Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-299
266 299. országos ülés deczeinber 8-án, kedden. 1889. A mi Horváth Gyula t. képviselő urnak oly roppant magánkivüliségét illeti, (Felkiáltások jóbbfelől: Méltó felháborodását!) annak az indokát nem értem. (Nagy zaj a jobbóldalon. Felkiáltások: Nem bizony, mert nincs fogalma a becsületről!) Nem értem, mi indította őt ily roppant haragra és arra, hogy engem olyasmivel vádoljon, a mit én nem tettem, mert én őt egyáltalában nem vádoltam. (Derültség jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalról: Nem vádolt senkit!) Én ugyanis azt mondottam, hogy nem tartom helyesnek, hogy képviselők még olyan hivatalokat is, melyekkel fizetés nem jár, minők kormánybiztosi állások, elvállaljanak. (Zaj jobbfelöl.) Én csak azt mondottam, hogy a t. képviselő ur szerződési viszonyban van a •kormánynyal. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Ugy van! Ugy van!) Ilock János: Ezt mondotta és semmi mást! Elnök: Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Orbán Balázs: És ebből azt a következtetést vontam le, hogy mi megengedhetjük magunknak és mi koezkáztathatjuk azon állítást, hogy az ilyen módon a kormánynyal összeköttetésben levő képviselő védelmére olyan nagy súlyt nem fekte tünk. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hogy mi rágalom van ebben: nem tudom, (Nevetés jobbról) miután ez tény és valóság. Hisz a t. képviselő ur a múlt évben maga is elismerte azt, (Felkiáltások jobbfelöl: Nem ismerte el!) hogy a Bulgáriába és Szerbiába szállított sónak métermázsáját a kincstár részben 65 krajezárért, részben 80 krért és 1 forintért szolgáltatja ki; hogy ezzel nagyon is kedvezményes vasúti szállítás van összekötve és hogy ő és társai szállítják a sót azon keleti országokba. Ezt maga a képviselő ur is beismerte. (Felkiáltások jobbfélöl: Nem ismerte be! Zaj.) Én nem tudom, hogy ebben mi rágalmazás lehet, miután ez egy önmaga által is beismert tény. (Félkiáltások jobbfelöl: Nem ismerte be !) Minthogy pedig a képviselő ur azt is állította, hogy ebből neki semmi anyagi haszna nincs: erre bátor voltam beszédemben azt megjegyezni, hogy a kaszinóban máskép tudják. (Nagy zaj a jobboldalon) Ezt is tartozom t. ház, kimagyarázni. (Zaj.) Ezt azért mondtam, mert tudomásuk van a kaszinó tagjainak arról, hogy bizonyos kártyaadósság sóutalványokkal lett fedezve. (Zajos felkiáltások jobbról: Rendre! Nem tartozik ide! Ki vele! Nagy zaj.) Elnök: (Csenget. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az elnököt!) T. ház! A tanácskozási rend érdekében kénytelen vagyok közbe szólni. (Halljuk! Halljuk! Helyeslés a jobboldalon.) Általában, ha itt a ház előtt valamely képviselő azzal gy amisittatik, hogy itteni eljárása, itteni szavai nem képviselői meggyőződéséből származnak, ez sértés. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon természetes tehát, hogy ha valaki individualiter támadtatik meg ekkép : bizony nagyon nehéz neki élesen nem felelni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez psychologiai igazság. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De mikor a ház előtt be nem bizonyítható dolgok hozatnak fel, ez azután már kétszeres sértés;; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon,.) Ha pedig olyan dolgok állíttatnak itt, minők ama bizonyos iratokra vagy utalányokra, a melyek épen nem bizonyíthatók : ez azután gyanúsítássá válik, a mit elnéznem nem lehet. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ennélfogva a tanácskozás érdekében kérem a képviselő urat, hogy az ilyen dolgok felhozatalától tartózkodni méltóztassék, mert különben lehetetlen fentartani azt a hideg nyugalmat, a mely egy ország tanácskozásaib m szükséges. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ki következik? B. Roszner Ervin jegyző: Demkó Pál! Demkó Pál: T. ház! Jog és kötelesség egyiránt sarkal ugyan minden, a házban tárgyalt és igy különösen a szőnyegen levő kérdéshez is hozzászólni, (Halljuk! jobbfélöl.) mégis mivel úgy vagyok meggyőződve, hogy a tárgyalások ezélja nem lehet az, hogy meddő vitatkozásokba foglalt ismétlésekkel a végtelenségig nyújtsuk a tanácskozásokat, különösen akkor, mikor amúgy is minden kérdés, a mely ide kerül, már előbb a házon kivül hírlapok utján, nem ritkán népgyűléseken, a házon belül az illetékes bizottságokban és a különböző pártok értekezletein annyira megvitattatik, hogy a parlamentáris és a pártélet szelleméből kifolyó bevett szokás és gyakorlatnál fogva a pártértekezletek megállapodásaival szemben a nyilvános ülések itt e házban a legritkább esetek kivételével amúgy is csak az akadémikus értékkel birnak. (Halljuk! Halljuk!) Bebizonyította ezt ma az előttem szólt t. képviselő ur úgy, mint tegnap az ellenzék igen t. vezérszónoka: Ugron Gábor, ki hazafiúi nemes hévvel elmondott beszédében mindenről beszélt inkább, csak a költségvetés, a tétel helyességéről vagy helytelenségéről nem. Mert azt, hogy természetüknél és álláspontjuknál fogva, mint mondani szeretik, inkább gyűlöletből és ellenszenvből a ministerelnök iránt, mint meggyőződésből megtagadják a tételt, ép ugy nem fogadhatom el komolv érvelésnek, valamint nem tekinthetem komolyan vettnek Pázmándy Dénes t. képviselőtársamnak azon indítványát sem, melyet a ház elé terjesztett. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ,Nem is szólaltam volna fel, t. ház, ha Ugron Gábor t. képviselőtársam tegnapi beszédének befejezésében, a ministerelnök ur ellen intézett támadásokat mintegy megkoronázva — nem ugyan királyi koronával; mert, hisz azt ő nem szokta tenni — bennünket néma hallgatással és azzal nem vádolt volna, hogy nincsen egyetlen egy szavunk sem a ministerelnök ur védelmére, a felszólamlásra úgy pártank minden egyes tagját, mint szerény magamat provocálva nem érezném.