Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-288
S8S. országos fiiéi november 20-án, seerdán, 1889, Sí igazságügy reformálása, sőt a valuta ügy szabályozása is. En azt hiszem, hogy akkor a számszerű egyoldalúság vádja egy ily exposét nem illethet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy itt mellesleg térjek ki Rakovszky t. képviselőtársam beszédére, épen azért, mert neki köszönettel is tartozom azért, hogy az optimisticus felfogások ellenében mérsékletre intette a közvéleményt és kérte a t. házat is. De viszont kötelességemnek tartom beszédére megjegyezni azt, hogy igenis én felemlítettem mindezen nagy kérdéseket, mert meggyőződésem, hogy ha akár pénzügyi erőknél fogva, akár más indokból, részemről azon egyedüli indokból, hogy megfelelőleg előkészíttessenek, nem is lehet azonnal életbe léptetni e reformokat, hanem azok helyes előkészítése, viszonyainkkal és anyagi erőnkkel való helyes összhangba hozatalára bizonyos időt kell fordítanunk, mondom, nézetem szerint ezen indokokból is azok előkészítéséhez azonnal hozzá kell fognunk ; de felemlítettem ezen kérdéseket másrészt azért is, mert ha még tisztán a takarékosság, anyagi erőnk helyes feltüntetése szempontjából emelek is szót, helyesebbnek tartom a takarékosságra ugy figyelmeztetni, hogy azt mondom: még ilyen nagy kérdések és az azokkal járó kiadások fedezése vár rátok, mintha ezeket a nagy kérdéseket egyszerűen elhallgatom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csakhogy, t. képviselőház, akkor, mikor mi közgazdasági viszonyainknak, iparunknak fejlesztéséről beszélünk, akkor a t. túloldalon ülő képviselő urak s köztük első sorban Helfy t. képviselő ur azt mondja. Ne beszéljen nekem senki komolyan — ha jól tudom ezek voltak szavai — a közgazdasági viszonyoknak, az iparnak fejlesztéséről, mert hiszen a közös vámterületnek békói kötik meg a cselekvés terén kezeinket, akkor azt a figyelmeztetést hallom, hogy nemcsak a közgazdasági viszonyokat, hanem a valutát, a bankügyet is a mi érdekeinknek megfelelőleg szabályozni — sőt tudtommal az ő nézete szerint akárhogy szabályozni — a közös vámterület mellett nem lehet. Elismerem, t. képviselőház, hogy havalaki eltudja képzelni azt, hogy iparunkat ne csak a nagy európai ipar, hanem még az osztrák ipar ellen is védvámokkal védelmezzük; el tudja képzelni azt, hogy az az ipar azután életképes is lesz és nem lesz üvegházi növény, melynek élete aduig tart, mig a védyámokat fentartani vagyunk képesek; ha valakinek képzelő tehetsége még annyira is megy, hogy azt is elhiszi, hogy mezőgazdasági terményeinket, nyers terményeinket értékesíteni is képesek leszünk, ha ilyen külön védvámokkal akarjuk iparunkat megvédeni és létesíteni, mondom, ha valakinek képzelő tehetsége ennyire megy: annak igaza lehet abban, hogy sokkal nagyobb szabásban lehetne azt az ipart, azokat a közgazdasági viszonyokat fejleszteni, mint lehet fejleszteni igy, a közös vámterület mellett; csakhogy a t. képviselő urak még akkor is adósok maradnak a felelettel egy kérdésre, (Egy hang jobbfelöl: Hogy kinek a költségén!) nem, hogy kinek a költségén, hanem arra, hogy mi történjék azon nyolez esztendő alatt, a melynek tartamára a vám-és kereskedelmi szerződés meg van kötve. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Vájjon aludni hagyjuk eddig mindezeket a kérdéseket, vagy talán felkeltsük-e itt bent is azon vám-és kereskedelmi harezot, mely Európa különböző közgazdasági területén, mondjuk államai között fennáll? És azt hiszik a t. képviselő urak, inkább szolgálatot tesznek a mi iparunknak és közgazdasági viszonyainknak, ha közös vámterület mellett is ezen harezot felkeltik, mintha leszámolnak azon közös vámterületnek a következéseivel? (Tetszés jobbfelöl.) Bizony, bizony, higyjék el t. képviselő urak, hogyha nem egyes csattanós jelszavak után indulunk, hanem agyakorlati politika mezején tettekkel kivannak beszámolni: akkor a közgazdasági viszonyok fejlesztésére, az iparnak minél fokozottabb kifejtésére és elősegítésére nem marad más hátra, mint azt a politikát követni, melyet mi, mint egyedül helyeset jeleztünk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De én, t. képviselőház, a ki Austriával szemben nemcsak a politikai összefüggésnek, hanem, a mennyire a közgazdasági érdekeink minden irányú megóvása mellett csak lehetséges, a gazdasági, összetartozandóságnak, a gazdasági kapocs szilárdításának is feltétlen híve vagyok, (Helyeslés jőbbjelől) feltétlen híve vagyok azért, mert először meggyőződésem, hogy ezen gazdasági vonatkozásoknak szorosabbra fűzése, illetőleg a jelen állapotban való fentartása a politikai összet \rtozandóságot is maradandóbbá és biztosítottabbá teszi; (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon) feltétlen híve vagyok másodszor azért, mert erős meggyőződésem, hogy azon nagy közgazdasági küzdelemben, mely ma már nemcsak egész Európára, hanem úgyszólván különböző világrészekre kiterjed, kisgazdasági tényezők érdekeiknek megfelelőleg sohasem fogják magukat kellőleg érvényesíthetni, hanem nagygazdasági tényezők sokkal biztosítottabb kilátással a sikerre léphetnek actióba, mondom, én, t. képviselőház, nem állok meg ennél a nyolez esztendőnél, a melyre a vámés kereskedelmi szövetség kötve van, hanem épen az általam felhozott indokoknál fogva a jövőre is csak ugy hiszem ezen kérdés megoldását valósíthatónak, ha a közös vámterületre gondolunk a jövőre is; mert, t. képviselőház, én nem az egyes felmerülő kérdések megoldásának könnyebb, vagy nehezebb voltában keresem a kérdés kulcsát, hanem keresem abban, hogy különösen a mi mezőgazdasági viszonyaink között — legalább egy szűkebb piaezot minden esetre biztosítanunk keli; mert ha ezt is feladjuk, akkor igenis fokozott mérvben előállanak azon hátrányok, melyekkel
