Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-299

256 299. orswásros ttlés decfemW 8-án, kedden lS&t. kezesére, a melyet én akarok igénybe venni és ez: az igazság. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk (Halljuk! Halljuk!) „ceterum censeo

u-ja, a melyet e házban már oly gyakran ismételt és a melyet tegnap is kifejtett, az, hogy Tisza Kálmán ministerelnök elvesztette a nemzet bizalmát, (Igaz! ügy van! a baloldalon) elvesztette tekintélyét (Egy hang balfelól: Ez is igaz!) és ennélfogva menjen. (Egy hang balfelöl: Ez is igaz!) Gróf Apponyi Albert ezt állította, de be nem bizonyította (Egy hangbalfelöl: A tényék bizonyítják!) és csupán csak következtette ezt egy praemissából, egy feltevésből, a mely épen oly hamis, mint a következtetés. Ezt a következtetést a ministerelnöknek rosszhiszeműségére alapította a véderő-törvényjavaslat alkalmával, a melyet (Halljuk ! Halljuk!) mind magunk, mind a nemzet sohasem fog elismerni. (Ugy van! jobbfelöl. Zajos ellentmondás a bal- és szélső balfelöl.) Apponyi Albert gróf ugyanis abból indult ki, hogy a véderőtörvény 14. §-ánál a ministerelnök ur szándékosan csökkenteni akarta a nemzetnek az 1878-iki megfejelő törvényczikk 10. §-ában fen tartott jogát. És fentartotta ez állítást akkor is, midőn a ministerelnök ur becsületes, szent meggyőződésére hivatkozva, (Derültség balfelöl) arról biztosította a házat, hogy felfogása szerint e paragraphus ugyanazt tartalmazza, mint a korábbi 10. §. tehát a szándékban, a végczélban nem tért el attól, a mit valamennyien fentartani akartunk és ugy csak a formulázásban lehetett különbség, melynél tehát a politikai rosszhiszeműség teljesen ki volt zárva. (Ugy van! jobbfelől.) És ép ebben látom én azt, hogy az ellenzék támadása a ministerelnök úrral szemben egészen személyes természetű, holott nincs joga senkinek, hogy valakinek jóhiszeműségét kétségbevonja, mindaddig, mig azt be nem bizonyítja. Az ily személyes támadásokkal és be nem bizonyított állításokkal szemben mi egyszerűen azzal felelünk: a ministerelnök ur nem veszítette el népszerűségét, sem tekintélyét, sőt a pénzügyek rendezése által, ha lehet, még nagy mérvben birja a nemzet bizalmát, mind eddig. (Ugy van! jobbfelől. Nagy derültség balfelól.) Mi ennél hivatkozhatunk arra, a mit önök sem tagadhatnak, hogy azon nagy hullámok, melyeket a véderő törvényjavaslat oly mesterkélt módon felvert, az egész országban csodálatos gyorsasággal elsimultak, ugy hogy csak néhány héttel a tárgyalás lezajlása után már csak egy megjegyzéssel találkozott az ember ez ország— s én megjártam igen sok vidéket — azon észrevétellel, hogy bizony kár volt azon meddő vitával oly sok időt és erőt elpazarolnunk. (Ugy van! jobbjelöl ) És miért van ez ? Mert a nemzet megunta már a közjogi harczokat, mikor valóságos ellenség nincs; midőn csak a képzelődé? állít oda egy ellenséget, midőn a közjogunkat a leglova| giasabb, legalkotmányosb érzelmű fejedelem Őrzi i és a ministeri székeken kifogástalan magyar hazafias érzelmű emberek vezetik az ügyeket és ezen párt vezérei és előkelőségei közt számosan vannak, kik hazafiságukat egykor a harcztéren, később a polgári küzdelem legnehezebb riharai közt is tanúsították. (Ugy van! jobboldalról.) Min alapszik a nemzet többségének bizalma, a szabadelvű párt és Tisza Kálmán iránt? Nemcsak azon, hogy a nemzet alaposan megunta a közjogi harczot, hanem azon is, hogy a nemzet igy szól: hagyjatok nekünk békét, mi dolgozni akarunk, szembe akarunk szállni azon nehézségekkel, melyeket e közpolitikai és közgazdasági viszonyok hibánkon kivül teremtettek. Dolgozzatok ti is honatyák, teremtsetek törvényeket, melyek munkánkat megkönnyítik; javítsátok igazságszolgáltatásunkat, javítsátok közigazgatásunkat, (Helyeslés balfelöl) teljesítsétek kötelességteket a nevelés körül, közgazdasági, mezőgazdasági, ipar és kereskedelmi politikánkat fejleszszétek, hogy dolgozhassunk, a mit eddig nem tehettünk, mert a pénzügyi körülmények ebben akadályoztak; most azonban rendezve lévén a pénzügyeink, szabadon és biztosan haladhassunk a kitűzött czél felé. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt mondja nekünk a nemzet és ezt mondjuk mi önöknek. (Helyeslés jobbfelől.) Mi dolgozni kívánunk s önöket kérjük, hogy dolgozzanak velünk, de ha nem akarnak követni, mi megteszszük feladatunkat önök nélkül is. (Helyeslés jobbfelől.) A nemzet bizalma a szabadéivtípárt és ennek vezére, Tisza Kálmán iránt azért megrendíthetlen, mert látja azon folytonos, fokozatos,nem elhamarkodó, de a bölcs egymásutánt követő komoly munkálkodást, mely a nemzet megerősödésére és anyagi erejének emelésére kell, hogy elvezessen. Mi abból indulunk ki, hogy mindenekelőtt szükségünk van arra, hogy a nemzet anyagi erejét fejleszszük, mert méltóztassanak elhinni, csak egy vagyonilag rendezett nemzet lehet szabad és nincs nyomorultabb rabszolga a világon, mint a koldus. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Károlyi Gábor: Azért akarják koldussá tenni az egész nemzetet! (Mozgás jobbfelől.) Perlaky Elek: Apponyi Albert gróf t. képviselő ur azt követelte, hogy. miután Tisza Kálmán a 14. §. megalkotásánál eredeti álláspontját, a mely, mint előbb jeleztem, csak formai volt, megváltoztatta, ebből okvetlenül egy ministerválságnak kell a parlamenti szabályok szerint bekövetkezni. Én teljesen elismerem azt, hogy ott, a hol elvi különbségek támadnak a parlament és a ministerek közt és a minister a maga elvi álláspontját nem viheti keresztül, ott a parlament szabályai szerint okvetlenül ministerválságnak kell ezt követnie. De a parlamentarismusnak valósággal ad absurdum vitele lenne az, ha formai kérdésekben követeinők azt, hogy minden módosítás egy