Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

£0 288. országos ülés november 20-án, szerdán. 1889. nézve mellesleg megjegyzem, hogy az őstatisticai forrásában e tekintetben egy hiba van. mert csak a magyar ökröket veszi figyelembe és feledi azt, hogy általában véve a mi marhaállományunk nemcsak számszerűleg, de qualitative is igen lényegesen növekedett; (Helyeslés jobbról) hogy a atntistica ép az ellenkezőt bizonyítja, mint a mit ő állított. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hivatkozott arra, hogy Horvát-Szlavonországban a népesedés jobban halad, mint nálunk; kiszámítja ezt quadrat-kiloniéterenként, de kihagyja a törtszámokat s csak az egész számokat hasonlítja össze. Igaz, hogy mindig nagyobb volt ott a népesedés, mint nálunk, de ő kihoz egy százalékot, holott ha a törtekkel is számolt volna, cs;sk 7>% jött volna ki és arra az eredményre is kellett volna jutnia, hogy volt két év, midőn minálunk kedvezőbb volt a helyzet, mint őnáluk. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hivatkozott az ottani közegészségügyi állapotokra, mintha azok mintaszerűek volnának és feledi, hogy nálunk sokkal kedvezőbbek a közegészségügyi viszonyok; nálunk ugyanis 100.000 lakosra 82 orvos és bába esik, mig ott csak 32. Ilyen statisticai adatok felsorolásával, egyes intézkedések kikapása által igen könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy mi szegényedünk. De, t. ház, a ki mélyére hatol ezeknek a számoknak, • a ki nem az egyszerűen odavetett számadatokból vonja le a következtetést, hanem a közviszonyok külső jelenségeit sem hagyja figyelmen és bírálaton kívül, az az ellenkező eredményre kell hogy jusson. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ha én azt tekintem, mennyire biztosítottabb ak ma állami bevételeink, mint annak előtte, mennyivel kevésbé vannak ingadozásnak kitéve, hogy egyes kedvezőtlen viszonyok, mint egy rossz termés, a mely évek előtt képes volt egész államháztartásunk mérlegét alapjában megingatni, ma, ha visszahatással lenne is, annak mérve sokkal kisebb, jelentéktelenebb lenne; ha végül tekintetbe veszem, hogy mig ezelőtti—2 millió behajtása, előteremtése, befolyásának biztosítása óriási nagy dolognak tekintetett, mig ma ugyanezen összeg sokkal könnyebben, minden erőszak alkalmazása nélkül önmagától folyik be: akkor én mindezekből arra a következtetésre kell hogy jussak, hogy igenis fokoztuk a közterheket, de ma e fokozottabb közterhek könnyebben viselhetők el, mint ezelőtt elviselhetek voltak a kisebbek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő urnak állításai közül és itt engedelmet kérek, hogy Molnár t. képviselő ur beszédjével tovább is foglalkozom, először azért, mert kénytelen vagyok elismerni, hogy komoly tanulmányra mutat az ő beszéde, csakhogy nézetem szerint levont consequentiái nem helyesek, másodszor azért, mert egyike, sőt az egyetlen volt, a ki kizárólag a költségvetéssel foglalkozott; az ő állítása közül azt sem tartom elfogadhatónak, hogy a több kiadások közül azok fele esik a honvédségi kiadásokra, 7*-e a pénzügyi kezelési kiadásokra azért, hogy a fokozott jövedelmet beszedhessük és 7*-é marad a többletnek, a belügyi, igazságügyi, kereskedelmi érdekekre, szóval culturális czélokra. Én csak azt kérdem, vájjon méltányos megbirálása-e a helyzetnek, midőn például a honvédelmi rendkívüli kiadásokat, a fegyver-beszerzési költségeket ugy tünteti fel valaki, mintha azok egy állandó, maradandó kiadást képeznének ? Vájjon helyes megbirálása-e az a helyzetnek, midőn a pénzügyi tárczának kiadási növekedését hozzák fel, a mely kizárólag az italmérési jövedékre esik, mert hisz az italmérési jövedéknek kiadásai 813.000 frtot tesznek, a melyben benne van azon 500.000 frtnyi átfutó tétel is, melyet Horvátországnak adunk, mondom, evvel együtt számbavéve, ez a 813.000 frt egymagában többet tesz, mint a pénzügyi tárcza rendes kiadásainak összes emelkedése; vájjon egy ily helyzettel szemben, méltányos és igazságos-e ugy feltüntetni a kérdést, mintha nekünk óriásilag több, óriásilag jelentékenyebb összegeket kellene kiadnunk azért, hogy ugyanazon állami bevételek rendes befolyását biztosítsuk. És vájjon helyes megitélése-e a helyzetnek, a természetszerűleg növekedő bevételekkel kapcsolatban álló beszedési költségeket ugy tüntetni fel, mintha ezen kiadások növekedése nem egy kedvező symptoma lenne, hanem mintha a visszaesésnek, valamely kedvezőtlen helyzetnek lenne egyik jelensége. Azt a kritikát nem fogadom el, a melyet a t. képviselő urak felállítottak, minthogy ha ez a budget csak számszerű javulást képezne, mintha a kormány ezzel a számszerű javulással, ezzel a számszerűleg kisebb deficittel óhajtaná beérni. Én azt hiszem, az igazgatás minden ágára kiterjedőleg, részint általánosabb vonásokban, részben pedig a részletekre kitérjeszkedőleg is előadatott már a kormány programmja és azt hiszem, hogy az az exposé, a melyet a költségvetés alkalmával tartottam, szintén nem egy egyszerű számszerű kritikája, nem egy egyszerű számszerű feltüntetése a kormány működésének. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Én ott nemcsak felemlítettem, hanem hangsúlyoztam is, hogy én egyoldalú financiális intézkedések által a mi államháztartásunk rendezését biztosítottnak nem tekinthetem, hanem közgazdasági intézkedések által földmívelési ügyünknek hatványozottabb fejlesztésére kell gondolni; sőt nem zárkóztam el azon mindenesetre jelentős s a mi viszonyaink közt igényelt nagyobb reformok felemlítésétől sem, melyek elől ki nem fogunk térhetni, mint a minők a közigazgatás reformja, az