Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

250 2&8. országos ülés deeiember 2-án, hétfőn. 1889. dés és múlt nem olyan, mint a milyennek mi festjük, hanem tele van érdemekkel és eredményekkel. (Derültség a bal- és szélső bálon.) Ez az egyik. A másik az, hogy a ministerelnök ur parlamenti helyzetét is hasztalan hibáztatjuk, mert ez a helyzet eorrect; ellenben az ellenzék magatartása az, a mely nem eorrect. (Derültség a balés szélső báíon.)

t T. ház ! Én felveszem a keztyíít mind a két téren, daczára annak, hogy az a támadás, a melyre a válasz ezekben megadatott, a másik ellenzék padjairól intéztetett a ministerelnök ur politikája ellen; mert én azoknak a lényegében, a miket e tekintetben Ugron Gábor t. képviselőtársam elmondott, tudniillik abban, hogy a ministerelnök ur kormánya alatt nem felelt meg annak, a mit egy ministerelnöknek tennie, a minek neki lennie kell és másrészről abban, hogy az ő mai parlamenti positiója teljesen iucorrect és ő ez által a parlamentben — sajnos — létező zilált helyzetnek tulajdonképeni kútforrását képezi, teljesen egyetértek. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Az mondatott ezzel szemben, hogy nem jogosultak támadásaink a ministerelnök eddigi politikája ellen, mert nem igaz az, hogy ő a nemzet jogaival nem gazdálkodott volna jól; nem igaz az, hogy összezsugorodott volna a 67-iki kiegyezés. Én, t. ház, ezen a téren sem léphetek fel azon praetensióval, hogy új dolgokat mondjak el; mert miután azok a tények, a melyekkel mi azon állításunkat igazoljuk, hogy az 1867-ikí alap az ő kezei között a nemzetre nézve összezsugorodott, igazak, természetesen mindig csak ugyanazokat hozhatjuk fel, valahányszor erről vitatkozunk. S ezért mindenekelőtt azon megjegyzést teszem, hogy Horváth Gyula i képviselőtársam, vagy talán a ministerelnök ur, nem emlékszem melyikük, tévesen utasította vissza Ugron Gábor t. képviselőtársamnak már azt a vádját is, mely az osztrák, a közös és a magyar ministerek gyakori közös tanácskozásaikból eredt, Én, t. ház, odáig nem megyek, hogy ily tanácskozások egyáltalában minden ügyre ki legyenek zárva. Azt hiszem, hogy az 1867: XII. t.-cz. értelmében a közös ügyeknek előkészítésére, különösen a közösügyi budget megállapítására mindkét állam ministeriumának befolyást kell gyakorolni: ily tárgyban tehát közös tanácskozások nincsenek kizárva. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Emlékeztetem azonban t. képviselőtársamat, hogy egy izben Magyarországnak egy szoros értelemben vett belügyét illetőleg, mikor Zágrábban a horvát czímer kérdése támadt, Zágrábban zavarok, Horvátországban felindulások voltak, a mi tisztán és kizárólag Magyarországnak, a magyar koronának belügye, ezeknek elintézése felett is közös ministertanácsban hoztak megállapodásokat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon). S ez az eljárás azután, a mint akkor, gondolom, Irányi Dániel t. képviselőtársunk kiemelte és a ház elé hozta, szerintem is teljesen incorrect és a 67-iki kiegyezéssel, Magyarország önálló államiságával ellentétben áll. (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) Magyarországnak, a magyar koronának belügyeibe a törvény világos szavai szerint más tényezőknek, mint kizárólag a magyarországi factoroknak, beleszólása nem lehet. (Élénk helyislés a bal- és szélső balon.) Tehát ez a vád nem alaptalan, még a 67-iki alapon állók szemeiben, azok szempontjából sem. De tovább menve, emlékeztessem-e a t. képviselőházat a boszniai közigazgatásról szóló törvényre ? Miután újból állíttatik, hogy ez a vádunk alaptalan, ezeket a tényeket újból fel kell sorolni. (Helyeslés haloldalon.) Emlék eztessem-e a t. házat arra, hogy a Romániával kötött határkiigazítási szerződésnél a ministerelnök urnak — a mint később mondták —• vigyázatlansága folytán megajándékozták ezt a monarchiát valamivel, a mivel az a pragmatiea sanctio és az 1867: XII. t.-cz. értelmében nem bir: tudniillik közös területtel, közös határral. (Ugy van! baloldalon). Emlékeztessem-e t. képviselőtársamat azon közjogi nézetekre, melyeket a ministeri padokról hallunk? Azt fogja mondani t. képviselőtársam talán, hogy hiszen ezek csak nézetek. Megjegyzem, hogy én itt főleg azokra a nézetekre czélozok, a melyek a véderő-vita alkalmával merültek föl, mikor a ministerelnök ur egész komolysággal vitatta, hogy a hadügy a maga egész kiterjedésében közös, sőt hogy ez annyira magától érthető dolog. (Ellenmondások a jobbóldalon). Bocsánatot, de ha valaki ebben kételkedik, az felütheti az országgyűlési naplót. Abban megtalálhatja azokat a helyes okoskodásokat, a melyekben a mostani igazságügyminister ur adott közoktatást a közjogból a t. ministerelnök urnak és követőinek, a melyekben megmagyarázta igen fényesen, igen helyesen, hogy a hadügy a maga egészében nem közös, hanem közös a hadügyi költségeknek megszavazása és hogy a hadügyhöz tartozó egyéb lényeges jogok az ország önrendelkezési körébe esnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Emlékeztessem-e azon nézetekre, a melyeket Hodossy Imre t. barátom a minap a maguk érdeme szerint ostorozott és a melyekkel a ministerelnök úr az udvartartás közösségét vitatta és a külön magyar udvartartásnak közjogi lehetetlenségét akarta a ház által elfogadtatni ? Hát igen, azt fogja mondani t. barátom, hogy ezek csak nézetek. Halljuk ! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, t. ház, ha t. barátom a túloldalon abból a szempontból indul ki, hogy a kormányelnök úrnak nézetei aztán úgy sem nyernek kifejezést az ő tetteiben, hanem, hogy a tettek az opportunitási motívumok