Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

2S2 De nem erről van szó, t. ház, hanem arról, hogy mily állami épületben lakunk mindezek után ? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Higsen az a sivatag, melyhez a ministerelnök ur kormányzási epocháját gyakran hasonlítjuk, nem mondom, hogy egészen üres; ott fekszenek egyes építőkövek, sőt épületrészek; ott van néhány kő, mely rosszul van megfaragva: van olyan, mely jól van kifaragva, mely egy jól tervezett, jól épített palotában is helyet foglalhatna; de az egész palota, vagy a ház — ha a „palotát" igényteljes kifejezésnek tartják — szóval az egész lakható épület, a mibe a nemzetnek egészsége, biztosított existentiája és tovább fejlődése helyt foglalhatna, az nincs meg. Csupa építőanyag, épületrészek a legjobb esetben ; de épület, szervezet, a nemzeti életnek egésze : ezt hiába keressük. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) És ezt, t. ház, nemcsak mi állítjuk, hanem ezt állítják önök is, ezt állítja maga a t. kormány is. Mert maga a ministerelnök ur elmondja ugyan, hogy ő lépten-nyomon javítgat a közigazgatáson, hogy minden lépése egy-egy javítás volt, de azért a kormánynak mostani programmja szerint beismerte, hogy ezt a közigazgatást gyökeresen agyonjavította; (Tetszés baloldalon) mert most az egész jelenlegi szervezetnek teljes átalakítása képezi a programm egyik sarkalatos pontját. (Élénk helyeslés. Ugy van! a balés szélső baloldalon.) De térjünk már át a parlamenti helyzetre. Azt mondják a t. túloldalon, azt mondja Horváth Gyula képviselő ur és azt hiszi és mondja a ministerelnök ur is, hogy a ministerelnöknek parlamenti állása teljesen correct, tekintélye intact, csak én mondtam egyszer és utánam azután mondták mások is ezen az oldalon, hogy nincs többé tekintélye. Hogy mi azután ezen tételünket igazoljuk, fordulunk olyan fegyverekhez, a melyek a parlamenti rendnek fogalmaival nem egyeztethetők össze. (Halljuk! Halljuk!) A mi mindenekelőtt a tekintély kérdését illeti, sajnálom, de egész terjedelmében fenn kell tartanom és a hányszor ez a kérdés a ház elé fog kerülni, mindannyiszor ismételnem kell, a mit a véderőtörvény, akkor még javaslat 14-ik §-ának tárgyalása alkalmával mondtam, hogy tudniillik a ministerelnök urnak — minden egyébtől eltekintve — ezen javaslatnak és az ezen szakasz köriili eljárása tökéletesen alkalmas volt arra, hogy államférfiúi tekintélyét teljesen lejárja. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) És az országot kellene sajnálnom, ha egy kormányférfiú ily eljárást követhetne és tekintélyében azután mégis megmaradhatna. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Azután, t. ház, ha a parlamenti rend ezen belső megbomlása s az alkotmányosság és páriám entarismus alapelveinek ezen megsértése után bekövetkeznek azok a jelenségek, melyek benber 2-án, hétfőn. 1889. következtét én is sajnálom, mindenki tudja, hogy azok az én politikai és parlamenti egyéniségemmel nem igen férnek össze, (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon) de melyek kimaradhatlanok, ha beteg az egész parlamenti helyzet és meg van rázkódtatva az alkotmányos eljárás alapja és ha azután engem okolnak azért, mert én constatáltam a bajt, akkor nevezzék gyilkosnak azt az orvost, a ki a diagnosist a dolgok természete szerint megállapítja; akkor nevezzék méregkeverőnek azt az orvost, ki a mérgezést eonstatálja, ha a mérgezés tünetei előállnak. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem oly ártatlan dolog az, a mint Horváth Gyula t. képviselő ur oda állította, hogy hiszen a ministerelnök ur a mi akaratunkat teljesítette, mikor a 14. §-t átváltoztatta. Ne tessék elfelejteni, t. ház, hogy a t. ministerelnök urnak egy 14 napi, vagy talán még tovább tartó igen heves, e házban és e házon kivül is minden szenvedélyt felzaklatott vitában (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) ismételt, ugy a vita előtt, mint a vita folyamán megtett felszólítások daczára, cabinet-kérdést csinált e szakasz elfogadásából s a legnagyobb pressiót gyakorolta, hogy azt a parlamentben keresztülhajtsa. És miután igy belevitte ezen szakasz mellett állásának egész tekintélyét, megvált ezen szakasztól, de tekintélyét onnan többé vissza nem vehette. (Zajos helyeslés, tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, tovább fejlődött a dolog; nem állott meg a ministerelnök ur ezen öndesavouálása a 14. §-nál. Miután látta, hogy ezen 14. §. nem itt, de talán más helyen keresztül nem vihető, mert itt még dicsekedett azzal, hogy ebben a házban azt keresztülviheti, saját hatalmának affirmálása miatt nem átallotta kijelenteni, hogy van egy más fórum, a mely a nemzet alkotmánya iránt féltékenyebb, mint e ház többsége, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) miután tehát látta, hogy a 14. §-t keresztül nem viheti és miután a 14. §. ügyében desavouálta saját állásfoglalását; azt, a melyhez állását, tekintélyét, államférfiúi egyéniségét kötötte, későbben azután még az is megtörtént, hogy desavouálta egész politikáját. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Igenis, t. ház, mikor cabinetjébe beléptek olyan férfiak s különösen egy olyan férfi, kinek egész múltja a ministerelnök ur politikájának teljes tagadása volt, mikor ez a férfiú kimondotta, hogy politikai egyéniségének teljes fentartásával lép a cabinetbe, akkor nem feltevés, nem intrica, hanem arithmetica az, hogy a ministerelnök ur egész politikai rendszere elejtetett. (Ugy van! Ugy van! abal- és szélső baloldalon.) Mikor tehát igy a ministerelnök ur egész politikája megbukott, mikor egész politikája desavouáltatott s akkor azután a ministerelnök ur I mégis helyén van és azt mondja, az én politikám 298. országos ülés df.esi<