Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

262 299. országos Illés deczember S-4n, kedden. 1889, kaszinóban ágy tudják, hogy van is. De a képviselő úr ezen szerződéses viszony mellett még vizi kormánybiztos is, vagy legalább volt. Én t. ház, még akkor se helyeselném, hogy országgyűlési képviselők ily kormánybiztosi állásokat elfoglaljanak, ha azzal fizetés nem lenne is egybekötve, de mivel fizetés és más javadalmakkal jár, már megengedjen a képviselő úr, ha azt merem koczkáztatni, hogy az még is lehet némi befolyással a szabad elhatározásra s hogy az ily hivatalos képviselők védelmének nagy erkölcsi becset és súlyt nem tulajdonítunk. A képviselő úr azt mondja, hogy az elégületlenség sehol sem létezik másutt, mint a mi lapjainkban, én azt vagyok bátor mondani, hogy ez a vizi biztosság opticus csalódásnak az eredménye s a képviselő úr az olyan alaposan szabályozott és íakpartozott Tisza zúgása miatt nem hallja a nép milliói elégül etlenRégének moraját. Higyje el a képviselő úr, hogy a magyar nép lelke nagyon háborog főleg azóta, hogy Kossuth Lajosra decretálták a hontalanságot. Kern jó addig várni, míg az elégületlenség morajából seprő vihar lesz. Horváth Gyula képviselő úr minket erős szavakkal kivánt szabályozni; nohát minket ugyan bajosan szabályoz, mert a mivédtöltésünk erősebb, mint a kistiszai zsilip, melyet homokra fektettek ; de azért mégis szilárdként vettek át. El is söpörte az első vizduzzadás, a mint el fogja söpörni az itteni Tiszai zsilipet is a nemzet elégületlenségének első erősebb fuvalma, őtet ugyan az ily vizibiztosok kubikolása meg nem tudandja védelmezni. A képviselő úr a speculatiót is gyakran emlegette velünk szemben: nohát mi nem szoktunk speculálni, e műszónak oda át van gyakorlati értelme, szellemi tekintetben ha speculálunk, az mindig önzetlen s nem jár haszonnal, bárcsak megtanulnák oda át is az ily fizetéssel nem járó s csak a haza jólétét czélul ismerő speculatiót, akkor mentve lennénk az ily vizibiztosi vizenyős és sószállítói sótalan beszédtől. A mi a minister úr védbeszédét illeti, hát mi azt kivételesen türelmesen meghallgattuk, mert látni akartuk a bűnös mosakodását; de bizony szánandó egy önvédelem volt az, a mi már csak az enyhítő körülményekre hivta fel a mindenképen elmarasztaló ítéletet mondó itélőbirák jószívűségét. Mindenek előtt Ugron barátommal szemben, — a mint egy idő óta mindig teszi — a történelem ítéletére hivatkozott, a mikor az igazság serpenyője, nem kétli, hogy az ő előnyére fog billenni. Nohát azt az istenasszonyt bekötött szemmel festik, de a nélkül sem látna, mert a történelem az a lapja,a melyre a ministerelnök úr viselt dolgait feljegyzendik, oly gyászos lesz, hogy a hetüket még az igazság istenasszonya sem foghatja a sötétség miatt elolvashatni. 15 év óta — mond — javult a közigazgatás, miként a Kokánok bizonyítják, Ugron állításával, hogy a ministeri állás tekintélyét nem tartja fenn, azt monda, hogy egészségi állapota nem engedi meg, hogy dolgozzék és vendégeskedjék is. Helyes, de akkor ne fogadjon el 188,000 frtot sohasem látott vendéglátásra. Ugron Gábor nagyon is elevenre találó temetetlen királya képletére, a ministerelnök visszavágása nagyon csekély éllel birt, én kiegészítem Ugron barátomnak a régi egyptomiak eltemetetlen királyaira vonatkozó történeti fejtegetését azzal, hogy Egyptomban macskákat, gyíkokat, madarakat balzsamoztak ugyan be, de tudtommal rókákat nem, meg azt is, hogy a régi egyptomiaknál a testeknek bebalzsamozás általi fentartása azon hitből származott, hogy a lélek nyugalma a test fenmaradásától függ, mert hitük az volt, hogy a temetetlen hagyott hullák lelkei tisztátalan állatokba költöznek át. Tőlünk tehát erény, ha mi a minister urat temetetlen állapotban nem akarjuk hagyni, hanem helyéről tisztességesen eltakarítani, sőt még bebalzsamoztam! is készek vagyunk, hogy lélekvándorlása közt valamelyes alakban vissza ne térjen hozzánk. Az, a mit Ugron Gábor barátom a hadsereg élelmezésére vonatkozólag mondott s a mire a ministerelnök úr elfeledett reflectálni, sokkal nagyobb fontossággal bir, hogysem azt úgj lassan agyonhallgatni engedhetnők. Tagadhatatlan, hogy azt az 1867-iki kiegyezés is biztosította az országgyűlés számára, valamint az is kétségtelen, ho»y ez is azon tér,ahol még a közösügyes alku által biztosított jogainkat is feladta a Tisza-kormány. Ha a felszerelés kezeinkben lenne, akkor nemcsak öltönyei, hanem fegyverei is itt készülnének a hadseregnek, a mi nagy pénzforgalmat idézne elő. Még fontosabb az élelmezés, mert a hadsereg élelmezésétől leginkább függ a hadsereg harczképessége és győzelme, Lombardiát leginkább a hadsereg három napi éheztetése miatt vesztettük el, Boszniában is megdöbbentő dolgok merültek fel az élelmezésnél, nem a bevonulásnál, hanem már a meghódítás után, a midőn már minden a rendes kerékvágásba kell vala hogy jöjjön, a csapatok oly bűzhödt húst és penészes kenyeret kaptak, hogy még a kutyák sem ették meg s ha nincsen kukoricza-érés, a csapatok éhen halhattak volna; de béke idején is e téren nagy visszaélések fordulnak elő, a mit abból is megítélhetünk, hogy az élelmezéssel megbízott úgynevezett manipulans tisztek és őrmesterek rendszerint meg szoktak gazdagodni s ugy költekeznek, miutha uradalmaik lennének. Ámde a hadsereg felszerelésének és élelmezésének kezünkből való ily könnyelmű kibocsátása és ellenőrzetlensége nemcsak jogcsonkítást, hanem végtelen nemzetgazdászati veszteséget is