Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

2»8. orsaágos ülés december 8-án, hétfőn. 1889. 251 szerint — akármik legyenek is nézetei — alakulnak az egyik időpontról a másikra, hogy tehát az ő nézetei egyáltalán komolyan nem veendők : ha ő ezt a védelmi vonalat választja, azt én neki igen köszönöm. Ha pedig nem ezt a védelmi vonalat választja, ha komolyaknak akarja tekintetni azokat a közjogi felfogásokat, a melyek a kormány székeiből elhangzanak, a minthogy azokat komolyan is kell vennünk: akkor az ilyen nézeteknek hirdetését is azon tények közé kell soroznom, melyek Magyarország közjogi állásának megrontására vezetnek. (Helyeslés balfelöl.) Az a feletti vita tehát, t. képviselőház, hogy a ministerelnök úr azl867 : XII. törvényczikkben benfoglalt és az abban biztosított nemzeti jogokat nemcsak meg nem erősítette, azokat nemcsak új biztosítékokkal körül nem vette, nemcsak nem fejlesztette, hanem egyenesen összezsugorította, egyenesen megrontotta, sőt a még létező bástyákban is réseket engedett ütni, (Elérik helyeslés a hal- és szélső baloldalon) mondom, az e feletti vita be van fejezve. (Igaz! TJgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Itt én is azt mondom, de talán több joggal, a mit a t. ministerelnök úr mondott az előbb, hogy nem szavak, hanem tények beszélnek. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) De azt mondja a ministerelnök úr és azt mondja Horváth Gyula t. képviselőtársam, hogy ö* nem csorbította a nemzet tekintélyét; ellenkezőleg — és ez a dicsekvés egyik régi ismerősünk —- a nemzetnek, az országnak tekintélye az ő kormányzatának másfél évtizede alatt nagyra nőtt és emelkedett. Erre a sokszor hallott dicsekvésre vissza fogok még térni; most csak azt kérdem: (Halljuk! Halljuk!) vájjon a nemzet tekintélyének fokozása-e az. a mi a véderő-töryénv ismert 25. §-ával történt, midőn a magyar ifjakra súlyosabbá tették a helyzetet, mint előbb volt, a második év esetleges utánszolgálatának behozatala által ; (Tetszés baloldalon) és mikor mi azt mondtuk, hogy legalább járjon ezzel együtt annak törvényes biztosítása, hogy magyar nyelven tehessék le a tiszti vizsgát, hogy legalább a magyarságuk miatt ne legyenek ifjaink kitéve ezen hátrányveszélyének: akkor a nemzet tekintélyének erősbítése-e, vagy nem inkább annak csorbítása-e, nem alkalmatos-e arra, hogy a szégyen pirja fusson végig minden magyar embernek arczán, (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) hogy ennek a nagy aggodalomnak önök csak azt a megoldását találták, hogy egy országgyűlési határozatban kifejeztek egy általános elvet, azt t. i, hogy a német nyelvnek tudása csak azon határig kívántassák, a mely határig azt a szolgálat igényei szükségessé teszik és a vizsgánál elégedjenek meg a vizsgabiztosok azzal, hogy haconstatálták a német nyelvnek ily mértékben való tudását, azontúl pedig szabadságában álljon a vizsgálatot tevőnek, magát az állam nyelvén kifejezni, de ennek a szabatosan körül nem irható elvnek alkalmazását, azt, hogy mily mértékben fog tényleg respectáltatni Magyarország állami nyelvének jogosultsága, hogy mennyi biztosítéka lesz minden magyar ifjúnak arra nézve, hogy ne magyarsága miatt szenvedjen, minden egyes vizsgáló bizottságnak jószántára,; jóindulatára, jóakaratára és belátására bizták. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De t. ház, nem megyek tovább a részletezésben. (Halljuk! Halljuk!) hanem arra kérem a túloldalnak minden elfogulatlan tagját, hogy gondolkozzék egyszer azon dicséretek természetéről, melyekkel a ministerelnök urat és politikai működését, különösen a Lajthán-túli részről — elárasztják? Hát miért bálványa ott a ministerelnök úr annak a sajtónak, a mely Magyarország állami önállóságát legföljebb mint szükséges rosszat tolerálja, de alapjában azzal megbarátkozva nincs, (Élénk helyeslés baloldalon) mely a magyar nemzeti törekvésnek minden erőteljesebb nyilvánulását chauvinismusnak nevezi? (TJgy van! baloldalon.) Miért ? Talán azért, mert a ministerelnök úr a magyar nemzeti érdekek megvédésének, a magyar nemzet érdekei és tekintélye melletti helytállásának maximumát képviseli ? Nem, mert ő mindennek, Magyarország jogi megvédésének, ereje érvényesítésének, tekintélye melletti helytállásnak a minimumát képviseli. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De alkotott a ministerelnök úr — és itt Hegedűs Sándor t. barátomnak zárbeszédét futólag érintem, ki felsorolta mindazon alkotásokat, a vízjogot és ehhez hasonlót... Beőthy Ákos: A bagatelleljárást! (Derültség balfelől.) Gr. Apponyi Albert:... melyeknek egyenkénti értékét természetesen külön-külön becse szerint kell megítélni. Elismerem, t. ház, hogy ezen alkotások közt van olyan, mely jó; van olyan, mely középszerű. Látok olyanokat is, melyeket én egészen rosszaknak tartok. De látok olyant is, mely jó. Ezt sohasem tagadtuk. Hiszen végre 15 esztendőn át egy kormány, mely nem egyenesen az országnak ellensége, a mit mi sohasem tételezhetünk fel sem a ministerelnökrőí, sem az az előtti, sem a mostani kormány bármely tagjáról ; mondom, egy olyan kormány, mely annyira a mennyire az az úgynevezett magasabb politikai követeiményekkel, értsd: állása sérthetetlenségének követelményeivel összeegyeztethető, bizonyára az ország javát is iparkodik előmozdítani, — mondom —- lehetetlenség, hogy ilyen kormánynak ne legyenek egyes czélszeríí és jó alkotásai, sőt, hogy sok ilyen fel ne halmozódjék 15 esztendőn át. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) 82*