Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-299
299. országos ülés deczember 8-án, kedden. 1889, 259 gelieusok utolsó egyetemes gyűlésén ismét felmerültek bizonyos nemzetiségi viták és én azon nézetemnek adtam ott kifejezést, (Halljuk! Halljuk! Zaj) hogy miután a protestánsoknak az egyházi gyűléseken való részvétele az egyházi teendőknek egy igen fontos részét képezik és minthogy azt lehet mondani, hogy azok a vallásgyakorlatnak részei, ennélfogva onnan minden czivakodást és minden nemzetiségi harczot ki kell küszöbölni. Ez a politikai és nem az egyházi hatóság dolga. Ezt állítottam s azt tettem hozzá, hogy az agitátorokat ne állítsuk oda saját népeik elé, mint martyrokat. Ne adjuk meg nekik azon elégtételt, hogy mi az ő szereplésüknek nagy fontosságot tulajdonítunk; (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) ha ez kedvezés a pánszlávismussal szemben, akkor igaza van a t. képviselő urnak. Én az ellenkezőt hittem és az ellenkezőt akartam ezzel bizonyítani. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Roszner Ervin jegyző: Busbach Péter! Búsbach Péter: T. ház ! Én furcsa jelenségnek tekintem azt, mikor egy országnak, a melynek annyi a teendője, melynek a reális munkához alig jut ideje, törvényhozásában oly jeleneteket látunk lefolyni, a minőket a múlt napokban és körülbelül egy év óta sajnosán tapasztalni vagyunk kénytelenek. Nekünk, kiknek annyi a teendőnk, nekünk, kik az ország ügyeit nem visszatartóztatni, de előre vinni kötelességünk; nekünk, kik azért gyűltünk itt össze, hogy egészséges törvényhozást képezzünk, hogy az ország fejlődését anyagi és szellemi téren előmozdítsuk: nekünk nincsen időnk bősz hajszákat űzni, a melyeknek sem elejét, sem végét nem ismerik azok, a kik megindítják. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a hajszát megindítani itt a törvényhozás terén, nemzet elleni vétek, ez a hajsza nem arra vezet bennünket, hogy egyszer már alapítsuk meg ezt az országot, a mely erős kell hogy legyen, erősítsük meg a magyar fajt, erősítsük meg a magyar nemzetet, fejleszszük és gyarapítsuk vagyoni jóllétünket és fejleszszük szellemi képességeinket; pedig uraim, ugy az egyikre, mint a másikra nagy_ szüksége van a hazának. (Ugy van! jobbfelöl.) Önök itt egy rendszert kezdettek meg, egy rendszert, a melyet önök a világon még sehol sem láttak, (Ugy van! jobbfelöl) egyes embernek, egyes kormány férfinak üldözésére. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a rendszert önök találták fel, dicsőségükre fog válni a história előtt (Ugy van! jobbfelöl) és miért ? Ha arról van szó, mik tehát azok a dolgok, a melyek miatt üldözőbe vesznek egy kormányférfit, a kinek a haza iránt több érdeme van, mint a mennyi soknak azok közül, kik itt a parlamentaris nihilismust képviselik, (Felkiáltások balfelöl: Ohó ! Zajos helyeslés jobbfelöl) valaha életükben agyában csak megfogamzani is képes! (Mozgás és felkiáltások bal felől.) Önöktől megtisztelések e hangok. (Igaz! Ugy van! jobbfelól.) Pázmándy Dénes: Hogy beszélt akkor, mikor ellenzéki volt? Búsbach Péter: Ellenzéki ezen törvényhozás termében nem voltam, hanem következetesen megyek azon zászló után, melyet magam választottam magamnak és a melyet nem önök fognak nekem feldictálni. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Pázmándy Dénes: Consequentiát és politikai tanokat nem akarunk öntől hallani. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelól.) Búsbach Péter: Mikor arról van szó, miért üldözik azt a kormányférfit, azt mondják önök, semmit sem tett, mikor erről az oldalról azt mondják: de hát nézzétek, mi lett ebből a Magyarországból, melyben azelőtt egynapos legyekként változtak a ministeriumok, mi lett ebből a Magyarországból azalatt a 15 év alatt, a külföldön tekintélyét minő magasra emelte ez a férfiú: (Ugy van! jobbfelól) akkor azon oldalról ugyanazok, a kik a „Hoch"-okat hangoztatják, megtagadják azt,hogy ebben annak a férfiúnak érdeme volna. Tegnap gróf Apponyi Albert komolyan, méltányosan elismeri: igenis, az ország reputatiója a külföld előtt nő, hanem saját czéljaihoz képest igen bölcsen hozzátette, hogy ez természetesen nem Tisza Kálmán érdeme; ez csinálódott, ez magától keletkezett, ez a dolgoknak logicai következése, mert hát hiszen egy nemzet, ha összeteszi a kezét és leül nyugodtan, Pató Pál módjára, miként jellemzésül mondták a magyar emberről, akkor is nő annak reputatiója a külföldön gróf Apponyi Albert ur felfogása szerint; (Helyeslés és tetszés jobbfelól) hát ez a felfogás nagyon helyes, ha gróf Apponyi mondva csinált iogicáját követjük, a mely, mert nem tagadhatja meg a tényeket, legalább az érdemet erőlködik megtagadni. Ha azt mondják: Ez a férfiú teremtette meg Magyarországon azt a lehetőséget, hogy ma oly terhet bir el, a minőt önök itt ebben a költségvetésben összeírva látnak, ez fokozta jóllétét, adóképességét annyira, hogy ma minden szükségeit fedezheti; akkor önök azt mondják: Ez nem ennek a férfiúnak, nem az ő kormányának érdeme; hiszen nem történt semmi ő alatta; a mi történt, rosszul történt. (Egy hang a szélső baloldalról: Az igaz! Mozgás jobbfelól.) De hát mi ez ? Hiszen önök az ország fővárosában élnek. Nem látják nyilt szemekkel, mi történik itt naponta? (Felkiáltások balfelöl: Dehogy nem! Derültség balfelöl.) Nem látják azt a sürgés-forgást, azt az életet, (Ugy van! jobbfelól) nem látják önök azt az ipart, azt a kereskedelmet, nem látják, miként gyarapodik a főváros? (Élénk helyeslés jobbfelól.) És ez nem egy isolált városnak önalkotása, mert önmagától nem lesz semmi és csak az elementáris természet képes 33*
