből, különösen annak 14. §-ából indult ki, legyen szabad mindenekelőtt rámutatnom arra, hogy mennyiben volt competens Horváth Gyula t. képviselő úr tegnap azt a beszédét elmondani, a melyet elmondott. (Halljuk! Halljuk!) A midőn a competentia kérdését felvetem, nem akarom a szólásjogot megtámadni, mert az a t. képviselő urat minden körülmények közt megilleti, de a helyzetből kifolyólag az én kérdésem indokolt. A ki közelről figyelte meg azokat a bonyodalmakat és azt az izgalmat, tudhatta, hogy a véderő-törvényjavaslat vitatásából kiindult mozgalmaknak culminatiója volt. Előidézte Horváth Gyula t. képviselőtársam avval, hogy oppositiot alkotott a szabadelvű kör kebelében, lemondott a ház alelnöki tisztségéről és valóságos mozgalmat indított a ministerelnök ur intentiója ellen, a mely akkor az volt, hogy ő bizonyítsa be, hogy a 14. §. új szövegezése tulajdon az, a mi a régié volt. Horváth Gyula: Nem ugy volt ez! Hermán Ottó: Az ő egyénisége eléggé ki van domborodva Magyarország közéletében ebben a tekintetben és hogy ha ő a szabadelvű pártban, a melynek fegyelmezettségét mindnyájan ismerjük, feláll és oppositiot csinál és ha ehhez az oppositióhoz Hegedűs Sándor és gr. Csáky László is hozzácsatlakoznak: akkor nemcsak mi, hanem Magyarország egész közvéleménye komolyan veszi azt az oppositiot. A t. képviselő ur egyenesen kihítta Magyarország közvéleményét, hogy foglaljon állást a ministerelnök urnak akkori intentiója ellenében. (Igaz! Ugy van! a bal és szélsőbalon.) A mozgalmak megindultak és az nagy hullámokat vetett. De ha a t. képviselő ur magára vette azt a felszólítást, a melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam a túloldalhoz intézett, t. i. hogy miért nem állanak fel a túloldal oszlopos tagjai és miért nem védik a ministerelnököt? ő nem volt illetékes arra, már azért sem, mert a véderő-vitában azon állást foglalta el, ellenzéket csinált és ezzel az ő eljárásával 34* ber S*án, kedden. 1889.