Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-299
258 299 országos ülés deczember 8-An,"lcedden. 1898, ság van felsorolva. Pártunk igen t. elnöke e párt részéről több év folyamán adott be olynemíí határozati javaslatot, a mely ezen hitelnek leszállítását ezé] ózta. Az indok, mely akkor ezen határozati javaslat mellett szólott, szól most én mellettem. A ministerelnök ur tegnap kijelentette, hogy őt egészségi okok miatt nem lehet arra rábirní, hogy ebédeket adjon, mulatságokat rendezzen. Az én álláspontom is az, hogy — ha valaki a ministeri székben megbetegszik, csakugyan nem lehet őt erre kényszeríteni, ámbár szeretném, miként Ugron Gábor t. képviselőtársam mondotta, hogy a ministerelnöki palota egyszersmind foeusa lenne a magyar társadalomnak, vagy legalább összejöveteli helye azon idegen egyéneknek, a kik ha Magyarországra jönnek, itt a régi fényes Magyarországot óhajtanák feltalálni. (Helyeslés a szélső haldiádon.) A költségrovatban nincs világosan kitéve, hogy ezen 12 ezer forint representationális költség, hanem egy általános rovat alatt fordul elő, mint személyi járandóság. Mindazáltal bizonyos, hogy ezen 12 ezer forint nem lehet rokon természetű azon pótlékokkal, melyek kissé lejebb szerepelnek, mint példának okáért a fordító osztály apróbb hivatalnokainak költségpótlékai. Ez a 12.000 forint egyedül és kizárólag representationális költség. Az egész magyar budgetben csupán a ministerelnök és a fiumei kormányzó tételénél fordul elő ilyen, az utóbbi ugyan kisebb összeg. A representationális költségeknek feladata okvetlenül az, hogy azok arra a czélra, a mire adatnak, a mire megszavaztatnak, el is költessenek, azaz, a ki representationális költséget elfogad, representáljon is. (TJgyvanl a szélső baloldalon.) I. Napóleon hátrahagyott irataiban foglaltatik egy levélke, melyet ő Berlin kormányzójához, Duroc tábornokhoz intézett 1807-ben s melyben számot kér azon százezer francról, melyet a tábornoknak representationális költség czímén a franczia állam nevében adott; e levél végén ezen jellemző szavak állottak: „Tánezoltassa ön Berlint, vagy adja vissza a pénzt! Faites danser Berlin, ou rendez Far gént. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez az elv, tudniillik a megszámoltatás, melyet 1. Napóleon mondott, azt hiszem, nálunk is nagyon helyén való. A franczia administratióban, azóta is folyton fennáll, tudniillik a representationális költségeket ott most is el kell számolni. Nem bizalmi kérdés ez, uraim, hanem pénzkérdés és a pénzkérdéseket nem lehet egyes egyénekhez idomítani, hanem csakis az összes állami érdekeknek megfelelően gyakorolni. Francziaországban legyen az illető bármely magas rangú hivatalnok — azonköltségeket, melyeket representatio czímén kap, a számvevőszéknek tartozik elszámolni. Ezt kérem én is azon határozati javaslatban, melyet lesz szerencsém benyújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én összeállítottam magamnak, t. ház, azon összegeket, melyeket a t.ministerelnök urhivataloskodása a 1 att a magyar államtól kapott. (Halljuk!) Egy kis pénzügyi kimutatás ez, mely szerint ő 1875. márczius 2-án, szent Simplicius napján belügyministernek neveztetvén ki, H^t hóra 7000 forintot; 1875. október 10-én pedig ministerein öki székre emeltetvén, 14 evés 1 hóra 281.666 forint 65 krajczárt; ugyanezen idő alatt pedig representationális költségek czímén 168.000 forintot és igy összesen 456.666 forint 66 krajczárt vett fel. Mióta Balambér a magyarokat erre a földre vezette, nem hiszem, hogy egyetlen egy ember lett volna, a ki valaha az államtól ilyen óriási személyes javadalmazást kapott volna. Hogy a ministerelnök ur mennyire szolgálta meg ezt a pénzt, azt nem akarom itt eldönteni, majd a jövő megmondja, de annyi bizonyos, hogy ezen összegen kivül még igen sokba került az ő működése és hivataloskodása az országnak. (Igaz! Ugyvan! a szélső baloldalon.) Remélem és bizom benne, hogy ha a ministerelnök ur állásáról távozik, majd Ö is e 168.000 frt representationális költséget, melyet eddig felvett, valami jótékony czélra fogja hagyni, hogy mint egy második Rock Szilárd szerepeljen a magyar társadal ómban, hogy legalább az utódok áldják emlékezetét és azok, a kik ezen összegben részesülnek, háladatosságukat ki fejezzék bőkezűsége iránt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Mig ez azonban teljesedik, nekünk, mint törvényhozóknak az ország fillérei felett őrködnünk kellvéu, bátor vagyok ezen határozati javaslatot benyújtani és kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Madarász József jegyző (olvassa a határozati javaslatot): Határozati javaslat. A képviselőház utasítja a ministerelnök urat, hogy általa működési és személyes pótlék czímén élvezett évi 12.000 forintnyi összeget az állami számvevőszéknek rendesen elszámolja. Pázmándy Dénes országgyűlési képviselő. Elnök: T. ház! Perlaky Elek képviselő ur kivan személyes megtámadtatás folytán nyilatkozni. Perlaky Elek: T. ház! Igen sajnálom, hogy csekély személyemnek kell a t. ház figyelmét néhány perezre igénybe vennem; de az előttem szólott t. képviselő ur én hozzám egy kérdést intézett, hogy én vagyok-e az a Perlaky, a ki az utolsó ágostai evangelicus egyetemes gyűlésen a pánszlávokat védelmeztem? Én azt nem tettem. A t. képviselő ur ezen állítása minden alapot nélkülöz. (Zaj.) Engedelmet kérek, az ágostai evan-
