Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

2í)ö. országos ülés december 3-án, kedden. 188&. ^63 von maga után, mert ha azt a magyar országgyűlés kezelné, a mint hogy törvény szerint kezelnie kellene: akkor a magyar iparnak foglalkozást s gabnánknak elhelyezést tudna biztosítani s nem történnének oly dolgok, hogy Csíkba a katonaágyak deszkáit Bécsből szállítván, minden szál deszka — mi Csíkban 10 krért megszerezhető — 2 írtjába jön a katonai kincstárnak. A Vállyi Árpád által beadott határozati javaslatot magamévá teszem, mert az, hogy 1848. és 1867-ben törvényeink nem intézkedtek, nem lehet elfogadható indok, mert akkor még lehetett bizni a ministerekben, de Tisza Kálmánt szükséges eskü által megkötni, mert Ígéreteiben bizni már rég nem lehet. (Igás ! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Még egy pár szót kívánok válaszolni Perlaky Elek t. képviselő úr beszédére, a ki, mint monda, ujoncz-képviselő létére csak egy szempontot, az igazságot ismeri; hanem akkor, midőn ő eltagadta a ministerelnök úr lejártságát és midőn tagadta, hogy a ministerelnök úr valamikor hajszálnyit is feladott volna a mi jogainkból: akkor bizony^ az ő igazsága nagyon is sántikál. 0 azt mondja, hogy ő felteszi a ministerelnök úrról a jóhiszeműséget. Talán ez a jóhiszeműség létezik ugy elvben, hanem az államférfiak elvi jóhic zemtísége egyáltalában nem eredményez jót akkor, a midőn jóhiszemú'leg az eredmények oly rosszaknak mutatkoznak, mint a minők az ő kormányzata alatt. (Helyeslés a szélső balon.) Azt mondja azután Perlaky t. képviselő úr, hogy a nemzet megunta ezt a közjogi vitát, a nemzet dolgozni akar. Hiszen dolgozhat ez a szegény nemzet és dolgozik is, hanem fájdalom, nem a maga számára, hanem mások számára dolgozik. (Igaz! Ugy van ! szélső balfelől.) Valójában, ha Austriában praemiumot tűztek volna ki arra, hogy a képviselő úr által magasztalt magyar ipart és kereskedelmet mikép lehet tönkre tenni, jobban el nem járhattak volna, mint azt eddig tették. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Busbach t. képviselő úr is kezet fogott az előtte szólott Perlaky t. képviselő árral arra nézve, hogy a bizalomban, a melylyel ők viseltetnek, lelkesülnek Tisza Kálmán személye iránt, egymást csaknem túl akarták licitálni. Hát kedves jó egészségükre váljék; (Derültség a szélső balfelől) hanem arról biztosítom a t. képviselő urakat, hogy ez a bizalom talán itt egynéhányuknál megvan, hanem künn már rég elenyészett, az már egy nem létező dolog. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől. Ellenmondások a jobboldalon ) Azt a merész állítást is koczkáztatta a képviselő úr, hogy mi eltűrjük s meg vagyunk ahhoz szokva, hogy parlamenti nihilismust hozzunk létre. Meglehet, hanem ennél veszélyesebb a mameluk-nihilismus. (Tetszés és derültség a szélső balon.) Ennél talán csak a muszka nihilismus lehet rosszabb. (Helyeslés a szélső balon.) Azután felhozta a ministerelnök úrnak nagy érdemeit és furcsa módot választott dicsérésére akkor, a midőn az adóemelést is érdemül tudta fel néki. De még furcsább az, a midőn közoktatásunk nagy haladásait mutogatta szemeink előtt. Ennél sötétebb képet nem tüntethetett volna fel; mert ez a kép az, a melyen az éhező néptanítókat látjuk és ez a kép az, a melyről leolvashatják azt, hogy Magyarország összes állami bevételének még 1

/

3 °/o-át sem adja népnevelésre. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ily érdemekkel méltán dicsekedhetnek Önök, de büszkék azokra nem lehetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még azt is szemünkre vetette a képviselő ur, hogy közülünk sokan jönnek ide e házba, itt egyet beszélnek és azután hónapokig sem látja őket. Ha ezt a mértéket akarnók alkalmazni a túlsó pártra, akkor én százakat tudnék mutatni, olyanokat, a kik csak szavazni járnak e házba. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Én evidentiában tartom azokat, a kik 3 éven át 20 napnál több ízben nem voltak jelen e házban. Kinek ilyen üvegből van a házfedele, az ne dobálódzék kövekkel. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Busbach képviselő bámulatos hősi elszántsággal továbbá azt mondotta, hogy az ő pártjuk erős szikla, a melyen minden hullámcsapás, a mely innen jön, megtörik. En azt látom, hogy az nem szikja, hanem homokzátony, a melyet a szokásos kotrógépekkel el kell onnan távolítani. (Nagy derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Most áttérek Pázmándy Dénes indítványára. A mi pártállásunk hozza azt magával, hogy mi türelmesek és kitartók vagyunk a várakozásban. (Derültség jobbfelöl.) Mint minden nagy és magasztos czélokat kitűzött párt, mi is arra vagyunk utalva, hogy küzdjünk kitartóan, ernyedetlenül, habár küzdelmeink eredménye csak a távol homályába rejtőzködik is. S mert tudjuk, hogy nagy nemzeti czélok és szabadsági törekvések — minden időben és minden népeknél— csak nagy küzdelmek, szenvedések, néha csak önfeláldozás árán érettek el: mi is elszántan léptünk a tövises pályára s azon kitartóan haladunk, nem riadva vissza a folytonos gáncsolás, leszavaztatás és eredménytelenségtől, sőt mi a vereségből mindig erőt merítünk újabb küzdelmeinkhez. Ennek tulajdonítsa a ministerelnök úr, hogy bár e kérdésnél is mindig leszavaztatunk, még sem tágítunk s követeljük, hogy a ministerelnök ur, mint Magyarország egyik leggazdagabb embere, ne fogadjon el e szegény nemzettől ily nagy ajándékot s azt a nagy összeget, a mit e czímen 15 év alatt felvett, jótékony czélokra adományozva, mentse fel magát a folytonos vád s minket annak kötelező hangoztatása alól. Az erdélyrészi közművelődési egylet önként kínálkozik e hazafias elha-